Simándi Ágnes

(jegyzetek)

néha azt hiszem ha

szólsz: a mozdíthatatlan

ég közelebb került

háttal állok a télnek

s arcodat kémlelem egyre

de belém hasít a kétség:

hátha naponta elfeledlek

*

szavaid pengéje

lelkem gerincében

rezzenéstelen

visszafordulni

nincs idő

csak ne fájnál ennyire

*

még a kozmoszt is

lángra gyújtanád

egyetlen hanggal

félelmed űzi a fényt

legalább magadnak

irgalmazz

*

innen már minden

megtörténhet

a szenvedés

szögeibe akadva

a lélek szomjas

ajkamon kifordul

keserűn ereszkedik

alá a délután

a felcserélhetetlen út

fáit lekopaszította

ez a nyár

araszolgatva

a halál

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu