Hittel és tudással a jövőért

Egyetemi tanárok Rómában

Új humanizmus Európa számára - Az egyetemek szerepe címmel rendeztek szimpóziumot június 21. és 24. között Rómában sok száz egyetemi rektor, professzor, oktató, diák és egyetemi lelkészségi munkatárs számára. Erdő Péter bíboros, az MKPK elnöke vezetésével Magyarországot közel félszáz fős delegáció képviselte. Az egységes, közös Európa kialakítását az 1957-ben kötött Római Szerződés alapozta meg. Az ötvenedik évforduló alkalmából sorra kerülő szimpóziumot az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE), a Nevelésügyi Kongregáció, valamint a Kultúra Pápai Tanácsa szorgalmazta.

A konferencia csütörtöki megnyitóját a Pápai Lateráni Egyetemen tartották, az ezt követő szekcióülések helyszínéül a római nagy egyetemek szolgáltak. Négy témakörben hangzottak el előadások: Az ember származása és élete; A város: közösség, környezet, gazdaság; A tudományos látásmód: felfedezések, találmányok, technológiák; Kreativitás és emlékezet: történelem, irodalom, nyelv és művészetek.

XVI. Benedek pápa beszédet intézett a konferencia résztvevőihez. A Szentatyát pedig Erdő Péter bíboros, a CCEE elnöke köszöntötte a kongresszus nevében. A konferencia zárónapján Magyarország prímása mutatott be szentmisét a lateráni bazilikában, ahol arra buzdította a magyar küldöttséget - profeszorokat, rektorokat -, hogy bátran vállalják keresztény hitüket saját szakterületükön is.

XVI. Benedek pápa június 23-án fogadta az európai egyetemi tanárok és rektorok szimpóziumának résztvevőit. A találkozó résztvevői között jelen voltak a földrész minden országának képviselői, még a Kaukázusból, Örményországból, Grúziából és Azerbajdzsánból is érkeztek egyetemi tanárok.

A pápa beszédében utalt rá, hogy az egyetemi tanárok találkozójára az Európai Unió megalakulását előkészítő Római Szerződések aláírásának ötvenedik évfordulója alkalmából került sor. A Szentatya megköszönte Erdő Péter bíboros, a CCEE elnökének köszöntő szavait. A találkozó témájára utalva pedig megállapította, hogy Európát jelenleg egyfajta társadalmi bizonytalanság, valamint a hagyományos értékekkel szembeni bizalmatlanság jellemzi. Ennek ellenére megkülönböztetett történelme és akadémiai intézményei nagymértékben hozzájárultak a remény jövőjének kialakításához.

Az "emberre vonatkozó kérdés", ami az egyetemi tanárok római szimpóziumának középpontjában áll, alapvetően fontos ahhoz, hogy helyesen értelmezzük a jelen kulturális folyamatait. Az új humanizmus előmozdítása ugyanis azt igényli, hogy világosan megértsük, mit is jelent ez az újdonság. Az új humanizmusnak komolyan számot kell vetnie azzal a ténnyel, hogy Európában ma egy tömeges kulturális változás tapasztalható. Korunk embere egyre inkább tudatára ébred elhivatottságának, és tevékenyen részt kíván venni történelme alakításában. A humanizmus történelmileg Európában fejlődött ki, népei különböző kultúráinak kölcsönhatásából és a keresztény hitből. Európának, ha hűséges kíván maradni hivatásához, vagyis hogy továbbra is a humanizmus bölcsője legyen, ma arra van szüksége, hogy megőrizze és ismét birtokba vegye eredeti hagyományait. A jelenlegi kulturális változást gyakran kihívásnak tekintik az egyetemi és keresztény kultúra szempontjából - állapította meg beszédében a Szentatya. - Az egyetemi tanárok feladata, hogy hozzájáruljanak az alapvető kérdésekre vonatkozó fenntartható megfontolásokhoz. Ezek közül elsőnek a modernség válságának átfogó tanulmányozására buzdított a pápa. Az európai kultúrát a közelmúlt évszázadaiban erőteljesen befolyásolta a modernség fogalma. A jelenkori válságnak azonban nem annyira az emberközpontúsággal kell szembenéznie, mint inkább annak az úgynevezett "humanizmusnak" a problémáival, amely olyan emberi világot akar építeni - regnum hominis - amely elszakadt szükségszerű ontológiai alapjától. Egy hamis kettősség a teizmus és a valódi humanizmus között, vagyis egy konfliktus az isteni törvény és az emberi szabadság között, olyan helyzet kialakulásához vezetett, amelyben az emberiség, minden gazdasági és műszaki előrehaladása ellenére, fenyegetettnek érzi magát. A modernséget jellemző emberközpontúságot azonban soha nem szabad elszakítani az emberről szóló teljes igazság elismerésétől, amely magában foglalja az ember természetfölötti elhivatottságát is.

A másik kérdés - folytatta beszédében a Szentatya - a racionalizmus értelmezésének kiszélesítésére vonatkozik. Kritikával kell közelednünk az olyan szűklátókörű és végső soron irracionális kísérletek felé, amelyek korlátozni kívánják az értelem meghatározását. Éppen ellenkezőleg, ki kell szélesíteni az értelem fogalmát, hogy felkutathassa a valóságnak azokat a szempontjait is, amelyek túlmutatnak a pusztán empirikus, tapasztalati észlelésen. Ez lehetővé teszi a hit és értelem kapcsolatához való gyümölcsözőbb közelítést. Az európai egyetemek létrejöttét éppen az a meggyőződés vezette, hogy a hitnek és az értelemnek közösen, egymással együttműködve kell keresniük az igazságot, tiszteletben tartva egymás természetét és jogos önállóságát, összhangban kell szolgálniuk az ember kiteljesedését az igazságban és a szeretetben.

A harmadik terület, amelyre a Szentatya felhívta az európai egyetemi tanárok figyelmét, hogy hogyan járulhat hozzá a kereszténység a jövő humanizmusához? Földrészünkön, csakúgy, mint máshol, a társadalomnak sürgető szüksége van az egyetemi közösségek által a tudás számára felkínált szolgálatra. Ennek része a szeretet civilizációjának építése. Az egyetemi tanárok feladata, hogy megtestesítsék az intellektuális szeretet erényét, nemcsak a tudást adva át az új nemzedékeknek, hanem életükkel is prófétai tanúságot téve.

Az egyetem nem veszítheti szem elől elhivatottságát, hogy "universitas" azaz egyetemes legyen, amelyben az egyes diszciplínák egy nagy egységnek a részei. Ismét fel kell fedezni a tudás egységét, túljutva a széttöredezettségen.

Csak egy olyan Európa járulhat hozzá sajátos módon a többi kultúra gazdagításához, amely tudatában van saját kulturális önazonosságának, miközben nyitott marad más népek kultúrája felé - mondta beszédében XVI. Benedek pápa. - A különböző akadémiai közösségek közötti nagyobb együttműködés lehetőséget teremt a katolikus egyetemek számára arra, hogy tanúságot tegyenek a hit és az értelem közötti találkozás történelmi termékenységéről. Az eredmény pedig konkrét hozzájárulást jelent a bolognai folyamat célkitűzéseinek eléréséhez és a helyi egyházakban az egyetemi lelkipásztorkodás fejlődésére ösztönöz.

Magyar részről mintegy félszáz professzor vett részt a konferencián. A rektoroknak külön találkozót szerveztek, ahol a nagy egyetemek és az Európai Unió képviselői is a kutatóhálózatokhoz való kapcsolódás jelentőségét hangsúlyozták. Ehhez persze pénz is kell - mondta lapunknak Szemkeő Judit, a váci Apor Vilmos Főiskola rektora. - A tudomány és az egyetemek támogatásával kapcsolatban olyan nagyságrendű számokat hallottunk nemzetközi szakemberektől, amelyek tizedrészéről sem álmodhatunk itt, Magyarországon. Ilyen körülmények között is fenn kell tartanunk a versenyképességünket - mondta.

A római konferencia ugyanakkor azt is üzeni minden felsőoktatásban dolgozó oktatónak, kutatónak, hogy nyugodtan vállalja hitbeli meggyőződését a saját szakterületén, hiszen a vallás nem titkolandó, hanem "vállalható magánügy", amit meg lehet és meg is kell fogalmazni, természetesen nem másokra erőltetve a meggyőződésünket - hangsúlyozta a rektorasszony, aki arról is tájékoztatott, hogy a magyar küldöttség elhatározta: legkésőbb a következő tanév végén Magyarországon is rendeznek egy, a rómaihoz hasonló, hazai konferenciát, családi programokkal, kerekasztal-beszélgetésekkel, amelynek célja egymás megismerése, segítése, illetve az összefogás előmozdítása.

VR/K.L.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu