|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Egy elhagyatott plébánia életre kel A garázsgaléria képei Nógrádi dombok hátán, ahol a természet ívei összefutnak, fekszik a kilencszáz lakosú nógrádi falucska, Patak. A kétszáz éves plébánia kertje nyitva, odabent fiatalok ülnek a zöldben elhelyezett asztaloknál, fölnőttek forgolódnak körülöttük. Kérdem az egyik kislegényt, aki két ecsettel a kezében éppen egy papirosból ragasztott alakot festeget, nagy, színekbe veszett buzgalommal.
- Ez egy ember? - Igen. - És milyen ember? - Sima ember - majd, akinek eszébe jut: - Nagyon erős, bokszoló, mert olyan a keze, mint a bokszolónak. Imre Ferike öt és fél éves, nagycsoportos óvodás. Mellette Buszai Dóri virágokat, fákat meg dombot rajzol. Ahogyan elnézek a plébániakertből, ott is dombokat látni. Dóri azonban, mint mondja, nem onnan vette a témát, fantáziájából alkotja rajzait. Szeptemberben kezdi az első osztályt. Mellette a "nagylány", a másodikos Matyi Borbála, aki szintén virágokat, dobokat és fákat rajzol. Kacaj, jókedv, örömteli figyelem. Borbála kutyát, macskát is alkot, mindent, amit maga körül lát. Varga Ágnes, Kovácsné Csiszár Erzsébet, Rab-Kovács Éva és Sándor Irén ferences harmadrendiként ismerkedett meg Cserei Andrással, a plébánia "gazdájával", aki 1960 októbere óta tartozik a ferences harmadrendhez, s évekig élt ferences testvérként az egyik budapesti rendházban. Most akolitusként plébánosi kisegítő, korábban Csépán szolgált, egy éve került Patakra. "Szervezem a lelki életet, s teszem, amit tudok. Hetente három-négy igeliturgiát tartok, szentségimádást szervezek." Kiscsoportokat is életre hívott: fiatal házasokét, keresztény életre készülők közösségét, s működik a számítógépesek társasága is. "Gyengébb készülékekhez igyekszünk adományként hozzájutni, ezeket följavítjuk, s ingyen adjuk a rászorulóknak." Éppen most érkezett egy nagy doboz alkatrész, másnap pedig újabb szállítmányt és félig kész gépeket várnak. Az udvarban külön műhelyépületben rakják össze a gépeket. Rövidesen bekötik az internetet, így a plébániaépület egyben internetpont is lesz a faluban.
De térjünk vissza a garázsgaléria elé, a kertbe. Miközben az alkotótábor tagjai még dolgoznak, a kész képek már fölkerülnek a kiállítóhelyiség falára. A tábor ötlete két tanár-festő hölgytől, Sándor Iréntől és Rab-Kovács Évától származik. "Közel harmincöt gyerek jött össze négy napon keresztül a faluból, de a szomszédos Dejtárról is." Amikor pedig Rétságon az alkotótáborhoz festéket, ecsetet, más egyéb kellékeket vásároltak, megkérdezték tőlük, mire készülnek, s amikor megtudták az alkotótábor ötletét, bejelentették, jövőre ők is szeretnének bekapcsolódni. "Ez az indulás éve, szeretnénk, ha hagyománnyá válna." Az alkotótábor alsó és felső tagozatosokat, gimnazistákat, sőt főiskolásokat és szülőket is vonzott. A helybéli rajztanár néni, Krasznai Gyuláné Konczili Éva együtt munkálkodik a gyerekekkel. Férje is érdeklődéssel tekint az alkotómunkára, ő egyébként a Börzsönyi Helikon internetes művészeti folyóirat szerkesztője. "András hívott meg ide - mondja Éva -, ballagáskor említette, hogy tábort szerveznek a gyerekeknek. Megkérdeztem: és nem gyerekek jöhetnek-e?" A tanár néni beül tanítványai közé, s az együttmunkálkodás lelkesíti a gyerekeket. "Örültem, amikor megláttam itt őket, mert az évközi rajzórai munka egészen más hangulatú. Ott nincs mindig kedvük a feladathoz, itt azonban szabadon, jókedvűen dolgoznak."
Az alkalmi kiállítás a plébánia garázsgalériájában sokszínű. A kisgyerekek rajzaitól kezdve a nagyobbak világát tükröző képek láthatók, a tábor vezetői pedig magukkal hoztak majdnem kész képeket is, amelyeket aztán a gyerekek segítségével fejeztek be, illetve saját műveiket is kiállítják. Így érvényesül a maga természetességével a művészet egyetemessége. Mindenki olyan jól érzi magát, hogy máris megfogalmazták a jövő évi alkotótábor témáját: "Az itteni emberek lelkisége, népviselete". Elmer István Fotó: Cser István
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|