Könnyedség és kegyelem

Hangok a Bartók+Párizs operafesztiválról

Dagmar Schellenberger és Marija Kuhar A karmeliták párbeszédeiben (Fotó: Miskolci Operafesztivál)

"A zeneszerzők vannak legközelebb Istenhez, a Teremtő szájáról olvasnak. Világra hozzák Isten gyermekeit, hogy őt dicsőítsék." Ez a gondolat a Beethoven árnyékában című filmben hangzik el, melyet a miskolci Művészetek Háza art mozijában vetítettek a Bartók+Párizs nemzetközi operafesztivál tizenkét napján. Az említett megállapítás helyességéről megbizonyosodhattak azok, akik részt vettek az egyik legjelentősebb hazai kulturális, összművészeti seregszemle idei programjain. Kétszázötven esztendő francia zenei termése szólalt meg júniusban a klasszikus és "alternatív" helyszíneken. A gazdag kínálat Lullytől a Bartók-kortárs Poulencig terjedt, de a nyitókoncerten - kettős jubileuma kapcsán - Kodály Zoltánról sem feledkeztek meg a szervezők.

A bécsi Staatsoper balett-társulata SirKenneth MacMillan Massenet-zenékre koreografált látványos-izgalmas Manon balettjével vendégszerepelt a Nemzeti Színházban. A nagy színpadhoz szokott együttes profikhoz méltóan alkalmazkodott a bécsinél jóval kisebb térhez. Egy nap kétszer, két szereposztásban adták elő a táncjátékot: délután Aliya Tanikpaeva (aki a címszerepben Miskolcon debütált) és Ivan Popov, este pedig Olga Esina és Vladimir Shishov alakította - technikailag és színészileg egyaránt magas színvonalon - a tragikus sorsú szerelmespárt.

Derengés, titokzatosság, pasztelles természeti képek, balladai homály, gyermekien tiszta s kútmély érzelmek, elfojtott indulatok, lélekrezdülések, bánat, megbocsátás... Debussy ötfelvonásos szecessziós-impresszionista "antioperája", a Pelléas és Mélisande magányos zenedráma, amelyet sok zeneköltő csodált, dicsért, de nem követett - legfeljebb hangszerelési ötletek tárházaként kezelt, vagy kitermelésre váró "hangbányának" tekintett. A Pelléas "kísérlet": hogy hegyfok vagy zsákutca, azt az utókor sem tudta eldönteni; a hallgatót még mindig zavarba hozza. Kocsis Zoltán szívügye e közel háromórás Maeterlinck-adaptáció, amelyet vezényletével a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a művet jól ismerő szólistagárda - Juliette Galstian, Gérard Théruel, Vincent Le Texier, Jerome Varnier - lemezfelvételhez méltó nívón tolmácsolt.

Francis Poulenc Az emberi hang című minimalista monodrámájának és Bartók A kékszakállú herceg vára című operájának Kovalik Balázs rendezte előadása sem afféle könnyű nyáresti szórakozás volt. Előbbi a nő, utóbbi a férfi szemszögéből láttatja a szerelmet. Poulenc Jean Cocteau szövegére komponált egyfelvonásosa egy asszony utolsó telefonbeszélgetése kedvesével: végleges szakítás, mely a nő öngyilkosságához vezet. Kovalik elképzelése szerint - melyet az afroamerikai Wendy Waller ízléses, túlzásoktól mentes előadással tolmácsolt - a "beszélgetés" (e szaggatott, izgatott monológ) nem is a valóságban, hanem a nő gondolataiban játszódik le.

Az ifjú énekesekkel (Bretz Gábor, Mester Viktória) színpadra állított Kékszakállú a sokat elemzett misztériumjáték "fiatalos arcát" mutatta meg. Egy kisfiú mondja el a prológot, aki ezután néma szereplőként végig jelen marad: Kovalik legfrissebb olvasatában ő szimbolizálja a férfilélek gyermeki vonásait. Amikor a szeretett nő unszolására feltárulnak Kékszakállú "titkai", elenyészik a gyermekkor ártatlansága, játékossága és feltétel nélküli bizalma. A néző ugyanakkor egy ifjú házaspár kapcsolatának válságaként is értelmezhette a látottakat, ahol a legnagyobb kincs, a gyermek válik két ember kölcsönös meg nem értésének áldozatává...

Poulenc A karmeliták párbeszédei című operája a zágrábi Nemzeti Színház előadásában az idei fesztivál egyik legfontosabb produkciója volt. A kiváló horvát társulattal vendégművész érkezett: Blanche szerepében a nemzetközi hírű fiatal német szoprán, Dagmar Schellenberger debütált Miskolcon, aki már 2004-ben, az opera Riccardo Muti vezényelte milánói előadásában is bizonyított. Kresimir Dolencicnak a felvonások szüneteit is "kitöltő", a lényegre összpontosító rendezése, a mű mondanivalóját híven tükröző ötletes, világos vonalvezetésű, mély interpretáció.

Georges Bernanos szövege és Poulenc zenéje mind az előadók, mind a közönség részéről nagy koncentrációt igényel. A darab kétségkívül a közelmúlt operairodalmának remekművei közé tartozik, s ha lassan is, végre megtalálja helyét az alaprepertoárban. Jóllehet a siker nem maradt el, a "gyanútlan" és felkészületlen érdeklődőket érezhetően próbára tette a francia forradalom idején mártírhalált halt apácák sorsát bemutató, meditációra indító zenedráma. A lacikonyhák világából, a fesztiváli hangzavarból érkező hallgatónak nem könnyű ráhangolódnia a pókháló finomságú dráma zenei és nyelvi puritánságára, cselekménytelenségére, a címadó "egyszerű" dialógusokra, s az olyan jellegzetesen bernanosi gondolatokra, amilyen például a házfőnöknő agóniáját és halálát követő jelenetben hangzik el:

- Amit véletlennek hívunk, talán épp az isteni logika. Gondoljon csak drága anyánk halálára, Blanche nővér! Ki hitte volna, hogy ilyen nehezére esik meghalni, hogy ennyit fog szenvedni! Olyan volt, mintha a Jóisten tévedett volna, amikor ráosztotta ezt a halált, mint amikor a ruhatárban véletlenül rossz kabátot adnak ki az embernek. Igen, ezt a halált valaki más érdemelte volna, mintha sehogy se tudott volna belebújni a túl szűk kabátujjba...

- Mit ért azon, hogy másnak a halála, Constance nővér?

- Azt, hogy az a másik, amikor majd eljön az ő ideje is, csodálkozni fog, hogy ez milyen könnyen megy, és kimondottan kényelmesnek fogja találni. Senki se önmagáért hal meg, hanem mindenki valaki másért, vagy épp más helyett, mit lehet tudni?

Döbbenetes erejű, megrendítő zárókép: az apácák a Salve Reginát éneklik - mind kevesebben, ahogy a guillotine pengéje fémes zuhanással újra és újra lecsap. Az opera főhőse, a félénk, zárkózott, kétségekkel küzdő Blanche, aki kezdetben menedéknek tekintette a szerzetesi létet, büszke hitvallóként, utolsóként lép a vérpadra, félelem nélkül, szabadon követve rendtársait - az életbe. (Az ima erejéről, az ember számára sokszor "érthetetlenül" működő isteni gondviselésről, kétségről és bizonyosságról, bizalomról, önfeláldozásról szóló XX. századi hitvallás-operát - Janacek Jenufája mellett - érdemes lenne közösségi összejövetelek, speciális lelkigyakorlatok témájává tenni.)

De hogy ne csak a túlontúl "elvont" előadásokról szóljunk: vetített háttérképek előtt, jelzésszerű díszletek között, pályafutásuk elején álló külföldi szólistákkal, a Nyári Színházban adták elő Gounod Mireille című, Provence-ban játszódó parasztdrámáját. Gounod "előverista" ízű, romantikus dalművének magyarországi ősbemutatója nem okozott csalódást azoknak, akik szeretik a Faustot vagy a Rómeó és Júliát. A francia mester jól bevált receptjét alkalmazta itt is: behízelgő dallamok, könnyed táncritmusok, érzelmes áriák, nagy együttesek, hatásosan felépített finálék. Az este nemcsak a mű, hanem a címszerepet éneklő huszonhét éves bolgár tehetség, Stefanna Kybalova személyes sikerét is hozta.

A Bartók+... keretében idén is megjelentek az ígéretes fiatalok és a már befutott énekes-sztárok. A mexikói lírai tenor, Arturo Chacón-Cruz méltó képviselője a "hispán énekiskolának"; afféle lélekből éneklő típus: őt a nyitóhangverseny második részében (Manon Strauss Evrard mellett), majd az immár hagyományos "Három tenor koncerten" (Will Hartmann és a visszatérő Kostadin Andreev társaságában) hallhatta a közönség. A Hawaiin született Keith Ikaia-Purdy, aki Hoffman szerepére jött Miskolcra, elsősorban mint a bécsi Staatsoper állandó tenorja (és megbízható beugrója) ismert Európa keleti felén. A záró "Párizs" gálára a világjáró lett basszistát, Egils Silinst, valamint két "ismerőst", a japán Asako Tamura koloratúrszoprántés a koreai tenort, Alfred Kimet hívták meg.

Mi lesz jövőre? Az ügyvezető igazgató, Bátor Tamás továbbra is "ismeretterjesztő fesztiválban" gondolkodik: Bartók mellett cseh és orosz komponisták (Smetana, Dvorak, Janacek, Muszorgszkij, Csajkovszkij, Sosztakovics, Sztravinszkij) operái, balettjei, szimfonikus művei szólalnak meg Miskolcon. Kötelező program lesz minden zenebarátnak!

Pallós

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu