Az Olvasó írja

Egy magzat vívódásai

Anya, én nem így képzeltem. Élek, már a szíved alatt vagyok. Szerencsés magzat, mert élni hagytatok. Isten akaratából kislány leszek. Ez volt az első kérdésetek az ultrahangvizsgálaton: "Ugye, fiút remélhetünk?" Mindent rendben találtak, de te és apa lánynévről még nem is beszélgettetek.

Szerelmetek gyümölcse vagyok, ott éltem álmaitokban, mielőtt az oltár előtt megesküdtetek, hogy elfogadtok engem és valamennyi testvéremet. Most mégis megzavart benneteket egy embertelen világ tervezett törvénye: eldönthettétek volna, fiú legyek vagy lány. Úgy érzem, azóta nyugtalanul alszol, néha a szíved sem szabályosan dobog, és sohasem mosolyogsz, szomorú vagy, szorongsz. Ezért én is félek, nem vagyok biztonságban. Talán lelki sérültként fogok a világra jönni.

A ti áldott magzatotok szeretnék lenni. Édesanyámnak akarlak szólítani. Hiszen te is lánynak születtél, a plébános úr emlékszik rád, amikor keresztelt, amikor ministráltál, majd bérmáltak.

Édesapám, kérlek, fogadj el! Mindketten örömmel várjatok rám, szeressetek engem! Tőletek akarok megtanulni igazán szeretni. Talán két évtizeden át leszek a "vendégetek", aztán fiút hozok a házhoz, akit Isten nekem rendelt, és majd mi ketten is az élet továbbadóivá válunk. Egymás nélkül ez nem sikerülhet.

Ugye lányneveken is gondolkodtok már? Hálásan köszönöm. Ha majd idősen, reszkető kézzel kértek egy pohár vizet, ígérem, odanyújtom nektek. Addig is megszolgálom a legnagyobb kincset, az életemet.

Kulcsár Erzsébet

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu