A hét szentjei

Július 16.

Kármel-hegyi Boldogasszony

A Szentírás számos helyen megemlékezik a Kármel-hegy szépségéről, ahol Illés próféta védelmezte az Istenbe vetett hit tisztaságát. A XII. században néhány remete erre a helyre vonult el a világtól. Belőlük alakult később az Istenszülő pártfogása alatt szemlélődő életet élő kármelita rend.

Július 17.

Szent Zoerárd-András és Benedek remeték

Lengyelországból jöttek Magyarországra. Zoerárd-András először remetéskedett, majd a Nyitra melletti bencés kolostor tagja lett. 1010 körül halt meg. Tanítványát, Benedeket rablók ölték meg, és a Vág folyóba dobták. Szent László király idejében, 1083. július 17-én avatták szentté őket. Életüket Boldog Mór pécsi püspök írta meg.

Július 18.

Szent Hedvig királynő

1374-ben Magyarországon született. Édesapja Nagy Lajos magyar király volt. 1384-ben Lengyelország királynőjévé koronázták. Férje a litván Jagelló Ulászló. Nevéhez fűződik a litván nép keresztény hitre térítése. Litvánia apostolaként gondoskodott megfelelő személyekről, akik értették a megkeresztelt nép nyelvét, lelkületét, adottságait és jellemét. 1397-ben kollégiumot alapított Prágában litván teológusok számára, hogy ezzel is segítse a litvánok vallási életét. 1399-ben halt meg Krakkóban. II. János Pál pápa 1997. június 8-án Krakkóban avatta szentté.

Július 20.

Szent Apollinaris püspök és vértanú

Aranyszavú (Krizológ) Szent Péter szerint, aki Ravenna püspöke volt (lásd július 30.), a város első püspökeként ünnepelte a hívek közösségével együtt. A városban található, VI. századból való S. Apollinare in Classe-bazilikában a csodálatos apszismozaikon látható antik miseruhában, püspöki palliummal a vállán, amint kitárt kézzel imádkozik. Kétoldalt hat-hat bárány látható az általa vezetett hívek szimbólumaként. Vértanúsággal vallotta meg Krisztus-hitét: az Úr kifürkészhetetlen gazdagságát hirdette a nemzeteknek a II. század végén. Nemcsak itt, hanem Rómában is több templomot emeltek emlékére. A középkorban nagyon elterjedt volt a tisztelete.

Július 21.

Brindisi Szent Lőrinc áldozópap és egyháztanító

Brindisiben született 1559-ben. Kapucinus volt, aki rendjében különböző feladatokat látott el. Élénk figyelemmel kísérte korának szellemi áramlatait, és amikor felismerte a Szentírás jelentőségét, teljesen annak tanulmányozására szentelte életét. Hatékony és kedvelt vándorprédikátor volt, aki Európa számos országát bejárta. Magyarországra is eljutott, Székesfehérvár és Csókakő ostrománál lelkesítette a magyarokat a törökök ellen. Velence és Róma vitájában a békességet szolgálta. Amikor Velencében élt, mindig egyszerű szerzetesi cellájában lakott, ahol jelentős politikai személyek is felkeresték, tanácsait és segítségét kérve. Amikor prágai beszédei miatt megtámadták, részletes választ írt Luther tanításának megcáfolására. Alapelve volt: hitünket a tanítók és prédikátorok szent életével és az üldözések türelmes elviselésével kell megvédeni. Nem a kard, hanem a meggyőzés nyeri meg a szíveket. Lisszabonban halt meg 1619-ben.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu