Beteg ágyak - reform vagy pénzszempontok az egészségügyben?

Kissé szürke arccal, de a régóta ismert csöndes mosolyával fogad L. H. ötvennyolc éves sebész főorvos barátom. A kötözőszoba előtt sokan várakoznak, jó részük tőle várja a megoldást. Már a délelőtt közepén járunk, mire fogyatkoznak a betegek. A főorvos széttárja karját: - Így megy ez mindennap. Rengeteg betegünk van. De mi lesz veletek? - kérdem, mire L. H. ingatja a fejét: - Nem tudom. Annyi bizonyos, hogy munkánk bőven akad a jövőben is.

Elsősegély - Szűcs Édua karikatúrája

Előző reggel kezdte a "műszakot", egész nap operált, majd az éjszakai ügyeletben is be kellett mosakodnia, most pedig a szokásos délelőtti osztályos feladatokat végzi.

A főváros eme hatalmas kórházegyüttese, ahol csak sebészetből is három található, nem került föl a súlyponti kórházak listájára.

- Osztályunkon nem találsz negyvenévesnél fiatalabb orvost. Nem jönnek sebésznek a fiatalok: megterhelő munka, hatalmas felelősség... Vagy ha valaki mégis a sebészetet választja, néhány száz kilométerrel nyugatabbra keres magának munkahelyet.

S hogy nemcsak a sebészeti szakmában van ez így, egy másik kórház belgyógyász főorvosa mondja: - Az ifjú kolléganők közül ketten azért vettek ki néhány nap szabadságot, mert Németországban munkavállalásuk ügyében tárgyalnak...

Tahy Ádám doktor, az ismert kardiológus, a budapesti Szent Ferenc Kórház igazgató főorvosa így beszél erről:

- A magyar egészségügy eddig is erején felül teljesített. A rendelkezésre álló, egy-egy lakosra jutó forrás tizede annak, mint amennyi néhány száz kilométerrel nyugatabbra jut gyógyításra. Ez az óriási különbség azonban nem látszik meg a magyar egészségügy szakmai nívóján, sőt, mindenki tudja és elismeri, hogy igen magas színvonalon működünk.

A körülményeket ismerjük. Most éppen a kórháztörvény rázza föl (szét?) a hazai betegellátást. A törvényt karácsony előtt fogadta el a Parlament.

Íróasztal mellett?

Az átalakításra valóban szükség van. Tahy doktor a következőket mondja:

- Ismerjük az ország jelenlegi gazdasági teljesítőképességét. Ennek következtében minden ágazat, különösen az egészségügy, forráshiánnyal küzd. Tény, hogy az egészségügy struktúrája elavult, elszórtan helyezkednek el a kisebb kórházak, s ami ennél is nagyobb baj, a kórházak jó része még ma is az 1800-as évek végén épült pavilonrendszerben működik, és bizony drága az ilyen kórház működtetése.

Géher Pál, az Irgalmas Kórház professzora - az 1988-2002 közötti kormány egészségügyi államtitkára voltt - a következőképpen látja a jelenlegi helyzetet:

- Annak a régi rendszernek az átalakítása (szétverése) folyik, melyet a következő szerkezet jellemzett: az alapellátás után következett a városi, illetve járási kórházak rendszere, ezek általában az egyszerűbb eseteket látták el, erre épültek a megyei kórházak, majd következtek az egyetemi, illetve országos intézmények. Tény, hogy jelentkeztek bizonyos egyenetlenségek. Ez a betegellátási rendszer nem tudott mit kezdeni az Európai Unióhoz való csatlakozással együtt kialakított régiókkal, melyek elsősorban statisztika-tervezési, s nem közigazgatási, még kevésbé betegellátási régióként jöttek létre.

Ha ránézünk a térképre, valóban könnyű megértenünk, hogy mennyire körülményes például egy balassagyarmati betegnek eljutnia Miskolcra, a régióközpontba.

Géher professzor így folytatja:

- Az egészségügyi ellátás szempontjából ezek a régiók nem tekinthetők egységesnek. A mostani egészségügyi átalakítás ugyanakkor ezt a régiószemléletet kívánja érvényesíteni, anélkül, hogy meglennének ennek az átalakításnak az infrastrukturális (út, mentőkapacitás, stb.) feltételei. A jogszabályból szerencsére kimaradt a - nem tudom másként nevezni - röghöz kötöttség, mely szerint a beteg csak a legközelebbi három kórház egyikébe mehet. A régiók így legalább átjárhatók egészségügyi szempontból.

A most megszületett törvény címe: az egészségügyi ellátórendszer fejlesztése. Géher professzor rendkívül tárgyilagos hangvétellel, de kissé fanyar mosollyal teszi hozzá:

- Fejlesztésnek nemigen lehet nevezni, hogy megszűnik mintegy tizenhétezer aktív gyógyító ágy, s helyette létrehoznak nyolc-kilencezer krónikus-rehabilitációs ágyat. Ez visszafejlesztés.

Ma még mintegy 86 ezer aktív, azaz közvetlenül az akut betegségeket gyógyító ágyat tartanak fönn az ország százhatvan kórházában, emellett tíz-egynéhányezer krónikus ágyat.

- A korábbi rendszeren valóban változtatni kellene - folytatja az Irgalmas Kórház professzora - , de a változtatásnál fontos lenne, hogy körültekintő előtanulmányokat végezzenek: vajon milyen következményekkel jár ez? Ilyet azonban nem látok. Ez tűnik a legnagyobb bajnak: íróasztal mellett döntötték el, mely kórházak legyenek súlyponti kórházak, melyek maradjanak meg - iszapbirkózás után - a Regionális Egészségügyi Tanácsok hatáskörében, s mely kórházak szűnjenek meg aktív gyógyító, tehát a betegeket kivizsgáló és gyógyító intézményként.

A súlyponti kórházak - a hallomások alapján - huszonnégy órás ellátásban szinte minden betegséget (valójában majdnem minden betegséget, hiszen szívsebészet, agy- és idegsebészet nyilván nem működik a jövőben sem az ország súlyponti kórházként kiemelt harminckilenc pontján) gyógyítanak. S szempontnak tekintették kijelölésüknél, hogy ötven kilométeren, egy órán belül mindenhonnan elérhetők legyenek. Jól ismerem Magyarországot, ötven kilométer megtétele közúton nem egy helyen két órát is igénybe vesz. Egyes betegségeknél pedig a túlélés, illetve a gyógyulás esélyét jelenti, ha mihamarabb megfelelő helyre kerül a beteg.

A Felső-Tisza vidékén, Mátészalkával szemben a fehérgyarmati kórházat nevezték meg súlypontinak. Az ott élők mondják:

- Ebben a kórházban jóformán semmi sincs a lobbin kívül.

Másvalaki így fogalmaz:

- A fejlettebb mátészalkai intézményt leépítik, a fejletlenebbre pedig az adófizetők pénzét költik?

Dr. Velkey György, a református egyház Bethesda Kórházának főigazgatóját saját helyzetükről kérdezem:

- Március végéig nehéz világosan látni; különösen nehéz a fővárosban, illetve a közép-magyarországi régióban, s még nehezebb a gyermekkórházakat illetően tájékozódni.

Egyetlen súlyponti gyermekkórházat sem neveztek meg a törvényben felsorolt harminckilenc között. Mondhatjuk, hogy bizonyos szempontból biztató ez, hiszen ennek alapján valamennyi gyermekkórház azonos alapról indulhat, a súlyponti kórház ugyanis sok aktív gyógyító ágyat lekötött volna, s a maradék kevesebb ágyért még kiélezettebb "harc" folyna.

Igyekeztünk megelőzni az adminisztratív döntéseket. A négy egyházi kórház vezetői (Budapesten a Bethesda mellett az Irgalmas Kórház, a Szent Ferenc Kórház, illetve az izraelita felekezet kórháza, országosan egyházinak számít még a mosdósi kórház, melyet azonban januártól átvesz a Somogy megyei önkormányzat) együttesen készítettünk egy tervezetet, melyet átadtunk a miniszter úrnak, s ebben igyekeztünk bemutatni értékeinket, majd pedig megrajzolni azt a jövőképet, amely - úgy gondoljuk - megilleti ezt a fajta ellátást.

Mi négyen közös szemlélet mentén, közös taktikával igyekszünk fellépni. Keressük a különböző döntéshozókkal a kapcsolatokat, hogy mások is lássák az értékeinket, ami nemcsak az egyházakhoz tartozók számára az, hanem a társadalom egésze is szereti ezt a fajta ellátást, melynek lényege: a testi bajokon túlmenően igyekszünk az ember lelki-szellemi-spirituális létére is figyelemmel lenni.

A döntéshozók elfogadják ezt az érvelést, ennek ellenére az egyházi kórházak nagyon kiszorított helyzetben vannak. A miniszter úr ugyan - úgy látjuk - támogatja az egyházi kórházi ellátást, de a többi fönntartó: az önkormányzatok, illetve az Egészségügyi Minisztérium és más minisztériumok intézményei mellett mi kiszolgáltatott helyzetben vagyunk. Az aktív gyógyító ágyak "leosztásában" döntő szerepet játszó RET-ben hatalmas önkormányzati túlsúly nyilvánul meg, s így érdekeinket igen nehezen tudjuk érvényesíteni. Különösen azért is, mert az önkormányzatok feladata az egészségügyi ellátás biztosítása, ugyanakkor ők a legnagyobb intézményfenntartók. Feladatukat - a mai helyzet szerint - elsősorban saját intézményeiknek delegálják.

RET - a bűvös szó. Jelentése: Regionális Egészségügyi Tanács. Bár a súlyponti kórházaknak is számolniuk kell az aktív ágyak csökkentésével, a többi esetben a RET "osztja le", mely területi kórház mennyi aktív és mennyi krónikus ágyat kap.

S itt a következő bökkenő: mit jelent az aktív és mit a krónikus, illetve rehabilitációs ágy? Ma egy kórházi ágy átlagosan - a minisztérium fölmérése szerint - évente öt és fél millió forintba kerül, s minden ötödik ágy kihasználatlan...

Pénzelvonás?

Rettenetes ez a kizárólagos pénzügyi szempont, még ha belátjuk is, hogy a pénz körül forog minden a korlátozatlan liberális kapitalizmusban. Csakhogy hol van ebben a szemléletben a beteg ember?

Az új egészségügyi törvény lélektelen, az orvosok azonban - ma, amikor általános orvosellenes hangulatot igyekeznek kelteni az országban, különösen hangsúlyozni kell - rendkívüli szakmai tudással, áldozatkészséggel és emelkedett emberi tisztességgel dolgoznak a betegek érdekében. Ha valaki netán ellenpéldával találkozik: az egyedi esetből (mert ilyen mindenütt előfordulhat) téves lenne általános következtetést levonnia.

- De visszatérve a "beteg ágyak"-ra - szándékosan írva így -: az aktív gyógyító ágyakat nem olyan egyszerű krónikus, illetve rehabilitációs ágyakká átalakítani. Tahy doktor érvelése meggyőző:

- A krónikus betegellátás igen szép feladat. Ide tartozik a rehabilitálás és az ápolás, illetve a hospice-ellátás is. A rehabilitáció igen aktív, nagy költséggel járó ellátást jelent. Azért nevezik ezt a fajta gyógyítást krónikus ellátásnak, mert napi finanszírozású (az aktív gyógyításban betegségtípus szerint fizet az Országos Egészségügyi Pénztár), ugyanakkor tudni kell, hogy igen nagy, teljes szakmai tudást igényel, és például a kardiológiai rehabilitáció során az aktív ellátásban használatos valamennyi műszerre szükség van. A kardiológiai rehabilitáció tehát aktív ellátás, amit az aktív ellátásban való jártasság nélkül nem is szabadna végezni.

A Szent Ferenc Kórházban húsz ágyon rehabilitálnak kardiológiai betegeket, köztük olyanokat, akik öt-hat nappal a súlyos, igen komoly szívműtétek, vagy esetenként szívtranszplantáció után kerülnek ide. Ehhez igen felkészültnek kell lenni, mint ahogyan a másik típusú betegség, a szívinfarktus esetén is.

A kórházátalakítás indokai körül (ismételten hangsúlyozva, hogy a régi szisztéma valóban átalakításra szorult) különféle kételyek merülnek föl. Mindegyik a pénz körül forog. Az egyik: vajon nem arról van-e szó, hogy a "reformmal" pénzt kíván a kormányzat kivonni az egészségügyből, mint tette ezt és teszi az oktatásban ma is?

- A struktúrát át lehet alakítani - mondja Géher Pál -, de forrást kivonni semmiképpen nem szabadna az egészségügyből, sőt, a forrásokat bővíteni kellene. A megszűnő kórházak forrásainak átcsoportosítása sem lenne elegendő, de nem is erről van szó, hanem minden egyes struktúraátalakításhoz pénzre, nagyon sok pénzre van szükség.

A minisztérium az európai uniós támogatásokban látja a csodaszert. A járóbeteg-ellátásra negyvenmilliárdot, az onkológiai ellátásra húszmilliárdot, a sürgősségi ellátásra huszonnégymilliárdot, a szűrési-diagnosztikai ellátásra tizenhárommilliárdot, a kórházátalakításra pedig hétmilliárdot remélnek Európától. Kérdéses, hogy beteljesülnének-e ezek a minisztériumi vágyálmok.

A Szent Ferenc Kórházzal kapcsolatban a média közölte, hogy a jövőben egyetlen aktív ágyat sem tarthat fönn, ami azt jelenti - ha meg tudják teremteni ehhez a finanszírozási feltételeket -, hogy esetleg csak krónikus ágyak működhetnek.

- Erről én az újságokból értesültem - mondja Tahy Ádám. - Nem tudom megerősíteni a hírt. Egyrészt, mert kompetens helyeken ismételten elhangzott, hogy ne higgyek a médiának, s biztosítottak engem arról, hogy ez a kórház, melyet magas szintű politikai döntéshozók ékszerdoboznak neveznek, továbbra is aktív gyógyító munkát végezhessen, rehabilitációval együtt.

A gazdagok esélye?

Az egyházi kórházakban, sajátos, kiemelkedő profiljuk mellett - a Szent Ferenc Kórház kardiológiájára, a Bethesda Kórház országos égési központ szerepére, az Irgalmas Kórház mozgásszervi betegségek gyógyítására gondolva - különösen is hangsúlyozott szerep jut a beteg ember személyiségének.

- A keresztény szemlélet alapján hosszú idő alatt kialakított, emberi és szakmai szempontból nagyszerű munkát végző intézmények egyetlen tollvonással lerombolhatók, de ismételt létrehozásuk hosszú időt venne igénybe - érvel Velkey György főigazgató. - A kommunizmus időszaka után a Bethesda Kórház fölépítése mai állapotába - s ez még korántsem a végleges állapot - legalább tizenöt évet igényelt. Ma már a társadalom és a dolgozók is értik, mennyire más egy keresztény kórházban a gyógyítás. Egységes szemlélettel dolgozunk, a takarítók, a gyógyszerészek és a többi dolgozó egyaránt a kórház munkatársa. Mindenki abban a szellemben dolgozik, hogy tudja, ennek a keresztény gyógyító közösségnek a tagja. S ez a légkör nem tehető át adminisztratív intézkedéssel egy másik kórházba.

S még nem beszéltünk a kórházátalakítás kapcsán föl-fölröppenő ingatlanspekulációkról, hogy az egyes kórházépületek, a hozzájuk kapcsolódó telekkel kinek vagy mely csoportnak a kezébe kerülnének. Így régóta hallani, ki vetette ki hálóját például az ország legdrágább helyén, a Svábhegyen található volt hármas belklinikára. S ki lesz a megszűnő Országos Ideg- és Elmegyógyintézet új tulajdonosa. A pszichiátriai betegeket pedig - mint a szakma egyik elismert képviselőjétől hallottam - rázúdítják a családra, a társadalomra, s ennek a liberális szemléletnek a következtében a betegek a rendőrségen, majd a bíróságon, végül a börtönben kötnek ki. A volt intézetekben pedig egyszerű halandó a magánklinikák portabelépőjét sem tudja majd kifizetni... gyógyításra pedig nem is gondolhat.

A kórházátalakítás után az egészségügyi miniszter - akinek tavalyi munkáját pártja, az SZDSZ elnöke fantasztikusan sikeresnek minősítette (másoknak ettől eltérő a véleménye...) - ultimátumszerűen jelentette be a több-biztosítós egészségügyi rendszer bevezetését. Ha nem fogadják el, lemond, állt ki Molnár Lajos, s a kormány az idei év elején dönt ebben a kérdésben. Kérdés, hogy a kórházátalakítás ennek előkészítését szolgálta-e; vannak, akik azt mondják, a háziorvosok betegségtípusok szerinti jelentési kötelezettsége mindenképpen ebbe az irányba mutat. Mások úgy vélik, ezzel egészségi szempontból is kettészakad az ország: a gazdagoknak esélyük marad az egészségre, a többség pedig szegénységi alapon a minimális, adott esetben a minimális életmentő ellátáshoz juthat csak hozzá. S akkor hol van még a gyógyulás...?

- Nem tudom, a kórházátalakítás a több-biztosítós rendszer tudatos bevezetése előzményének tekinthető-e, de azt tudom, hogy a több-biztosítós rendszer Magyarországon nem oldaná meg a problémákat, sőt, sokkal rosszabb helyzetbe kerülne a magyar betegellátás - magyarázza Tahy Ádám. - Az Egyesült Államokban több-biztosítós rendszer működik, mellyel kapcsolatban odakint elképesztően rossz tapasztalataim voltak. A mi jelenlegi rendszerünk sokkal emberibb, sokkal tisztességesebb ennél. Rémtörténeteket tudnék mesélni az amerikai betegellátásról... Elsősorban ugyanis a biztosításról, tehát a pénzről volt szó. Messze nem kapta meg a beteg azt az ellátást, amit mi megadunk hasonló esetben. Ha ilyen irányba menne az ország, ebben agazdasági helyzetben tragikus lenne.

Géher professzor a televízióból jól ismert Vészhelyzet című filmsorozatra utal:

- Ebből kiderül, hogy az amerikai kórházak ambulanciáján, sürgősségi osztályán mindenkit ellátnak, függetlenül attól, van-e biztosítása vagy nincs, illetve milyen biztosítása van. A közvetlen veszély elhárítása után azonban szigorú sorompók következnek: akinek nincs drága biztosítása, annak fekvőbeteg-ellátását nemigen vállalják.

- A több-biztosítós rendszer - Velkey György főigazgató kollégáihoz hasonlóan vélekedik - olyan piaci mechanizmust jelent, mely számomra elfogadhatatlan. Legnagyobb veszélye - a nemzetközi modellek alapján ez látszik -, hogy szétválik a szegények és a gazdagok ellátása. Mi, szolidáris alapon gondolkodó, keresztény egészségügyben dolgozó emberek nem lehetünk, s nem is akarunk partnerek lenni ebben.

Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu