A helyi egyházak szuverenitását védelmezi...

A Szentszék és a konkordátumok

Tíz évvel ezelőtt, 1997. június 20-án írták alá a Vatikánban a katolikus egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről rendelkező nemzetközi megállapodást, amelyet a köznyelvben csak vatikáni szerződésként emlegetnek. Az évforduló kapcsán a Szentszék nemzetközi szerződéseit, a konkordátumokat mutatjuk be.

A katolikus egyházat a Szentszék képviseli a nemzetközi kapcsolatokban. Szuverenitásával és ebből fakadó nemzetközi jogalanyiságával együtt jár aktív és passzív követségi joga (vagyis küld és fogad nagyköveteket), de nemzetközi szerződések kötésére való képessége is.

Tágabb értelemben konkordátumnak nevezhető minden olyan megállapodás, amelyet "az Apostoli Szentszék egyes országokkal vagy más politikai társulatokkal kötött" (CIC 3. k.). Ezek különböző megnevezéseket kaphatnak, úgymint konkordátum, modus vivendi, megállapodás, egyezmény stb. Nem szokták viszont használni a "szerződés" (trattato/ treaty) kifejezést. Szorosabb értelemben pedig konkordátumnak az ünnepélyes, átfogó jellegű, a feleket érintő kérdéseket a maguk teljességében szabályozó megállapodást nevezzük. A konkordátumok formális, a felek között diplomáciai úton megkötött, a nemzetközi jog által szabályozott megállapodások.

A pápai követek (főként a diplomáciai feladatokkal is megbízott nunciusok) rendes feladatai közé tartozik "a konkordátumok és más hasonló megállapodások létrehozásáról és végrehajtásáról" folytatandó tárgyalás (CIC 365. k. 2.§.). Manapság azonban a püspöki konferenciák gyakran létesítenek maguk is kapcsolatokat, nemcsak más országok püspöki konferenciáival, de akár kormányokkal is. Ez utóbbira általában egy már megkötött konkordátum hatalmazza fel őket.

A II. vatikáni zsinat után az egyházon belül sokan bírálták a Szentszék nemzetközi politikáját, mondván, az egy régmúlt kor maradványa, amikor még létezett a Pápai Állam, és az egyház világi hatalmat is gyakorolt. A konkordátumok hasznosságát azonban a gyakorlat is megerősítette. Egészen más ugyanis a hatása, ha az állam és az egyház kapcsolatait egy nemzetközi szerződés szabályozza, mintha lényegében politikai természetű megállapodás rendezi. A nemzetközi szerződéseket ugyanis lényegesen nehezebb módosítani, így a Szentszék segítséget nyújt abban, hogy a helyi egyházak kevésbé legyenek kiszolgáltatva egy-egy országban a változó politikai helyzetnek és a mindenkori hatalomnak.

Az első konkordátumnak az 1122-ben megkötött wormsi egyezményt tekintik, amelyben II. Kallixtusz pápa és V. Henrik német-római császár lezárták az úgynevezett invesztitúra-harcot. A császár ezzel lemondott arról, hogy ő adja át az új püspököknek a pásztorbotot és a gyűrűt, lelki hatalmuk jelvényeit, elismerve, hogy ez kizárólag a pápa joga. A pápa viszont elismerte a császár joghatóságát a püspökök feudális méltóságával, vagyis világi működésével kapcsolatban.

Magyarország és a Szentszék között soha nem jött létre tulajdonképpeni konkordátum. Igaz, 1855-ben IX. Piusz és I. Ferenc József konkordátumot kötöttek, de ennek érvényességét a magyar püspöki kar sohasem ismerte el Magyarországra nézve. Az egyezmény egyrészt sértette a magyar egyházszervezetnek a birodalmon belül mindig is féltve őrzött önállóságát, másrészt azt az akkor még a Szent Koronával meg nem koronázott király kötötte. Az 1867-es kiegyezéssel formálisan is elismerték, hogy a konkordátum Magyarországon nem érvényes.

1927-ben egy részleges megállapodás, az úgynevezett intesa semplice rendezte a magyarországi püspöki kinevezések ügyét, illetve a főkegyúri jog gyakorlásával kapcsolatos kérdéseket. 1964-ben ugyancsak részleges megállapodást kötött a Szentszékkel Magyarország kommunista kormánya, ami lehetővé tette a püspöki székek újbóli betöltését és bizonyos rendszeres kapcsolattartást is, bár a formális diplomáciai kapcsolatok helyreállítására nem került sor. Ez csak az 1990. február 9-én Budapesten aláírt megállapodással következett be, amely hatályon kívül helyezte az 1964-est. A második, jelenleg érvényes kétoldalú megállapodást 1994. január 10-én kötötték a tábori püspökség felállítása tárgyában. Végül 1997. június 20-án a Vatikánban írták alá az egyházfinanszírozási kérdéseket rögzítő, a köznyelvben csak vatikáni szerződésként ismert megállapodást.

Érszegi Márk Aurél

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu