Surján László

Huszonheten a bővülő unióban

Huszonheten alkotjuk immár az Európai Uniót, vagy ahogy régen mondták, az Európai Közösséget. Ám nosztalgiára nem építhetünk, tekintsünk inkább előre. Az új tagoknak kijáró udvarias köszöntésen túl nézzük meg: mit hoz magával ez az újabb bővítés?

A fogadtatás formailag rendben lesz, több európai biztos is Bukarestbe utazott: búcsúztatni az óévet, köszönteni az újat. Szép gesztus, fejedelmi ellátásban lesz részük. (Tudom, én is voltam hajdan egy román elnök vendége.) Lelkesednek majd. Kérdés, hogy lelkesedésüket átveszi-e Jack, Jean, Hans, Pierre, avagy Mario? Vagyis hogyan fogadja az új (szegény) rokonokat a szolidaritásában meggyengült, s a jövőt aggodalommal néző európai polgár? Az, aki elégedetlenségét épp az európai alkotmány elutasításával fejezte ki, megnehezítve ezzel a további bővítéseket, de még inkább a 27 tagú unió hétköznapjait.

A ruhát - amelyet mint az unió működését szabályzó szerződést viselünk - alapvonalaiban hat tagra tervezték. Kezdettől hangoztatták ugyan, hogy nem zárt klubról van szó -, s valóban: szinte folyamatos volt a bővülés -, arra nem számítottak, hogy az egykori Római Szerződés ötvenéves évfordulóján 27 zászló leng majd a közösségi intézmények ormán.

Vannak, akik Kasszandraként a működésképtelenséget jósolják. A kását azonban soha nem eszik olyan forrón, mint ahogy főzik. Az unió 25 taggal is létezett, még kettő nem nagy változás. A 27 európai biztos ugyan felesleges, már Kovács Lászlónak is csak néhány főosztályból kanyarítottak ki egy feladatkört, s az újak esetében még jobban kilóg a lóláb. Ez azonban még nem működési zavar. Vannak, akik a tagállamok vétójogától félnek, de ennek elvi jelentősége van. Érthető az aggály, hogy egy - esetleg csak igen kis - ország ne gátolhassa az összes többit. Azonban az is fontos, hogy egyetlen tagállamra se lehessen semmit rákényszeríteni, amiről nem lehet meggyőzni. Ezért nem baj, hogy a jelenlegi rendben kezdődik a 27-ek közös élete. Az idő majd meghozza a szükséges változtatásokat. Jó, hogy a 15-ök nem döntötték el nélkülünk, hogy mik legyenek a játékszabályok...

A 2007-es bővítéssel tovább nőtt a távolság az unió fejlett és fejletlen tagállamai között, s felmérhetetlen, hogy ez mit hoz magával. Szociális különbségek mindig is voltak az unióban. Ez kezdetben Észak és Dél között teremtett feszültséget, most van, illetve felerősödik egy Nyugat-Kelet ellentétpár is. A régi tagállamok mindenféle védzáradékkal biztosítják magukat a számukra nem kívánatos fejlemények ellen. Akadályozzák például a munkaerő szabad áramlását. Elmulasztották ugyanakkor a tőke szabad áramlását is gátolni, s az eredmény már látszik: a nagyobb cégek áthelyezik székhelyüket oda, ahol olcsóbb a munkaerő. Keleten pedig olcsó, sőt nagyon olcsó. Ha ehhez az új tagállamok még adókedvezményeket is adnak, a csábítás akkora, hogy akár patinás cégek távozására is számítani kell a régieknek.

A tőkebeáramlás természetesen nagyon kell az újaknak, de ennek is vannak káros hatásai, s némelyiküket nem is olyan könnyű előre látni. Egy biztos: a bővítés pillanata lehet tűzijátékos öröm, de a hétköznapok sok, ma még részben ismeretlen feszültséget is hoznak majd.

E feszültségek egy része elkerülhető lett volna, ha a felvételi folyamat megalapozottabb. Az Európai Parlamentben kevesen vannak - ha vannak egyáltalán -, akik szerint Románia és Bulgária valóban felkészült az egyesítésre. Mindenki tisztában van azzal, hogy sem emberjogi, sem gazdasági szempontból nem "unióérett" egyikük sem. Felvételük mellett azt az érvet hozzák fel, hogy bámulatos az út, amelyet bejártak, s az elért eredmények garanciát adnak arra is, hogy a folyamat nem áll le, a felzárkózás teljes lesz, s sebességét a taggá válás növelni, nem pedig lassítani fogja. Gazdasági szempontból ez valószínűleg igaz, az emberi jogok területén azonban nem látom ilyen fényesnek a jövendőt. A Babes-Bolyai Tudományegyetemen a magyar nyelvű táblák tilalma az ellenkezőjére utal. Ugyanakkor rontja például Románia nemzetközi megítélését, hogy az Európai Parlamentben a szélsőséges román képviselők megjelenése kell ahhoz, hogy egy úgynevezett radikális frakció alakulhasson.

A szélsőséges román jelenségek fékezését sokan az uniótól várják. Az unió azonban 2004-ig érett demokráciákból állt, ezekben sokfajta hiba, bűn előfordult ugyan, de a rendszer egésze mindig elérte a megtisztulást. A régi tagállamok polgárai között is van például korrupt ember, ám ha kiderül, az érintettek nem kapnak politikai védelmet, hanem le kell mondaniuk, vagy akár börtönbüntetésre is számíthatnak. Arra nem készült fel sem a római, sem a nizzai szerződés - láthattuk ezt a magyarországi események kapcsán - hogy egy tagállam egész vezetése korrupt, vagy folyamatosan hazudik, "reggel, délben és este"...

Magyar szempontból jó, hogy immár személyi igazolvánnyal is útra kelhetünk Erdélybe vagy akár a Fekete-tenger partjára. Határellenőrzés még lesz, sőt azután is lesz, hogy mi valamikor 2008-ban - a schengeni egyezményhez is csatlakozva - Ausztria, Szlovénia, Szlovákia felé mindenféle ellenőrzés nélkül lépjük át a határt. Románia schengeni tagságának időpontjáról még nincs döntés, elképzelés is alig.

Tehetünk-e ezután többet az erdélyi magyarságért, mint eddig? Ami a kormányt illeti, eddig sem tette, amit tennie kellett volna, most még inkább visszavonul majd. A magánembernek - ennek ellenére, illetve éppen emiatt is - élnie kellene a szabadabb mozgás lehetőségével. Legyen szorosabb a kapcsolat, láthatóbb a jelenlét, nyilvánvalóbb az összetartozás! Ez persze nem marad válasz nélkül. Ahogy Szlovákiában az unió adta lehetőségek felismerése a szlovák nacionalizmusból erős magyarellenességet váltott ki, Romániában is várható a szélsőséges nacionalizmus erősödése. Ha ez túlmegy egy bizonyos határon, akkor reménykedhetünk az unió fellépésében, hiszen az unió polgárai szenvednek sérelmet. Fontos, hogy a várható feszültségek ne hassanak ránk bénítóan. Magánemberekről szóltam, de különös hangsúllyal szólok az egyházközségekről és a vállalkozásokról is. Helyre kell állítani azokat a természetes emberi, közösségi és gazdasági kapcsolatokat, amelyek 1920 óta sérültek, s eddig csak kismértékben éledtek fel. A határmódosítás nélküli újraegyesítés programját nem a politika valósítja meg, hanem az egyének sokasága!

A hatvanas-hetvenes években sokan az erdélyi magyarság helyzetét megismerve vették észre, hogy - ha mértékét tekintve kisebb is - lényegét tekintve az anyaországban is elnyomás van. Most nem az elnyomás lesz hatékonyabb Romániában és Bulgáriában, hanem - remélhetőleg - az unió adta lehetőségek felhasználása. Gazdasági elemzők úgy gondolják, hogy Románia 2012-ben bevezetheti az eurót. Velünk kapcsolatban csak abban látszik megegyezés, hogy 2014 előtt nem tehetjük meg. Ez csak egy szimbolikus jele annak, hogy nemcsak társakat, hanem versenytársakat is kaptunk, s az elmúlt két év "dübörgő gazdaságának" eredményei miatt alapos hátránnyal kezdjük a versenyt. Ez azonban már nem a bővítés kérdése, s nem is a románokat és a bolgárokat kell érte hibáztatnunk.

Üdvözöljük hát jó szívvel Romániát és Bulgáriát az unióban! Isten hozta ezáltal a nagy közösségbe az erdélyi s csángóföldi magyarokat!

(A szerző a KDNP alelnöke, európai parlamenti képviselő.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu