Álmodik a múlt

Mi bennük a való..?

"A koldus jár csak gondtalan..."

Madách Imre

A nógrádi Csécsen járva csak véletlenül vettem észre a templomot. Pontosabban kísérőm szólt, hogy nézzek csak oda, mert itt esküdött meg Madách Imre és Fráter Erzsébet. A fotózás a szűk hely miatt gondot jelentett, s ezért az egész helyett egy részletet próbáltam lefényképezni, így került ide ez a neogótikus ablak, amelynek tükröződő üvege talán sejtet valamit Madáchcsal és házastársával kapcsolatban arról a homályról, arról a titokról, amelyről oly sok írás jelent meg. (Legutóbb a Magyar Nemzet 2004. július 3. számában, a Magazin 38. oldalán.)

A Fráter-család az Árpádok egyik nemzetségéből, a Dobra hadból származtatja magát. De most mi csak Pálról szólunk, aki mikor megházasodott, a Nógrád megyei Csécsen telepedett le. A háborúban szerzett sebei miatt sokat szenvedett, s végül is néhány hónappal édesapja halála előtt, 1810-ben meghalt. Két fiúgyermeket hagyott hátra: kettejük közül itt Józsefről szólunk, aki 1825-ben Csécsen atyai örökségébe telepedett le. Az ő elsőszülött gyermeke volt Erzsébet (született 1827-ben), aki 1845-ben férjhez ment Madáchhoz.

Madách Imréről, mivel érettségi tétel, köztudott, hogy a nógrádi Alsó-Sztregován született, és ahogy említettük, 1845. július 20-án Csécsen kötött házasságot Fráter Erzsébettel. "Boldognak érezte magát családja körében, és nősülése után csesztvei birtokán lakott, a megye székhelyéhez közelebb. 1848. április 7-én főbiztosi hivataláról is lemondott, mert felújult régi szívbaja, mely ágyba döntötte, és csak a nagy nemzeti dráma lezajlása után épült fel. Ekkor két évet visszavonultan, csendes családi körben töltött, amikor két nagy csapás érte. Egy politikai üldözöttnek (Rákóczy Jánosnak, Kossuth titkárának) adott menedéket, s ezért 1852 augusztusában elfogták, és majdnem egy évig tartó vizsgálati fogságban tartották. 1853 májusában, a bizonyítékok elégtelensége folytán, a fogságból elbocsátották ugyan, de Pesten kellett felügyelet alatt maradnia. Midőn végre augusztus 20-án hazamehetett, családi boldogságát nejének hűtlensége folytán feldúlva találta. Különvált nejétől, és anyjának körében élte le hátralevő éveit. Keserű csalódása érzékenyen hatott lelkére: kétségbeesését, gyötrődését munkával igyekezett leküzdeni."

"... rettentő látások gyötörtek, / És nem tudom, mi bennök a való" -teszi föl a kérdést Madách, és próbál választ keresni és választ adni. A válasz pedig ott lesz, ott van a Tragédiában.

A csécsei templomkertben egy idősödő asszony söpörgetett, takarított, s mikor illően köszöntöttük, ránk sem nézett. A fényképezés befejeztével, mielőtt becsuktuk a kertkaput, azért elköszöntünk. A söprögető asszony megállt, ránk nézett hosszasan, majd halkan és zavartan visszaköszönt. Nyilván mondani akart valamit, vagy csak meglepődött, hogy nem tesszük föl a szokásos kérdést: - Ugye, itt fogadott örök hűséget Madách és Erzsike? Ezt még csak föltehettük volna, de egy kurta "igen"-es válasz után még kellett volna kérdezni valamit. Például miért váltak el kilenc év házasság és három gyermek megszületése után? De nem kérdeztünk semmit, az asszony pedig nem törődött tovább velünk, hanem folytatta munkáját: fölnyalábolta a szemetet, és vitte az árok felé. Mi pedig halkan becsuktuk a kertkaput.

Móser Zoltán

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu