Garda koronás Madonnája

Olajfaligetek. A kusza növésű lombok között romos római boltívek tömbjei, melyek a magasabb sziklákról szépségük tudatában tekintenek a mélykék víztükörbe. A háromszáz méteres mélyből a víz kristálytestén átderengő szakadékok, padkaszerű képződményeik között csillogó halakkal. Olaszország legnagyobb állóvizének, a Garda-tónak a partja ősszel a második olasz Riviéra, az egyik legszebb virágoskert, az egyik legkiválóbb bortermelőhely - és számtalan monda kötődik hozzá. A háttérben a Monte Baldo csúcsai és szelídgesztenye-erdőkkel fedett lankái, bourgoni Adelaide olasz királynő egykori kolostorainak helyszíne, ahol a mediterrán természet novemberben a második tavaszra készül. A parton virágos, kaktuszos, pálmás sétányok, melyek mögött évszázadok óta szorgos műhelyek bújnak meg. A környékbeli bányák vasából a közeli városkákban kovácsolták valaha a velencei gályák láncait és ágyúit, cserébe a Serenissima védte Adige békéjét. Nem utolsósorban azért is, hogy a gazdag márványlelőhelyek ellássák nyersanyaggal a híres mestereket és a római kor óta márvánnyal élő építészetet. 1450 óta béke honolt e tájon, egészen a XIX. századik, amikor a napóleoni háborúk zavarták meg a csendet, és az olasz egységért vívott felszabadító harc nevezetes csatái dúltak e tájon. Itt Sirmione festői földnyelve a Scaligeri-várral, arrébb Konstantin császár egykori fürdőpalotájának romjai, a nép nyelvén Catullus grottái. Átellenben Gargnano, melynek luxushotelje a Villa Feltrinelli, amely a második világháborúban Benito Mussolini rezidenciája volt.

A Gardesanához, a rómaiak korában is híres üdülőparadicsom tóparti útvonalához közel Isola di Garda földdarabja ékeskedik, rajta márvány dózsepalota, melyet azonban csak a múlt században álmodott ide egy gazdag kereskedő. Limone citromligetei olyanok, akárcsak Szemiramisz függőkertjei, majd a híres Strada del Ponale következik, melynek alagútgazdag útján mély szurdokba zubog a levegőben részben már szétporladó vízesés. De még nagyobb csoda vár a látogatóra, miután Riva kissé osztrák, kissé olasz, romantikus báját és Malcesine vöröslő Scaligeri-várának ormáról a kilátást megcsodálta a Garda-tóra, az agavék, gránátalmafák, babérligetek, ciprusok délszaki szépségére. A névadó városka, Garda fölött a Monte Baldo szikláin omladozó kőfal és piros tetős templom. Falán Szent Vigilio szobra, akiről a fokot elnevezték. Tetejéből kő harangláb nyúlik ki, melynek nyitott árkádjában apró harangokat csilingeltet a szél. A campanile nem is hiányzik, szerepét égre nyúló sudár ciprusok vették át. Vergilius "tengernek" becézte Gardát, Nagy Károly névadója lett, szépségét pedig himnuszhoz hasonlította. Gabriele d`Annunzio, a költő, színműíró, esztéta, később ferences szerzetes 1903-ban még szerelmi románcot élt át a tóparti Villa Carlottában élő Di Rudini nevű arisztokrata család Alessandra lányával. Csalódás lett a vége, Alessandra kolostorba vonult, majd maga is három kolostort alapított.

Garda kikötőjében van a Piano Bar Taverne, mely világhírességek emlékét őrzi. Itt táncolt Vivien Leigh és Laurence Olivier, itt született Domenico Modugno Volaréja, itt vendégeskedett Bernard professzor, a híres szívsebész és Alexander Fleming, a penicillin felfedezője, a filmrendező Michelangelo Antonioni és Monica Vitti. A szomszédos Hotel Regina Adelaidében pedig Bob Dylan lakott, s lakik rendszerint Alberto Tomba is, ahonnan nem mulasztja el felkeresni a nevezetes Valpolicella és Amarone szűkebb pátriáját, a márkás Bertani-borok barokk pincéjét, a Villa Novarét. A borkóstolás itt nemcsak a nemes nedűk titkaiba avat be, hanem azok évszázados hagyományaiba, a veronai konyha inyencségeibe, sőt a vidék világról alkotott szemléletébe is.

A legnagyszerűbb kirándulást azonban a flórájáról különösen híres Monte Baldo Etschtal felé tekintő szakadékában görög kolostorokhoz hasonlóan 770 méter magasan elhelyezkedő kegyhely, a Madonna della Corona nyújtja. A sziklákon madárfészekként trónoló templom csak 1899-ben épült, e felséges természeti kulissza azonban már a kelták figyelmét is felkeltette. Egy XII. századból származó freskó Máriát ábrázolja a gyermek Jézussal. Az 1530-ból való kis épület a mai klasszikus templom főhajójaként tapad a sziklákra. 1806-ig a rodoszi és máltai lovagoké volt e kegyhely, majd a veronai püspökség alá rendelték. Ludwig von Castelbarco gróf nevét dicséri a főoltáron elhelyezett, hetven centiméteres, koronás Madonna-szobor 1432-ből. Rodoszi és máltai lovagok menekítették ide a török uralommal szemben elesett Rodoszról. Ezer év óta járnak e kegyhelyre gyógyulni vágyó csodavárók, a lessiniai hegyek még ötven évvel ezelőtt is bajorul beszélő lakosai. (Ez volt valamikor a legrégibb német nyelvjárás, melyet ezer esztendővel ezelőtt a mai Ausztria területén is beszéltek.)

Egy monda is született a régi időkben egy szegény katonáról, aki Otto von Wittelsbach gróf szolgálatába állva megmentette Barbarossa Frigyes seregét, mi több, a függőleges sziklafalon felmászva hátba támadta az ellenséget és megnyerte a csatát. Erejét egy kék-fehér köpenybe öltözött, sziklán járó Madonnától nyerte, akit álmaiban látott. Az ősi Mária-szentély neve ezért lett Madonna della Corona, azaz koronás Madonna.

A kegyhely tiszteletére egy olasz művész Európa más Mária-emlékhelyeinek ereklyéit kisméretű szobormásolatokban formálta meg, ki tudja, mikor. A kiállítás egyik darabja a máriapócsi Madonnát ábrázolja itt, az Etschtal medencéjét vigyázó magasságban, a kora középkortól fontos Velence-Verona kereskedelmi útvonal mentén. A mélyben lévő autósztrádán erre haladva szívből száll egy fohász a magasba...

Reviczky Katalin

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu