|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Kereszténység és kapitalizmus A magyar keresztény vállalkozókból hét éve alakult ÉrMe (Értékmegőrző) Egyesület július első hétvégéjén hívta meg az UNIAPAC (Keresztény Vállalkozók Nemzetközi Szövetsége) küldöttségét az együttműködés lehetőségeinek feltérképezésére. A nemzetközi szervezet francia főtitkárával, Laurent Mortreuil-jel, s az ÉrMe Egyesület képviseletében Szalma Botond elnökkel és Baritz Sarolta Laura domonkos szerzetesnővérrel beszélgettünk arról, miképpen lehet Isten országát építeni az üzleti életben is. Mai gondolkodásunkban a kapitalista gazdaság és a keresztény életforma szinte öszszeegyeztethetetlennek látszik; Laura nővér történeti áttekintésében felvázolta, honnan ered ez a látszólagos ellentmondás. Az ókori és középkori fölfogás szerint a gazdaságnak a közösség javát kell szolgálnia az erények gyakorlásával. A haszonszerzést csak a tisztességes tartalékképzés erejéig tartotta elfogadhatónak. A felvilágosodás, a klasszikus kapitalizmus a haszon fogalmát önálló jónak, értéknek tekintette már, s a szekularizáció nyomán a profitszerzés maximalizálása vált erénnyé. A neoliberálisok pedig elvetették az erkölcsi alapokat is. Mindeközben a katolikus szociális tanítás megmaradt az eredeti értelmezésnél, amely szerint a munka értékteremtő ereje, a közjó építése az elsődleges. A profit nem cél, hanem eszköz a magasabbrendű célok elérésére. Szalma Botond az ÉrMe tapasztalatairól szólt. Három formában tevékenykednek: a kht. az intézményesült üzletet segíti nonprofit módon, az alapítvány a "lángőrző" - őrködnek az ÉrMe nevet használók hitelességén -, az egyesület szervezi a programokat, kapcsolatokat külföldön is. A hazai helyzetet elemezve az előadó a példamutatás szerepét tartotta a legfontosabbnak. A vállalkozás szóban nincs benne a csalás, az csak újabban "gazdagodott" nálunk ezzel a jelentéssel... Azért, mert gyárakat lehet lopni, ki lehet árusítani a nemzeti vagyont, nekünk nem kell ebbe bekapcsolódnunk, ezt nem szabad elfogadnunk. A tízparancsolatot kellene csak követnünk. Egyszer mindenkinek el kell számolnia, amikor nem az számít majd, mennyi vagyont gyűjtött a földön. Ahogy nem kell a halotti ruhán zseb, úgy rájöhetünk: nem kell mindenen túl felhalmozni a profitot. Egy banknak idén 38 milliárd volt az eredménye, jövőre 40 milliárdot kell elérniük. Miért? Mindennek van felső határa. Meg kellene tanulnunk azt a felelősséget is, amely képessé tesz a természettel való együttélésre, hogy ne merítsük ki erőforrásait. Valójában az emberek nyitottak a jóra, az élet kultúrájára. Laurent Mortreuil, az UNIAPAC főtitkára a szervezet törekvéseiről, eredményeiről beszélt. Hetvenöt éve francia, belga és holland vállalkozók elhatározták, hogy együtt szeretnének megoldásokat találni a szociális törvények hiányára. Azóta huszonöt országból csatlakoztak hozzájuk helyi szervezetek, s még közel ugyanennyivel vannak kapcsolatban majdnem minden földrészről. Az UNIAPAC segíti a helyi kapcsolatépítéseket, műhelymunkák szervezését, kutatók támogatását, hogy keresztény közösségként éljék meg hivatásukat, s hogy ne maradjanak magukra az egyes egyesületek, s megtalálják a konkrét - akár globalizációs - problémákra a helyes válaszokat. "Lobbizást" folytat az Európa Tanács megfelelő szerveiben az emberi munka méltóságának tiszteletéért. Szeretnék megmutatni, hogy a piacgazdaság egyszerre lehet humánus és hatékony. Ellenvetésemre, hogy szerintem a világgazdasági folyamatok nem ebbe az irányba haladnak, a tavalyi kongresszusi beszámolóra hivatkozott. A multinacionális cégek megjelenése igenis hozott gazdasági, társadalmi fejlődést helyi szinten. Akad jó példa: egy afrikai betongyártó cég felfedezte, hogy munkásainak tíz százaléka AIDS-beteg: hozzájárult ápolási költségeikhez, de a családtagok s a városrész is részesültek támogatásban, így a Dél-Afrikában élő AIDS-betegek több mint fele ezen cégnek köszönhetően jut ellátáshoz. Szeretnénk, ha a mechanikus, bevált menedzsertechnikák helyett a hit- és gondolkodásbeli megközelítést választanák egyre többen - foglalta össze célkitűzéseiket Laurent Mortreuil. - A keresztény ember vállalkozóként is Isten hívására válaszol. Az Úr mindannyiunkat a szentségre hívott. Plichta Adrien
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|