|
|
Az Olvasó írja A Búzaszem... Két gödi család és plébánosuk összedugták a fejüket 2004 januárjának egyik gyönyörű téli estéjén, és megosztották egymással álmukat. A három álom, szinte hihetetlen, ugyanaz volt: csináljunk ebben a szép Duna-parti kisvárosban, Gödön egy keresztény értékeket valló, a magyar hagyományokat ápoló és megőrző családi iskolát! Az első reakciónk: ez fantasztikus lenne, de őrültség. Ma, amikor sorra zárják be az iskolákat, amikor a keresztény és magyar értékek elvesztik igazi jelentésüket, ez szinte lehetetlen vállalkozás. Elkezdtünk beszélgetni, s mindig oda jutottunk, hogy nem lehetetlen, vagyis lehetséges, ha igazán akarjuk, és a Jóisten is velünk együtt akarja. Ezt megtapasztaltuk többször is a három év alatt. Merthogy 2004 szeptemberében elindult az első osztály, és ma negyvenkét család negyvenöt gyermeke jár a Búzaszem Iskolába. Ezt a nevet választottuk, mely szépen kifejezi szándékunkat. Az egy szem búza, ha jó talajba kerül, csodálatosan sok szem búzát terem egy szálon. Az álom elindult a megvalósulás útján, s hogy mivé fejlődik, még nem látjuk előre. De nagyon szeretnénk, ha sok termést hozna, értékes keresztény magyar emberek nevelődnének a Búzaszem Iskolában. Budapestről az agglomerációba kiköltöző kisgyermekes családoknak igazán szükségük van keresztény közösségre. Szeretnénk, ha ezt iskolánkban megtalálnák. Az elindulásban nagy segítségünkre volt a Magyar Kolping Szövetség, amely vállalta, hogy fenntartja és működteti az iskolát. Szintén sokat segített a helyi katolikus, illetve református egyházközség, valamint az önkormányzat azzal, hogy a három osztálynak helyet biztosítottak. De most már égetően fontossá vált, hogy elkezdjük építeni az új iskolát. A tervek elkészültek, a helyszín adott. Most a pénzgyűjtés időszakát éljük. Tudjuk, hogy nagyon nehéz anyagi helyzetben vannak a családok, egyének, az egész ország. De azt is tudjuk, hogy nagyon sok jó szándékú, segítőkész ember él ebben az országban. Ezt megtapasztaltuk az alsógödi templom építésekor, amikor a legkisebb faluból is érkeztek adományok. A jó és értékes célok és törekvések megnyitják a szíveket. Ezért kérjük, segítsenek! Támogató adományaikat a Búzaszem Alapítvány számlaszámára várjuk: 64700052-10024175. Befizetési csekket lehet kérni: 2131 Göd, Pesti út 73. (Az iskolánkról honlapunkon olvashatnak: www.buzaszem.hu) Ország Tibor plébános Találkozás a temetőben Elviselhetetlen a hőség. Mi lesz a tujával a temetőben? Tizenöt éve ápolgatom, nem hagyom elpusztulni. Éppen most, amikor már mindkét szülőm az árnyékában nyugszik. Igen, mediterrán növény, ott télen eső esik, de itt nem volt sem eső, sem hó. Fogom a kapát, a gereblyét, a száraz földből peremet csinálok, levágom a haldokló ágakat és hordom a vizet, ameddig csak bírom. A szegély megtartja a vizet. Következő nap már földet is viszek, csodálatos műtrágyával keverve. Belül büszkeséget érzek, képes voltam a hosszú út megtételére ma is, és ismét hordom műanyag kannában a vizet. A kútnál mankóval áll egy asszony, édesanyám lehetne. Kezében egy csokor virág és két műanyag flakon. Látja, hogy izzadt arcomat törlöm és sietek. Ő nem, maga elé akar engedni. Szóba elegyedünk. Mindennap kigyalogol a temetőbe, a kertjéből friss virágot visz, a síron nyílókat pedig megöntözi. Nemcsak az elhunyt családtagokét, hanem mindenkiét, akit ismert, aki az utcában lakott, akivel valaha köszöntek egymásnak. Ma még egy sír van hátra. Flakonja megtelik vízzel, fogja a mankóját, és sántikálva megy az utolsó sírhoz. Következő nap ismét találkozunk. Ő mindennap újrakezdi. Én pedig a csodálattól, saját teljesítményemtől megsemmisülten üdvözlöm. A tuja kihajtott, a nénivel mindennap találkozom. Van példaképem. Kulcsár Erzsébet
|
|||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||