LITURGIA

A szeretet szentsége (III. rész)

Az eucharisztikus ünneplés részei

A Sacramentum Caritatis (A szeretet szentsége) kezdetű, a legutóbbi püspöki szinódus eredményeit összefoglaló pápai buzdítás 43-51. pontjai a szentmise részeivel kapcsolatban hívják fel a figyelmet néhány elméleti és gyakorlati szempontra. Mindjárt az elején XVI. Benedek pápa hangsúlyozza, hogy a mise magyarázatánál nem szerencsés az igeliturgia és az eucharisztikus liturgia kettősségéről beszélnünk. Nem egymás mellé rendelt valóságokról, még kevésbé alternatív lehetőségekről van ugyanis szó, hiszen az Isten igéje és az eucharisztia között benső és szoros kapcsolat áll fenn, amelynek következtében Isten igéje a vele egytermészetű céljához, az Eucharisztiához vezet el.

Az igeliturgiát gondosan elő kell készíteni, és ügyelni kell arra, hogy alkalmas, jól felkészített lektorok olvassanak fel. Minden lehetőséget használnunk kell, hogy Isten népét az ige imádságos tanulmányozására vezessük. Mind az ige figyelmes és rendszeres olvasása, mind a közösségi zsolozsmázásba való bekapcsolódás hatékony segítséget nyújthat a Krisztus-esemény mélyebb megértéséhez.

A pápa különösen kéri az egyház felszentelt szolgáit, hogy a Szentírás megfelelő ismeretére támaszkodva gondosan készítsék elő a homíliát. Azok ne legyenek elvontak vagy általánosságban mozgók, hanem segítsék elő a résztvevőkben az ige teljesebb megértését és hatékony megvalósítását. Emellett ajánlatos oktató és buzdító jellegű tematikus sorozatokat tartani, melyek során A katolikus egyház katekizmusa által javasolt négy pillérre támaszkodhatunk (a hitvallás; a keresztény misztérium ünneplése; élet Krisztusban; a keresztény imádság).

A felajánlással kapcsolatosan a pápai buzdítás röviden megjegyzi, hogy azt ne terheljük meg oda nem illő bonyolításokkal. Itt vélhetőleg azon gyakorlat mérséklésére utal, amelynek során a legkülönbözőbb szimbolikus és tanító jellegű ajándékokat szokták bőséges magyarázatoktól kísérve az oltár elé vinni. Ehelyett e szertartás célja a küzdelmes életünk töredékes áldozatát szimbolizáló kenyér és bor felvitele az oltárra.

Az eucharisztikus ima fontossága miatt a pápa külön is beszél e részről, utalva az imák sokféleségére, és az ebből fakadó gazdagságra. A lelkipásztorok feladata, hogy eljuttassák a hívőket oda, hogy ezt megfelelőképpen értékelni tudják. Ez történhet például az imádságok felépítésének és alapvető elemeinek misztagogikus katekézise által.

A békecsók (kézfogás) gesztusának értéke manapság különösen is érzékelhető, és ha ez megfelelő keretek között történik, kerülve minden túlzó megnyilvánulást, értékes része lesz a szentáldozásra való felkészülésünknek.

Az áldoztatással kapcsolatban néhány gyakorlati tanács mellett a hálaadás idejének jelentőségét emeli ki a pápa.

Végül az elbocsátás gesztusának ősi értelmét érdemes újra felfedeznünk - írja a dokumentum -, hiszen ez valójában küldetést jelent, és lényegileg kifejezi keresztény létünk missziós jellegét. Ennek elősegítése érdekében olyan jóváhagyandó záróáldásszövegek készítését javasolja a pápa, melyek világosan utalnak erre.

Káposztássy Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu