Tízéves a fehérvári zsinat

Spányi Antal püspök helyzetképe

Tíz éve, 1997-ben tartotta zsinatát a székesfehérvári egyházmegye, melynek jelmondata "Mindent megújítani Krisztusban!" volt. Spányi Antal püspök az akkori kezdeményezésekről, eredményekről, adósságokról és mai tennivalókról beszél.

- Mindennapi tapasztalat volt az egyházmegyében a paphiány. Képzett lelkipásztori kisegítőkre volt szükség. Létrejöttek az egyházi fenntartású iskolák, oktatási és nevelési intézmények, megnyíltak a lelkipásztorkodás számára a kórházak és börtönök kapui is. A tanúságtevő keresztények felkészítését, a pasztorális élet megújítását, a kor sok égető kérdésére megfogalmazott időszerű válaszokat várta az egyházmegye a zsinattól. Nagy lelkesedéssel fogadták papok és hívek Takács Nándor püspök rendelkezését, a zsinat meghirdetését. Komoly készülődés volt az egyházközségi képviselőtestületekben, munkabizottságokat állítottak fel. Remény ébredt az egyházmegyében.

A zsinat nyomán megindult a lelkipásztori kisegítők képzése, és ezzel egyidőben egy hitoktatóképző is kezdett működni, mely alapos képzést adott ugyan, de nem lehetett affiliálni, így működése a törvények módosításával ellehetetlenült. A képzést nem sikerült egységes pasztorális elgondolás részévé tenni. Nem született meg az a pasztorációs modell, amelyben a képzett személyek működni tudtak volna. Így valóban csak kisegítés, alkalmankénti áldoztatás volt a legfőbb szerepük. Az idős papság nem tudott élni a lehetőséggel, ahol leginkább kellett volna a kisegítő munkatárs, ott pedig nemigen akadt ilyen.

Időközben nyilvánvalóvá vált, hogy a növekvő paphiány lehetetlenné teszi a pasztorációnak azt a módját, mely jellemző volt a zsinat előtt és utána is, már "az igények kiszolgálására" sem volt elég az erő. Hősies helytállásra volt bőven példa: de van egy határ, amikor már nem lehet több, még több munka vállalásával jobb eredményt elérni. Amikor "nem jutott" már káplán, a plébános esetleg tudott még két ember helyett dolgozni, de amikor hat faluban nem volt már pap, akkor ez az gondolkodás lehetetlenné vált.

Nem születtek hivatások, az utánpótlás elmaradásával a missziós hatás minimálisra csökkent. Megfogyatkozott a hívek száma, különösen a tanúságtevő, elkötelezett híveké, akik tenni is akartak az egyházért. A papok nagy része nem értette meg, hogy az új kihívásokra új válasz kell.

Megpróbáltuk a helyzetet felmérni négy évvel ezelőtt, amikor személyemben új főpásztor került az egyházmegye élére. Tudatos tervet igyekeztünk készíteni, és ennek segítségével járni a zsinati eszme útját. Így valósult meg az egyházmegye közigazgatásának átszervezése: öt espereskerület felállítása, a csak papíron funkcionáló főesperességek megszüntetése, ötven plébánia kialakítása, figyelembe véve a papok legalább viszonylagosan korszerű elhelyezésének lehetőségét, a közösségek számára nélkülözhetetlen közösségi épület meglétét, a közlekedés realitásait stb.

Formáltuk az egyházmegye lelkiségét, ezt szolgálta az Eucharisztia Éve, a Prohászka-év, és a Szent Imre-év is. Ennek kialakítására átlátható egyházmegyei programokat hirdettünk meg, melyre meghívtuk a plébániák képviselőit, és a lelkipásztorokkal elkezdtük a közösségek építését a plébániákon: családközösségekbe hívtuk a házaspárokat, közös központi jegyesoktatást szerveztünk, esperesi kerületenként eucharisztikus napot, fiataloknak találkozókat, részt vettünk országos programokon... Hangsúlyt kapott a képviselőtestület feladata és munkája, valamint megszerveztük, illetve ahol már működött megújítottuk a karitászcsoportokat. Ezekkel a világi hívek szerepét akartuk erősíteni. Tudatosan építkeztünk a lelkipásztori kisegítők képzésével, állandó diakónusok szentelésével. Létrehoztuk az egyházmegye honlapját, megújítottuk a fehérvári egyházközségek közös lapját és kiadtuk az egyházmegye újságját, a SzEM újságot. Ezzel az információ áradását akartuk előmozdítani.

Nagyban csökkentettük a papság adminisztratív terhelését azzal, hogy az ilyen irányú feladatokat az egyházmegyei központ átvállalta. A papság gondolkodásának megújítására, a közösség erősítésére létrehoztuk az éves papi találkozót Bodajkon, és a főpásztorral való havi kötetlen találkozó lehetőségét a püspöki palotában.

Az egyházmegye egészét érintő kérdések megvitatására létrehoztuk a "Látónapot", ahol egy-egy, a híveket érintő kérdést gondolunk végig, és a balinkai közösségi napot, ahol az egyházközségek egész napos találkozón, közös és fakultatív programokon vehetnek részt, személyes kapcsolatokat köthetnek, találkozhatnak, kicserélhetik meglátásaikat. Közös imát vezettünk be áldozócsütörtökön délután, amikor minden közösségben imádkoznak az Oltáriszentség előtt papai hivatásokért, az egyházmegyéért és családjainkért.

Kiadjuk az Egyházmegyei Törvénykönyvet, hogy világos legyen mindenki előtt az egyházmegye kormányzása, törekvése, szervezete és működése. Lelkipásztori körzeteket alakítottunk, melyekhez tíz-tizenöt falu tartozik, a körzetekben pasztorális tanácsot hozunk létre, ezek élére pasztorális vezetőt nevezünk ki, aki segít a körzetben az egyházmegyei lelkipásztori terv megvalósításában. Ennek a munkának segítésére helynököt nevezünk ki.

Reménnyel nézünk a jövő felé. Mind többen gondolkodunk együtt közös célokról, a közös gondolkodásban papok és világban élő hívek együtt vesznek részt, a lelkipásztori körzetekben időről-időre közös imádságra, a programok, feladatok megbeszélésére összejövetelt tartunk az egyházközségi elnöknek, a karitász vezetőnek, a lelkipásztori kisegítőnek, a hitoktatónak stb... Képzést tervezünk papoknak és híveknek - más egyházmegyékkel közösen - a korszerű látásmód alakítására, a gondolkodásmód fejlesztésre.

Személyes lelkipásztori ellátottságot sürgetünk, melyből civil munkatársak is jelentős részt vállalnak: a pap csak a kifejezetten papi feladatokat végzi és szervezi, irányítja a többiek munkáját, a közösség életét.

Felnőttképzési programot valósítunk meg az egyházmegyében, hogy mind többen értő módon lássák a kor problémáit, találják meg a korszerű választ, tudjanak együtt gondolkodni és dolgozni, merjenek feladatot vállalni...

Azt hisszük, mindez reményt ad arra, hogy bízva nézzünk előre: emberi erőfeszítéseinket megáldja az Úr.

Megújul minden Krisztusban!

(p-n)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu