A nővérek köztünk élnek

A Jézus Szíve Társaság tagjai tartottak elmélkedést Tolnán

A Jézus Szíve Társaság tagjai nem kolostorban laknak: a társadalomban tevékenykednek, annak jobbításáért. Az üldöztetés éveiben létszámuk megfogyatkozott. Jelenleg nyolcvanhárman vannak Magyarországon - mondta az a két szerzetesnő, aki nemrégiben Tolnán tartott elmélkedést, illetve előadást az érdeklődők számára.

Bozsó Júlia (balról) és Horváth Ágnes a tolnai Civil Házban

A Jézus Szíve (Népleányai) Társaságát Bíró Ferenc jezsuita szerzetes alapította Budapesten, 1921-ben. Feladatuknak tekintették, hogy Jézus szívének szereteturalmát terjesszék a társadalomban az egyének és a családok érdekében. Pécelen létesítették az ország első női lelkigyakorlatos házát, amely 1950-ig működött. Többnyire közösségben éltek, de az alapító elgondolásának megfelelően voltak olyan tagok is, akik egyedül vagy családjukkal lakva tevékenykedtek a világ jobbításáért.

Az üldöztetés idején a túlélés érdekében többen nyugatra távoztak. A központi kormányzás 1977 és 1993 között Kanadában volt. A tagok többsége 1993-tól visszatért Magyarországra.

Országszerte tartanak lelkigyakorlatokat, és lelkiségi központjukban is fogadnak híveket. Hitéleti rendezvényeket szerveznek, könyveket adnak ki. Nem apácák, nem kolostorban laknak a testvérek, hanem közösségi házakban: Budapesten, Kecskeméten, Balatonfüreden, Szegeden és Mezőkövesden. Jól működő lelkiségi központjuk a Dunakanyarban, Tahiban található. Ennek vezetője, Bozsó Julianna és a pesti tanulmányi házukban tevékenykedő Horváth Ágnes tartott Tolnán félnapos előadást és elmélkedést a közelmúltban. A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének helyi csoportja hívta meg őket. Horváth Ágnes a Jézus szíve tiszteletről beszélt a tolnai Civil Házban, Bozsó Júlia pedig elmélyedni, elmélkedni segítette a megjelenteket.

A Jézus szíve tisztelet a középkor óta van jelen a katolikus egyházban. Német misztikusok kezdték terjeszteni az 1300-as években. Magyarországon 1921 óta működik a Jézus Szíve Társaság, az ismert történelmi okok miatt "némi" megszakítással. A szerzetesnők azért imádkoznak, azért dolgoznak, annak szentelik az életüket, hogy az istenszeretet - s az ezzel együtt járó emberszeretet - megvalósuljon a társadalomban, a hétköznapokban.

Nem adományokból, hanem munkából élnek. Azon vannak, hogy megismerjék az emberek problémáit. Saját élettapasztalatuk alapján tudnak hiteles lelki tanáccsal szolgálni.

Horváth Ágnes sokáig fontolgatta, hogy férjhez menjen-e, vagy sem. Tanult, könyvelő lett, bulizott, de volt benne valami hiányérzet. Az élet mélyebb értelmét kereste. Aztán beiratkozott a teológiára, s megérezte, hogy az Isten várja. A szelíd, tiszta és alázatos szívű Jézus magával ragadta. Jézus, aki otthon érzi magát a szegények között. A szerzetesnő úgy véli: a tisztánlátáshoz szükségünk van az evangéliumi szegénységre. A gazdagok a maguk útját járják, függetlenségre vágynak, úgy gondolják, önállóan is képesek vezérelni az életüket. Pedig lemondás nélkül nincs boldogság.

Lemondásokban bővelkedik Bozsó Júlia. Hatalmas lelkierővel viseli, hogy tizenhárom éves kora óta - gyermekbénulás miatt - mozgáskorlátozott, és az idő múlásával állapota egyre súlyosabb. Mind többször kényszerül kerekes székbe ülni; ugyanakkor ő vezette le Tolnáig a száznyolcvan kilométeres utat. Egyetlen vágya: apostolkodni, szolgálni Isten dicsőségére. Karizmatikus egyénisége lenyűgözte a Civil Házban összegyűlt tolnaiakat. A nővér alapelve: nem hitismeretek közlésére, hanem lelki vezetésre van szükségük az embereknek. Ahogy az ősi atyák tették: segíteni abban, hogy ki-ki a maga módján tapasztalatokat szerezzen arról, hogy van Isten.

Wessely

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu