Keresztény küldetésünk rejlik benne...

Fontos a kincstári optimizmus, de talán nemcsak emiatt kívántunk egymásnak szilveszterkor boldog új esztendőt, miközben jól tudtuk, hogy a mostani, 2007-es év még nehezebb lesz, mint az előző volt. A drasztikus gázáremelés, a tandíj bevezetése, az egészségügyi bizonytalanság, az eddigi kedvezmények megvonása csupán sejtetik azokat a súlyos gazdasági megszorító intézkedéseket, amelyekkel a magyar lakosságnak szembe kell néznie. Ennek ellenére hiszem, hogy nem babonás orákulum az újévi jókívánság. Keresztény küldetésünk rejlik benne, mely az Istentől jövő boldogságra szól, és az arról való hiteles tanúságtételre képesít - a nehézségek ellenére.

Miért van az, hogy amikor az ember élete nehezebbre fordul, könnyebb Isten nevét segítségül hívnia? Mintha megelevenednének a Szentírás lapjai: a jólétben élő nép elfordul Urától, amikor pedig szükséget szenved, újra rátalál. A kollektivizmus évtizedei után, ittas örömmel fedeztük fel a szabadság és a birtoklás élvezetét, miközben sokan eltávolodtak Istentől, mintha ő lenne, aki sajnálja tőlünk ezeket az anyagi javakat. Kisemmizettségünkben pedig ismét visszatérünk hozzá, hogy kérjük, tegye elviselhetőbbé és élhetőbbé az életünket. Sohasem Isten távolodik el tőlünk, hanem mi temetkeztünk bele olykor az anyagi jólétbe. Most, amikor nyilvánvalóan látjuk egy méltatlan gazdaságpolitika következményeit - növekvő munkanélküliség, eladósodás, egyre tágabbra nyíló szociális olló, létbizonytalanság - hirtelen rádöbbenünk, hogy szabadságot, jólétet, társadalmi békét és kölcsönös megbecsülést csak szilárd erkölcsi alapokra lehet építeni, amelyek Istenben gyökereznek.

Az elszegényedés, a létbizonytalanság sohasem vezetett vissza senkit Istenhez, de "pedagógusként" rámutathat arra, hogy nélküle ember embernek farkasa lesz, és önmaga mértéke alá zuhan. Viszont nem az a keresztény, aki beletörődik a sorsába, hanem az, aki mer változtatni rajta, és ehhez a szükséges feltételeket is meg akarja teremteni. Legelőször is úgy, hogy belátja: lelkiség, erkölcsi elvek, emberi szolidaritás, kultúra és eszmények nélkül nemcsak Európa, hanem benne hazánk, sőt családjaink élete is egyre nyilvánvalóbb értékválságba kerül. Jogos tehát a jókívánság: boldogabb új esztendőt, mint az előző volt! Destabilizálódott társadalmunkban ennek tudatosítása nekünk, keresztényeknek fontos feladatunk, hiszen valljuk, hogy az emberek értékét nem a vagyonuk, hanem az istenképmásságuk adja. Meggyőződésünk, hogy szabadság, tisztelet és megbecsülés nemcsak azoknak jár, akik képesek azt megfizetni, hanem Isten mindnyájunknak ajándékul adta. Hitre és emberségre szeretetből - nem pedig pénzért - neveljük a ránkbízottakat, mint ahogyan a gyermekeket és az idős, beteg rokonokat sem érdekből, hanem szeretetből fogadjuk be otthonainkba. Szerintünk a nemzedékek hivatása, hogy egymást segítsék, és valljuk, hogy a társadalmi béke az igazságosságban gyökerezik.

Persze, a valóban jobb új esztendőhöz nem elegendő a pusztán szóbeli jókívánság. Tennünk is kell érte: hiteles keresztény élettel, amely egyéni életünkben valódi boldogságot, talajvesztett honfitársainknak pedig támaszt jelenthet.

Papp Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu