Életige - július

"Testvérek, a meghívásotok szabadságra szól"

Krisztus után az 50-es években Pál apostol eljutott a Kis-Ázsia közepén fekvő Galácia területére, a mai Törökországba. Egymás után születtek a keresztény közösségek: felvették a keresztséget, ezáltal Krisztusba öltöztek és megkapták Isten gyermekeinek szabadságát. Pál maga is elismeri, hogy "eddig jól futottak" az új pályán.

Aztán váratlanul másutt keresik a szabadságot. Pál csodálkozik, hogy ilyen gyorsan hátat fordítottak Krisztusnak. Ezért sürgeti nyomatékosan, hogy találják meg újra azt a szabadságot, amelyet Jézus adott nekik:

Milyen szabadságra szól? Hát nem tehetjük azt, amit akarunk? "Nem szolgáltunk soha senkinek" - mondták már a kortársai, amikor Jézus azt állította, hogy az igazság, ami vele érkezett el, szabaddá teszi őket. "Mindenki szolga, aki bűnt követ el" - válaszolta nekik. Szívet mardosó, alattomos rabszolgaság a bűn következménye. Jól ismerjük sokféle megnyilvánulását: a magunkba fordulást, az anyagi javakhoz való ragaszkodást, az élvhajhászást, a büszkeséget, a haragot...

Egyedül sohasem leszünk képesek arra, hogy végleg kiszabaduljunk ebből a rabszolgaságból. A szabadság Jézus ajándéka: úgy szabadított meg, hogy szolgává lett, és az életét adta értünk. Pál ezért arra szólít fel, hogy legyünk következetesek, és éljünk helyesen az így ajándékba kapott szabadsággal.

A szabadság "nem abban áll, hogy választhatunk a jó és a rossz között, hanem abban, hogy egyre inkább a jó felé haladunk" - mondja Chiara Lubich a fiatalokhoz intézett egyik beszédében. "Megállapíthatjuk - folytatja -, hogy a jó szabaddá tesz, míg a rossz rabszolgává. Hogy szabadok legyünk, szeretni kell. Mert saját énünknek vagyunk leginkább a rabjai. Ha viszont mindig a másikra gondolunk, vagy arra, hogy Isten akaratát tegyük kötelességeink elvégzésével, vagy a felebarátra, akkor nem magunkkal foglalkozunk, és szabaddá válunk önmagunktól."

Hogyan éljük ezt az igét? Pál megmagyarázza, miben áll ez a szabadság: "Szeretettel szolgáljatok egymásnak! Mert az egész törvény ebben a mondatban teljesedik be: ťSzeresd felebarátodat, mint saját magadat!Ť"

A szeretet paradoxona, hogy akkor vagyunk szabadok, amikor a többiek szolgálatába állunk szeretetből, amikor önző törekvéseinkkel ellentétben elfelejtkezünk önmagunkról, és mások szükségleteire figyelünk. A szeretet szabadságára vagyunk hivatva: szabadon szerethetünk! Igen, mert "ahhoz, hogy szabadok legyünk, szeretnünk kell".

Fabio Ciardi és Gabriella Fallacara gondozásában

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu