Noteszlap

A sorgyűjtésről

Valamelyik szombaton ismét eszembe jutott B. Gyuri, gimnáziumi osztálytársam, aki egy évvel érettségi előtt adoniszi sorokat kezdett gyűjteni.

Természetesen verssorról van szó, a nem rímes, hanem időmértékes görög-latin szapphói strófa negyedik soráról. Mindössze öt szótag; ritmusképlete: tá-titi-tá-tá, vagyis egy hosszú, két rövid, két hosszú szótag: az utolsó lehet rövid is.

Régi gimnazisták, amilyen magam is vagyok, az adoniszi sort említve példaként legtöbbször Berzsenyi Dániel Osztályrészem című verséből ezt idézik: "Izzada orcám." B. Gyuri is akkor fogott a gyűjtésbe, amikor magyarórán Berzsenyihez értünk.

Emlékszem, először azt mesélte el: ilyen szempontból már "kipreparálta" a niklai költőt. Hallgassunk csak meg néhányat! Íme: "Vissza nem adnak", "Mágusi vessződ", "Csak ne felejts el", "Játszani nem mer", "Kérjek-e többet?"

Nem is kellett többet kérnem, Gyuri maga jelentkezett újabb gyűjtésű, "tá-titi-tá-tá" ritmusú, strófazáró ötszótagosokkal.

- Megyek visszafelé az időben - közölte. Előbb Csokonai Vitéztől idézett: "Tölts bele, gyermek!" "Míg Lili kedvel" - majd a másik Mihálytól, Fazekastól is, akinek addig csak Lúdas Matyi-hexametereire figyeltem: "Ess, kis eső, ess" - bája valósággal elragadott. Meglepetésemre Verseghy Ferenc is szerepelt a sorban, ezzel: "Felpiperéztek." Meg sem lepett már, hogy buzgó osztálytársam Kazinczy Ferencnél is akadt adoniszi sorra: "életem elfut". Virág Benedeknél még inkább: "Visszalopózik." És Baróti Szabó Dávid? Ő azt a bizonyos ledőlt diófát látja "Földre terítve".

Nem tudom, B. Gyuri meddig ment még vissza az időben és a poézisben, de bizonyára görög meg latin költők magyarra fordított szapphói strófáiból is kimásolt adoniszi sorokat, annyira elbűvölte ez a ritmus. Remek volt a szeme, remekebb a füle, jelesen zongorázott, még zenét is szerzett...

Ha élne, az említett szombaton boldog igyekezettel "preparálta volna ki" egy újságból Nádasdy Ádám költő Szünet című, huszonkét soros versének mind a hét (!) adoniszi sorát, bizonyságául annak, hogy a legmaibb mában is élhet egy velejéig korszerű poéta a tá-titi-tá-tá öt szótagosaival. Íme: "jött a valóság", "semmi lazítás", "Lengeni kéne", "vádol az asztal", "ostrom előtti", "(töltve a pisztoly)", "Édes a lecke".

Miután B. Gyuri kijegyezte magának Nádasdy adoniszi sorait, elmondanám neki, hogy az elmúlt évtizedekben egyre inkább odafigyelek költészeten, verseken kívül leírt vagy elhangzott adoniszi sorokra is!

Számon tartom, mikor lesz lomtalanítás, és mikor hangzik föl a rádióban a műsorajánló. Aggódtam, amikor tűz ütött ki a székesfehérvári postagarázsban. Egy ausztráliai ismeretterjesztő filmből megtudtam, miféle szerkezet a cápariasztó. Örültem, amikor jubiláltak a magyar hódtelepítők. Hallottam, miként marasztal el egy tévéreklám valamit, amitől elsavasodtunk; egy másik olyasmit dicsért, aminek eredménye-hatása: balzsamos érzés. Valamely intézménybe szóló állandó belépőmön az is rajta van, hogy visszavonásig érvényes. S tudom, hogy jövőre is lesz ünnepi könyvhét.

Azt viszont nem is sejtem, hogy ehhez az egészhez mit szólna az író, Sárközi Mátyás, meg a nyelvész, Grétsy tanár úr...

Dalos László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu