Hangulatjelentés

Grizzly

Lelőtték a világ valószínűleg legnagyobb grizzly medvéjét - olvasom a hírt a világhálón. A színhely Kanada északnyugati része, annak is Brit Columbia szövetségi tartománya. Ez a Sziklás-hegység vidékét jelenti. Az Alaskan Forest Service fiatal erdésze (nevéről hallgat a hírügynökségi közlemény, a vadászok dicsőségének otromba megsértése!) szarvasvadászatra készült, ám az agancsosok helyett egy tenyeres-talpassal találkozott. Elmondása szerint a medve körülbelül ötven méterről pillantotta meg őt, és azonnal támadásba lendült. Hősünk a puska tárának egész tartalmát a fenevadba lőtte: ez esetünkben három töltényt jelent, hét milliméteres Remington Magnum márkával. Ha most megkérdeznénk erről egy fegyverszakértőt, valószínűleg olyasmit válaszolna, hogy hűha, a mindenit, egy ilyen golyó ötven méterről úgy lyuggat át egy gépkocsit, hogy még köszönni sincs ideje a karosszériának. Ehhez képest a mi grizzlynk acélosan továbbnyargalt az erdész felé, és csak négy-öt lépésre tőle, mondhatni a lába előtt bucskázott fel. (Képzeljük el, mindeközben mit élhetett át a vadász...) S mivel akkor még javában élt, az atyafi újra betárazott, és további három lövést adott le.

A jelentés a medve pontos méreteit is közli: testsúlya 727 kiló, hossza három méter és nyolcvan centi. A hírhez három fénykép tartozik, riadtan nézegetem a zsákmányoló és a zsákmány marcona kettősét. Világosan látszik, hogy az elhunyt feje akkora, mint a mellette guggoló, harminc év körüli erdész felsőteste. A másik fotón a magasba emelt lába: rajta egyetlen köröm nagyobb, mint a férfi orra; a mancs pedig nagyobb, mint a férfi feje. Csakugyan dermesztő óriás költözött át az örök vadászmezőkre. Elmerengek a képek fölött, a költők ezt szeretik: az elmúlás üzenete, avagy emlékeztető a mulandóságra. Ez szerfölött közel áll a poéták gondolkodásmódjához. Éppenséggel bármely keresztény embernek ugyanilyen viszonyban kell állnia a ténnyel, hogy - a zsoltáros szavaival - életünk fonalát mintha takács vágná el, reggeltől estig végezhetnek velünk. Hanem mást is érzek e medve felé: tiszteletet. Nagy és erős vándor volt, feltehetően roppant magányos, és ő büszkén és méltósággal hordozta e magányt.

Az elejtést követően egy csapat erdész felkutatta a medve búvóhelyét - folytatódik a sajtóközlemény. Majd e szavakkal zárul: "Nem messze lévő vackán tíz-egynéhány ember maradványaira bukkantak. Úgy tűnik, emberekkel táplálkozott." Szögezzük le: azon a vidéken (hát még ahogy északabbra hatolunk, egyre mélyebbre a hó birodalmában) az éhes medvék gyakorlatilag mindenre rárontanak, ami ehető. Minden mozgó lényt fehérjeforrásnak tekintenek. Így sajnos az embert is. Bármilyen sovány vigasz is, kimondhatjuk: az óriás grizzly nyilván nem kizárólag emberhúson élt.

S még egy adalék ahhoz, hogy miért is támadhat egy medve az emberre. A lengyel Czeslaw Milosz (1980 Nobel-díjasa) egyik versében arról tudósít, hogy kanadai barátját visszatérően zaklatta egy grizzly: be-betört a kertbe, mindent ellopkodott, és még a tűztől sem félt. Egy éjjel az ajtót döngette, mancsával betört egy ablakot, majd a gazdára támadt. A férfi kénytelen volt lelőni. S amikor megvizsgálták a kimúlt állatot, megértették, mitől viselkedett oly brutálisan: pofáját félig szétmarta a tályog és a fogszú. Szörnyű fogfájás, hosszú évekig. "A titokzatos gyötrelem, / Mely gyakran sarkall minket értelmetlen tettre, / S vak bátorságot önt belénk, mert már minden mindegy, / Míg kijövünk a rengetegből, remélve, / Hogy meggyógyít bennünket egy égi fogorvos."

Zsille Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu