A januári Életigéből

A siketeknek visszaadja hallásukat, a némáknak beszédjüket

Az ötvenes évekbenDél-Afrikában több nagyvárosi peremkerületet létesítettek a színes bőrűeknek. Umlazi egyike ezeknek. Mintegy 750 000 lakosa van. Nincs elég iskola, kórház, megfelelő lakás. Még egy futballpálya sincs. A munkanélküliség meghaladja a negyven százalékot. A szegénység erőszakot és visszaéléseket szül. Igen magas az AIDS-fertőzöttek száma. Sokan elszigetelődtek, és szenvedéseikről, ezernyi problémájukról senkinek nem mernek beszélni.

"Mit tehetnénk?" - tették fel a keresztény közösségek vezetői a kérdést Umlaziban. "Meg kell törnünk a csöndet - állapították meg. - Keresnünk kell ezekkel az emberekkel a párbeszéd lehetőségét, az életközösséget, hogy együtt hordozzuk a nehézségeket." A fiatalokkal kezdték. A konstruktív beszélgetésekben egyre inkább egymásra találtak. Felbátorodva a jó tapasztalaton, Umlazi keresztény hívei Márk evangéliumának ezt a szakaszát választották - ahonnan az igét most vesszük -, s ezt javasolták a keresztények egységéért rendezett imahétre, amit ebben a hónapban tartanak a világ sok részén.

Az imahétnek egyaránt szándéka a keresztények közötti egység, valamint a szenvedés keresztény értelmének keresése - áll a 2007-es imahét ismertető anyagában.

*

Jézus egyetlen szavával meggyógyította a süketnémát, akit hozzá vezettek: "Effata" - mondta neki, vagyis "nyílj meg". A tömeg elcsodálkozott ennek láttán, s örvendezve kiáltotta:

Jézus csodái megmutatják a szeretetét mindenki iránt, akivel csak találkozott. Ugyanakkor jelei az új világnak is, amit létre kívánt hozni. A süketnéma meggyógyítása azt jelzi, hogy Jézus meg akar minket ajándékozni egy újfajta képességgel, amely a felfogásunkat és a beszédünket átalakítja.

"Effata" - mondták ki fölöttünk is a keresztségünk pillanatában.

"Effata" - ezzel a szóval nyitja meg fülünket Isten igéjére, amíg belénk nem hatol.

"Effata" - hív, hogy mi is hallgassuk meg mindazokat, akikkel azonosította önmagát - különösen a kicsiket, a szegényeket, a szükséget szenvedőket. Arra hív, hogy folytassuk mindenkivel a szeretet párbeszédét, és osszuk meg evangéliumi tapasztalatainkat.

Az akkori tömeggel együtt, hálával mindazért, amit bennünk Jézus véghezvisz, hirdessük mi is.

Hogyan éljük ezt az igét?

Úgy, hogy megtörjük a süketséget, elhallgattatva magunkban is, a környezetünkben is mindazt a zajt, amely miatt képtelenek vagyunk meghallani a lelkiismeretünk, a testvéreink és Isten hangját.

Sokfelől érkezik - gyakran némán - a segélykiáltás: egy gyermektől, aki a figyelmünket kéri; egy nehézségekkel küzdő házaspártól; egy segítségünkre szoruló beteg, idős vagy börtönbe jutott embertől. Városlakók kiáltását halljuk, akik élhetőbb lakóhelyre vágynak; igazságot kívánó munkások kiáltanak, s egész népek, akiket létüktől fosztottak meg. Gyakran ezek a hangok nem jutnak el a szívünkig, mert elveszünk érdekeink és vonzalmaink útvesztőiben. Vagy - hivatkozva a saját szükségleteinkre - úgy teszünk, mintha nem is hallanánk.

Chiara Lubich

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu