In memorian "Ferike"

Huszonegy éves volt, amikor 1944-ben Debrecenben bemenekült a Szent Anna-templomba. Azóta is ott élt éjjel-nappal ez év november 29-ig, amikor betegsége következtében a Szent Erzsébet Otthonba került. Tudta, hogy oda már csak meghalni megy. Mindössze két hétig volt távol az "otthonától", a templomtól: 2006. december 14-én, életének 84. évében viszszaadta lelkét a Teremtőnek.

"1944-ben a szőnyegbombázások elől menekültem be a templomba egy szál ingben és egy rövidnadrágban. Nagyon féltem. Erős lelki megrázkódtatás ért, csak Istenbe tudtam kapaszkodni. Imádkoztam a rózsafüzért, és akkor megfogadtam, ha életben maradok, egész életemmel az egyházat fogom szolgálni. Itt maradtam" - mesélte két évvel ezelőtt a vele készült interjúban az Új Ember munkatársának.

A debreceniek ismerték és tisztelték Lakatos Ferencet, a székesegyház őrzőjét és lakóját, akit 84 évesen is csak Ferikének szólítottak. 1923-ban született a városban, és szokatlan formáját választotta az életnek.

"Az én ígéretem ide szólt, úgy éreztem, erre a templomra kell vigyáznom, hiszen akkor 1944-ben már nem volt itt szinte senki, a sekrestyés is elmenekült. El kellett rejtenem az értékeket addig, amíg helyre nem állt a biztonság."

A káplánokkal együtt legalább hatvanöt papot szolgált élete során ebben a templomban. Állandó jelenléte, szolgálata a templomban mindenki számára természetessé vált. Hiányozni fog.

"Harangoztam, takarítottam, ministráltam, a sekrestyési feladatot is én láttam el. Sokszor előfordult, hogy három templomnál is elsepertem a havat, a mai napig is megteszem."

Különleges életformájához hozzátartozott, hogy évek óta nem feküdt le aludni.

"Van nekem itt kialakítva egy kis helyiség, de úgy érzem, ha ott elalszom, nem tudok vigyázni a templomra. Így leülök imádkozni az első padban, a sekrestyében, vagy a szentély melletti hittanteremben. Imádkozom, majd szunyókálok egy kicsit, utána újra imádkozom."

"Mindennap hallom a szentbeszédet, a szavak beleivódtak a lelkembe, és minél jobban szeretem az Úr Jézust, annál jobban fáj a gyarlóságom. Valóban így van: ťUram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkemŤ. Sokszor úgy érzem, annyira szeretem, hogy ki sem bírom. Nagyon jó itt lenni."

Utolsó perceiben is mellette volt plébánosa, Orosz Lőrinc, akinek tizenöt éve örökös ministránsa. Lőrinc atya imáival segítette őt az utolsó percekben is. "Szólj, Uram, hallja a te szolgád" - ez volt Feri bácsi utolsó mondata, majd csendben elaludt. Lakatos Ferenctől2006. december 27-én, délután három órakor szentmise keretében vettek búcsút a Szent Anna-székesegyházban, majd az altemplomban helyezték örök nyugalomra.

Szöveg és kép: Kovács Ágnes

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu