A kiengesztelődés jegyében

Új pápai levél a régi liturgiával kapcsolatban

XVI. Benedek pápa Summorum Pontificum kezdetű apostoli levele, amelyben tágabb lehetőséget biztosít a II. vatikáni zsinat előtti, úgynevezett tridenti miseforma használatára, július 7-én jelent meg. A dokumentummal párhuzamosan a Szentatya levelet írt a püspököknek, amelyben tájékoztatja őket döntésének hátteréről és céljáról. Ezzel is szeretné eloszlatni azokat a téves értelmezéseket, amelyek a dokumentum megjelenése előtt itt-ott elterjedtek.

A pápa nagy bizalommal és reménnyel helyezi a főpásztorok kezébe az új apostoli levél (motu proprio) szövegét, amely az 1970-es reformot megelőző római liturgia alkalmazására vonatkozik, és amelynek előírásai szeptember 14-én, a szent kereszt felmagasztalásának ünnepén lépnek életbe. A dokumentumhoz írt kísérőlevélben a pápa megállapítja, hogy rendelkezése hosszú megfontolások, konzultációk és imádság után íródott. A megfelelő információk hiányában eddig felröppent hírek, vélekedések nem kevés zűrzavart okoztak.

Egymással ellentétes reakciók voltak ezek - az örömteli elfogadástól a kemény ellenállásig terjedően - egy olyan tervvel kapcsolatban, amelynek tartalma valójában ismeretlen volt. A dokumentummal szemben főleg kétfajta félelem lépett fel, amelyet a pápa mostani kísérőlevelében közelebbről is tárgyal.

Elsősorban az a riadalom tapasztalható, hogy a dokumentum kikezdi a II. vatikáni zsinat tekintélyét, és kétségbe vonja egyik alapvető döntését, a liturgikus reformot. Ez a félelem alaptalan - szögezi le a Szentatya. Ezzel kapcsolatban inkább azt kell hangoztatni, hogy a VI. Pál által közzétett misekönyv, amelyet II. János Pál pápa két további alkalommal újra kiadatott, természetesen továbbra is a normális, rendes formája marad az eucharisztikus liturgiának. A zsinatot megelőző Missale Romanum - Római misekönyv - legutolsó kiadását, amely 1962-ben jelent meg utoljára, a szentmise bemutatásának rendkívüli formájaként lehet használni.

Mindnyájan tudjuk - folytatja levelében a Szentatya -, hogy a Marcel Lefébvre érsek által vezetett mozgalomban a régi miséhez való hűség külső meghatározó jellé vált, de az ekkor született szakadásnak mélyebb okai vannak.

Ha a múltat, a Krisztus testét évszázadokon át szétszaggató megosztottságokat szemléljük, az az érzésünk, hogy azokban a kritikus pillanatokban, amikor a megosztottság született, az egyházi vezetők nem tettek meg minden tőlük telhetőt, hogy megőrizzék vagy újból megvalósítsák a kiengesztelődést és az egységet.

Az az érzésünk, hogy az egyház részéről történt mulasztások is hozzájárultak ahhoz a tényhez, hogy ezek a megosztottságok megszilárdulhattak. A múltba vetett pillantás most arra kötelez bennünket, hogy minden erőfeszítést megtegyünk, hogy mindazok, akik valóban kívánják az egységet, egységben maradhassanak, vagy újból megtalálhassák azt.

(VR)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu