A jövő záloga

A Szent Erzsébet-évi családtalálkozó üzenete

A magyar családok képviselői - június 29. és július 1. közötti sárospataki találkozójukon - hálával emlékeznek a város szülöttére, Szent Erzsébetre, az Európa történelmében is meghatározó személyiségre, aki nemcsak a szolidaritásnak, de a családi életnek is eszményképe. Elgondolkozva a házasság és család ügyét napjainkban érintő gondokon és nehézségeken, valamint a magyar családok felelősségteljes küldetésén, áttekintve a jogalkotás, a gazdaság- és szociálpolitika, a családi élet kultúrájának szerepét a jövő alakításában, az alábbi megfontolásokat tesszük közzé:

1. A magyar társadalom boldogulásának meghatározó tényezője a boldog családi élet. Többnyire a családban szerezzük meg az együttélés alapvető tapasztalatait. A család az a hely, ahol az embert önmagáért szeretik, és feltétel nélkül elfogadják. A családban tanul meg gyermek és szülő együtt munkálkodni, itt gyakorolja az erényeket és a szolidaritást, itt sajátítja el a konfliktusok kezelésének módját, a kiengesztelődésre való készséget, itt válik alkalmassá önmaga és mások elfogadására. A család adja tovább - saját hagyományain túl - a nemzeti és vallási értékeket, biztosítva a folyamatosságot nemzedékeken át. Család nélkül az egyén nem képes közösségi lénnyé válni.

Hisszük és valljuk, hogy a családnak nincs alternatívája; hogy minél több boldog család lesz, annál boldogabb lesz nemzetünk; hogy a család elsődlegesen nem problémát jelent - sem az egyházban, sem a társadalomban -, hanem éppen a problémák megoldásának kulcsa; és hogy az egyház és állam közös felelőssége, hogy tovább haladjon a családbaráttá formálódás útján.

2. A támaszra szoruló embert elsődlegesen a család hordozza, mégpedig olyan minőségben, ahogyan a társadalom arra nem képes. E segítség az állami gondoskodást messze felülmúlja. A családnak erről a szolgáltatásáról a társadalom mégsem vesz kellő módon tudomást, pedig a család szerepe nélkülözhetetlen, különösen akkor, amikor a demográfiai válság megnehezíti a generációk közötti szolidaritás érvényre jutását.

Felhívjuk a politikai, társadalmi és egyházi élet felelőseit, hogy erkölcsileg és anyagilag ismerjék el a család e pótolhatatlan tevékenységét, hiszen a társadalom érdekében végez nehéz fizikai, lelki, szellemi tevékenységet; hogy a szolidaritás és a szubszidiaritás elvét tiszteletben tartva álljanak bátorítóan a családok mellett, tegyék ezzel a családmozgalmakat, az egyházközségeket, családcsoportokat hitelessé; hogy a magyar állam - összhangban az Európai Alapjogok Chartájának 33. fejezetében lefektetettekkel, amely szerint az európai államok kiállnak a család jogi, gazdasági és szociális védelmében - még inkább köteleződjék el a család jogi, gazdasági és szociális oltalmára.

3. A családra, a modern társadalom eme érzékeny intézményére erős nyomás nehezedik. Ezért sokan már nem is merik vállalni a házasságon alapuló családi életet, inkább a szingli életforma vagy az élettársi viszony mellett döntenek.

A fiatalok házasság melletti döntését különösen három tényező nehezíti meg. Az egyik a feladatok egybeesése. A legnehezebb helyzetben a huszonöt-harmincöt éves korosztály van, hiszen egy időben kell a párválasztás, egzisztenciateremtés és az otthonteremtés embert próbáló feladatát megoldani. A feladatok e torlódásának épp a párválasztás és a gyermekvállalás lesz a vesztese.

A másik fontos tényezőt a családi élet anyagi keretei jelentik. Azok a házaspárok, amelyek gyermeket, sőt több gyermeket vállalnak, jelentős anyagi hátrányba kerülnek a gyermektelenekkel szemben, holott termékenységükkel pótolhatatlan szolgálatot tesznek a társadalomnak.

Végül fontos, hogy rendelkezésre álljon az intézményeknek és szervezeteknek az a hálózata, amely a családot feladatai ellátásában segíti. Iskolákra, óvodákra, gyermekjóléti és egészségügyi intézetekre van szükség, illetve olyan munkahelyekre, amelyek lehetővé teszik a munkavállalóknak gyermekeik ellátását.

Fontosnak tartjuk, hogy egyházközségeink megfelelő szinten segítsék a házasságra készülőket, és kísérjék a házasságban élőket; hogy az életpályák megtervezésénél és kialakításánál lehessen biztosan számítani a család alanyi jogon való támogatására, a támogatás elvei pedig legyenek állandóak; hogy különösen a munkaadók segítsék a családtagokat, hogy értékes időt ajándékozhassanak egymásnak, például részmunkaidő vagy távmunka választásának lehetőségével; hogy fejlesszék a családi életet segítő gyermekjóléti intézményeket (iskolák, óvodák, stb.), ám az ezekre fordított kiadások azonban nem csökkenthetik a családtámogatásra szánt összegeket; hogy nevelési-oktatási intézményeinkben kapjon nagyobb hangsúlyt a családi és közösségi életre való nevelés; illetve hogy az egész társadalom felelőssége megteremteni a házastársi kapcsolat kiteljesedésének, a gyermekek vállalásának és felnevelésének - mai társadalmunkban korántsem magától értetődően meglévő - feltételeit.

4. A családok nem csupán a humán reprodukciót szolgálják, hanem nevelési és képzési tevékenységükkel jelentősen hozzájárulnak a jövő generációja emberi és munkavégző képességeinek kialakításához, ez pedig az egész társadalom teljesítőképességének, a hosszú távú gazdasági növekedésnek és a fejlődésnek záloga. A jövő prosperitásának legalapvetőbb garanciája a család.

A szociális háló reformja, a gazdasági megszorítások nem érinthetik az élet, a házasság és a család javát. Minden olyan intézkedés, amely megrövidíti a családot, csak látszatlépés előre, valójában visszaveti a fejlődést, jövőnket semmisíti meg.

Szorgalmazzuk a családi adózás bevezetését; az adórendszernek olyan átalakítását, amely honorálja a család gazdasági és szellemi teljesítményét az egész társadalom érdekében.

Az egyházközségek és családcsoportjaik tudatosítsák a szülőkben alkalmasságukat és felelősségüket gyermekeik nevelésére.

5. A gyermek nélküli társadalomnak nincs jövője. Szomorú tény, hogy elöregedő nemzetté váltunk. Az annyiszor visszautasított élet veszélybe sodorja iskola- és nyugdíjrendszerünket. Az élet szent a fogantatástól a halál pillanatáig. Az élők minden szelektálása Auschwitz és a Gulag továbbélése a XXI. század társadalmában, és gyöngíti azt a párkapcsolatot is, amely nemzette az életet.

A magyar fiatalok, amikor jövőjüket tervezik, házasságban és a reprodukciót meghaladó számú gyermekáldásban gondolkoznak. Az egész társadalmunk felelős azért, hogy ezt a tervüket meg tudják valósítani.

Hívjuk az állam felelős vezetőit, hogy tegyenek meg mindent azért, hogy megszilárduljon a család, ahol megszülethet az élet, és biztonságban élhet a gondozásra szoruló.

A keresztény házasságban élők legyenek tanúi annak, hogy a sokak számára konzervatívnak tűnő házasságon alapuló családeszmény a jövő záloga.

6. Az Európai Unió által meghirdetett esélyegyenlőség évében felhívjuk a figyelmet arra, hogy a férfit és a nőt a Teremtő nem vetélytársnak, hanem együttműködő munkatársnak alkotta meg. Az egymástól különböző férfi és a nő különbségüket - amely a természet rendje szerinti örök adottság - nem tekinthetik a széthúzás okának.

A férfi és a nő különbözőségéből fakad az élet, és együttmunkálkodásukon nyugszik a társadalom egysége. A különbségek kölcsönös tiszteletben tartásával új távlatok nyílnak a nő méltóságának, valamint társadalmi szerepének mélyebb megértése számára.

Hívjuk az egyházközségeket olyan fórumok megalakítására, amelyek segítik a férfi és a női identitás elmélyítését, és ösztönzően hatnak a két nem együttmunkálkodására.

Elutasítunk minden kísérletet, amely a férfi és a nő közötti különbség tagadásával, a diszkrimináció megszüntetésével való hamis érveléssel egyenlőnek tekinti azt, ami alapvetően különbözik.

Hívjuk a keresztény családokat és minden jó szándékú embert, munkálkodjunk együtt a család értékeinek védelmében. Segítsük társadalmunkat, hogy felismerje a házasságon alapuló család értékét! Kívánjuk, hogy minden magyar család belső békében, örömben éljen, és biztos reménnyel tekintsen a holnapra. Reményünkben Szent Erzsébet legyen erősítő példánk, akinek nehéz körülmények között is volt ereje, leleménye elhordozni a maga életét, és tudott érzékeny lenni mások öröme és szüksége iránt.

Sárospatak, 2007. június 30.

Bíró László püspök, az MKPK családreferense

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu