|
|
Missziós küldetéssel Diplomaosztó a teológiai levelező tagozaton A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara Levelező Tagozatának 28 éves történetében az idén osztottak először diplomát az etika kiegészítő szakon végzett hallgatóknak, június 23-án Budapesten, az Egyetemi templomban megtartott szentmise után. Az ötvennyolc végzős hallgatót - akik között szép számmal található másoddiplomás orvos, mérnök, szociológus, jogász, közgazdász - a diplomakiosztó ünnepségre elkísérték családtagjaik, barátaik, ismerőseik is.
Mi mást kívánhatott az útra bocsátó professzor, Tarjányi Zoltán a végzősöknek, mint hogy elkötelezett életükkel, a teológia hitben felfedezett szépségeivel valósítsák meg küldetésüket, különleges missziójukat a hitetlenek, az alkalmi hívők és a magyar egyház tagjainak körében. Adjanak nekik támpontot, hogy legyen erőforrásuk életük irányításában, akár a hitoktatás folyamatában, akár egyéni életük közvetlen példájával, vagy mindennapi embertársi kapcsolataik révén. Az elmúlt években ugyanis egyre nagyobb azoknak a hallgatóknak a száma, akik nem hitoktatási céllal, hanem hitük elmélyítésének igényével, a teológia iránti érdeklődésük miatt jelentkeznek a hittudományi karra. Völgyesi Levente jogtörténész is az ünnepségen vette át újabb diplomáját, ő a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogtörténeti Tanszékén dolgozik. Tapasztalatai szerint az iskolai hittanórákon megszerzett tudás folyamatosan kopik, s ha nem fejlesztik, felnőtt korban nem elégséges az elsőáldozó vagy bérmálkozó korú gyermek tudásszintje. A folyamatos kihívást jelentő filozófiai, világnézeti kérdésekre ezzel az ismeretanyaggal nem lehet kielégítő és megnyugtató keresztény választ adni. Ahhoz, hogy keresztény értelmiséginek tarthassa magát valaki, a hittudományban, a keresztény ismeretekben is jártasnak kell lennie - mondja. Úgy vette észre, hogy a plébániai közösségben, a lakóhelyi, baráti környezetben igénylik a teológia ismeretét, s azt látta, hogy tisztelik is ezért. "Előfordult már, hogy válaszút előtt, krízishelyzetekben kikérték véleményemet. Az embernek saját életpéldájával is bizonyítania kell, hogy ki ő, s minek vagy kinek köszönhető tartása, szeretete, figyelme, megértése, segítőkészsége. Nem a módszerekben, eszközökben, hatalomban, hanem Isten kegyelmében bízunk, amikor szolgálatára adjuk életünket..." "Nekem legnagyobb élményeim az óvodában vannak. Ott, s mellette a katolikus és az önkormányzati iskolákban is hittant tanítok" - mondja Veres Gáborné kunszentmiklósi fiatalasszony. Őt életének válságos időszakában a helyi plébánia karolta fel. Látva a gyermekek iránti vonzódását, biztatták, bátorították, hogy gazdagítsa, bővítse hittudományi ismereteit. A teológiai tanfolyam elvégzése után iratkozott be a kar levelező tagozatára. "A szülőkkel közös programokat szoktunk szervezni. Az őszi-tavaszi nagymarosi találkozókra őket is elvisszük. Volt olyan szülő, aki sok év után ott gyónt és áldozott először, gyermeke példáját látva. A nyári táborokban a plébániai programokon szerzett élmények is befolyásolják a szülőket. Egyre többen kísérik el a gyerekeket a játékos, jókedvű foglalkozásokra. A közösségi élet közvetlenségében ismerhetjük meg legjobban Isten szeretetét. Minél hamarabb kell elszórni a kis magocskákat, majd utána öntözgetni, babusgatni, ápolni kell a kibomló termést." Szöveg és kép: Cser
|
|||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||