|
|
Forrás-Pont? Keresztény Nonprofit Partnerség - konferencia Esztergomban A Szent Adalbert Központban tartották a Civil Intelligencia (CIQ) projekt zárókonferenciáját június 15-én és 16-án; az elmúlt egy év munkáját összegezték, és a további feladatokat, együttműködési lehetőségeket térképezték fel. Négy területen - ifjúságnevelés, közösségi hálózatok építése, önkéntesség szerepe a civil szervezetek életében, szervezeti kommunikáció - vizsgálódtak a részt vevő szervezetek fiatal szociológus, pszichológus és pedagógus szakemberek bevonásával az Európai Unió és a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásáról. A Katolikus Ifjúsági és Felnőttképzési Szövetség (KIFE) és az OCIPE Hungary a civil párbeszéd és összefogás erősítéséreindította a CIQ-programot, amelyben a KIFE harminchét tagszervezetéből főként négy - a Háló, az Ifjúsági Koordinációs és Szolgáltató Iroda, a Katolikus Ifjúsági Mozgalom, valamint a Talentum Alapítvány - vett részt az előkészítő és lebonyolító munkákban. Az elmúlt másfél évtizedben született, az adott területeken végzett kutatási és felmérési eredményeket gyűjtötték össze, elemezték újra a projekt prioritásai szerint; s ezzel párhuzamosan szemináriumokat tartottak a tapasztalatok cseréjére, a visszajelzések fogadására, hogy valóban arra a kutatásra van-e szüksége a szervezeteknek. (Több mint ötven ifjúságkutatás készült az elmúlt másfél évtizedben, de ezek közül egy sem foglalkozik komolyabban a tizennyolc év alatti korosztállyal...) A közösség témában a kisközösségi létmódot elemezték: mi is a kisközösség; hogyan hozzuk létre, miként tartsuk fönn őket? Az egyik esperesi kerületben felmérték, pontosan hány és milyen típusú közösség működik, mert a kisközösségi háttér nehezen érzékelhető, sokszor még egy plébánián belül sem ismerjük mindegyiküket, hiszen nem olyanok, mint a formális civil szervezetek bejegyzett székhellyel, elérhetőséggel, elnökkel. Ma Magyarországon a legjobban szervezett plébániákon a hívek húsz százaléka tartozik kisközösséghez. Vannak plébániák, ahol senki sem, pedig a személyes kapcsolat a kereszténység egyik legfontosabb eleme, s ennek terepe a közösség - amelynek segítségével misszionálni lehet. Ha civil szervezetként fogalmazunk meg egy célkitűzést, ott kevésbé jelenik meg a napi igény - amely egy kisközösségnél alapvető, hogy közösen fogalmazzuk meg a követendő utat. Viszonylag nagyobb távlatokra szól ez a cél, ami lehetőséget biztosít csatlakozásra, s nem igényel olyanfajta elköteleződést, mint a kisközösségi lét. Differenciálni kell a tevékenységeinket. Társadalmi jelenlét tekintetében nagyon fontos, hogy jól működő, szakmai célokat is megfogalmazó és megvalósító keresztény civil szervezetek legyenek. Tomka Miklós szociológus a konferencia megnyitó előadásában a magyar társadalom legnagyobb hiátusaként említette, hogy nincsenek olyan közösségek, amelyek bizalmat tudnának építeni és hordozni egymás felé. Molnár Kriszta, Erdei Helga, Koncz András, Ágostházy Szabolcs és Papp András indították elemzéseikkel a délutáni műhelymunkákat, beszélgetéseket. Másnap pedig Székely János rektor rövid, érdekes épületismertető előadása után újabb csoportokban erőforrás-felmérések folytak. Itt azt gondolták át a résztvevők, hogy ők személyesen mennyiben járulnak hozzá saját szervezetük működéséhez, s aztán pedig, hogy a társaságuk milyen színt képvisel a keresztény, illetve humanitárius civil szervezetek nagy palettáján. A Háló - Kárpát-medecei magyar katolikus közösségeket összefogó - egyesületének képviseletében Gaga Zsuzsa azt az általánosabban is észlelhető jelenséget emelte ki, hogy ki-ki a saját területét annyira elfogultan látja, mint a szerelmes a szerelmét, s ezért nehéz arról objektív jellemzést készítenie. Gábor Miklós, a KIFE elnöke összegzésben felvázolta a kibontakozási pontokat. Egy-egy szervezetnek fel kell mérnie saját erőit, személyi lehetőségeit - nagy hátrány, hogy többségük gyakorlatilag csak önkéntesekre tud építeni a tervek megvalósításában, s nem szabad pénzorientáltan belevágni erőt meghaladó vállalásokba. Ifjúsági területen az egyházmegyék által fenntartott ifjúsági irodák és azok dolgozóinak fokozott képzésével szeretnék elérni azt, hogy egyfajta otthont adjanak, lehetőséget biztosítsanak azoknak az adott térségben működő civil szervezeteknek. Ezáltal rendeződjenek, szövődjenek össze az intézményi és alulról jövő kezdeményezések - megszűnjenek, egymásba olvadjanak most még bántóan pazarló párhuzamosságok. Nagy segítség mindebben, ha a megyés püspök koncepcionálisan kezeli a saját egyházmegyéjében zajló folyamatokat. Plichta Adrien
|
|||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||