Trendi

Egészségügyben dolgozó általános iskolai osztálytársam felháborodva mesélte: alig tizenhat esztendős leánya a német középfokú nyelvvizsga szóbelijén igencsak elszörnyülködött. A feladat az volt: beszéljen a fiatalok szexuális szokásairól. A leány először alig kapott levegőt, hiszen semmilyen tapasztalata nem volt e téren - éveken át ő ugyanis másként készült az életre -, s még magyarul sem igen tudna túl sokat mondani, nemhogy németül. Aztán összekapta magát, s arcán lángrózsákkal, félszegen oda-odapillantva a vizsgabizottság felé, nyikegett-nyökögött valami közhelyeset. Azt már csak odahaza merte megkérdezni: miért olyan egyértelmű az, hogy e témáról bárki tud fesztelenül beszélni. Joggal tette fel a kérdést: akkor most ő lemaradt valamiről?

Nem, nem maradt le semmiről, csupán kilóg a nagy átlagból, nem illik bele a trendbe. Nyilván sok, hasonlóan gondolkodó társával együtt szenved is ettől eleget, és önszántából megpróbál szélmalomharcot vívni a korával. Korunkkal. Amikor e sztorit elmeséltem, kolléganőm megjegyezte: örüljön, hogy nem arról faggatták: milyen összefüggés van a dohányzás és az impotencia között, ugyanis egyik ismerőse lányát meg erről kérdezték az angol középfokún.

Tartogat hát meglepetéseket az élet. A felgyorsult nemi éréssel párhuzamosan a közszellem is megváltozott, ám talán nem volna baj, ha nem általánosítanánk. Még akkor sem, ha az egyik vizsgálatból kiderült: a tizenéveseknek alig vannak példaképeik, s ha vannak is, azok között első helyen szerepel az álbróker, meg a sztárügyvéd, és csak a könnyű munkával szerzett jövedelemnek tudnak örülni; legszívesebben pedig semmit vagy csupán napi négy órát dolgoznának.

Így aztán ebben a körben az is elfogadott, hogy tizenhárom-tizennégy évesen másutt tölti az éjszakát a gyerek - a szociális otthonokban nevelkedő leányok némelyike egy tábla csokiért képes beszállni idegen autóba -, de az is megszokott, hogy a tizenkét éves lányt jó harmincas pasi várja az iskola bejáratánál, és összeölelkezve vonulnak el.

A történet gazdájának, költő barátomnak odavetem: biztos az apja várta a gyerekét, ám nyomban jön a válasz: nem az volt, őt ismerem...

Nem hazudnak, akik erkölcsi fertőről írnak, beszélnek. A Gonosz hódításairól, aki bizony szenvedélyesen szedi áldozatait, és a legkülönfélébb praktikákat veti be. Folyamatosan jelen van a fiatalok között (is). Az egyik kaposvári középiskola igazgatója például nemrég egy igencsak érdekes levelet kapott a fővárosból. Az egyik leszbikus egyesület az Európai Unió Phare Demokrácia Projektje által támogatott Melegség és megismerés oktatóprogramját ajánlotta az intézménynek, amelyben két meleg felnőtt (általában egy férfi és egy nő) vállalkozik arra, hogy megossza élményeit, tapasztalatait a diákokkal. Szakirodalmat is ajánl a levél, mint ahogy egy óravázlatminta is benne volt a borítékban. Az óravázlatban különféle hangulatoldó játékok is szerepelnek, szó esik a diszkrimináció formáiról, és különleges szerepet kap az interaktivitás. Az óra végén - mint ahogy az kiderül a levél mellékletéből -, a diákok információs anyagokat kapnak bejegyzett meleg egyesületekről, jogvédő és segítő szervezetekről, de az egyesület előzékenyen felajánlja: a tantestület tagjainak is szívesen tartanak foglalkozásokat.

Érdekes módszertan, érdekes logika. Ez lenne a mai fiatalok legfontosabb gondja? S ezzel igazgatóknak, tanároknak is foglalkozniuk kellene? Nem hinném. Annak viszont örülnék, ha sikerülne megerősíteni az iskolákat. Mégpedig úgy, hogy az oktatás felett olyanok őrködjenek - ahogy Csókay András, a kiváló agysebész is fogalmaz -, akik nem akarnak "szellemi bordélyházat" csinálni az iskolákból, ahol üldözik és gúnyolják Jézus Krisztust.

Kiváló lehetőség volna az etikaoktatás bevezetése, amelyben egyértelműen elkülönülne az érték az értéktelentől, erény a bűntől, amit sikerült igencsak sikeresen összemosni fiataljaink lelkében. Isten férfinak és nőnek teremtett bennünket - így jelölve ki tiszta utat számunkra, hiszen csak különneműek frigye lehet gyümölcsöző. Ezért maradt fenn az emberiség.

Meg azért, mert voltak, vannak, akiket nem foglalkoztatott sohasem, hogy mi az aktuális trend. Tették, teszik a dolgukat, és bíznak abban, hogy imáik nem maradnak visszhangtalanul, hiszen ahol sok a bűn, ott túlárad a kegyelem.

Lőrincz Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu