Könyvespolcra

Utak és útvesztők

Ez év karácsonyára jelent meg az egyházi közelmúltfeltárás atyjának és mesterének, Lénárd Ödön (1911-2003) piarista szerzetesnek a könyve, amelyet - a szerző halála után - Tímár Ágnes apátnő folytatott, Soós ViktorAttila jegyzetekkel látott el, Szabó Gyula és munkatársai pedig kutatási anyagukkal egészítettek ki.

Akik élete utolsó szakaszában íróasztala, betegágya mellett ülve beszélgethettünk Ödön atyával, a kötetben rögzített iránymutatást és példákat hallhattuk tőle, így a piarista szerzetes összegző viszszaemlékezéseit olvasva a könyv első száznyolcvan oldalán - talán - sokunk számára megelevenedik a szerző alakja, újra átéljük szavait.

Az olvasó azonban ne várja, hogy e visszatekintésen keresztül vegytiszta, objektív elemzést kap az egyház 1945-1990 közötti életének vizsgálatához. Ehelyett a kilencvenes éveiben járó pap saját életeseményeit tárja fel számunkra, így nyerünk bepillantást a kommunista rendszerre adott emberi és egyházi válaszok világába, amit 1989-től kezdődő kutatómunkájának tanúságaival egészít ki. A szerző ezek alapján vonja le következtetéseit a múltra vonatkozóan, és utal a kilencvenes évek egyházában tovább élő régi reflexekre is.

A könyv következő egysége Szabó Gyula győri egyházmegyés pap A magyar katolikus társadalom, az Állami Egyházügyi Hivatal égisze alatt című munkája, amely azt mutatja be, hogy az ÁEH megalakulásától kezdődően milyen módszerekkel és mértékkel telepedett rá a magyar egyház életére, próbálta meghatározni annak folyását, kül- és belföldi munkálkodásával egyaránt. A közel kétszáz oldalas rész erénye a nagy levéltári apparátus, és hogy nem vész el az egyes események közepette, hanem megrajzolja azt az ívet, ami az ÁEH fennmaradt dokumentumaiból megépíthető.

Itt azonban egy kis hiányérzet ébred, kérdések merülnek föl, amelyek azonban utat nyitnak a további kutatások felé. Hiányérzet, mert véleményem szerint többrétegű forrásfeltárásra lett volna szükség (például az ÁBTL, párt- és külügyi anyagok hiányoznak), és utalni kellett volna azokra az eseményekre is, amelyek a dokumentumok állításain kívül zajlottak. Például a Bokor-mozgalom és a püspöki kar konfliktusában lehet-e csupán azt érzékeltetni, hogy csak a püspökök felelősek, nem beszélni arról, hogy volt a másik félben is nehézkedés, és hogy mindkettő az állam játékszerévé lett? Ennek tárgyilagos tisztázása ugyanúgy szükséges és nem hitvalló-gyalázó, mint ahogy az adott kérdésben való politikai, érzelmi befolyásoltság beismerése sem rombolná az akkori atyák tekintélyét. (Ebben példamutató volt A magyar katolikus egyház és 1956 című konferencián Mózessy Gergely előadása Kisberk Imre székesfehérvári püspök beszervezéséről.) Példaként említhetnénk még a Paskai bíboros 1987-es beiktatására, valamint Bús Balázs kispap és Tóth Attila (Vince) ferences növendék akkori meghurcolására tett utalást is. Az ÁEH nem látott lehetőséget arra, hogy bárhol továbbtanuljanak teológiai főiskolákon. Ezt a magyar püspökök tudomásul vették (318. pp.). Nos, Bús Balázs 1988-ban hagyta el a teológiát, Tóth Attilából pedig felszentelt pap lett, mert ekkor sereglettek a külföldi főpapok, a ferences generális, újságírók hada a prímási beiktatásra. Paskai László kilátásba helyezte, ha nem áll el az ÁEH a követelésétől, ki fog tálalni - írja az ÉS-ben (50. évf. 7. sz.) rendtársam, Zatykó László, aki Vince testvér magisztere, az események közeli tanúja volt ekkor.

Amint korábban már említettük, a könyvnek nagy erénye a jegyzetek bősége, és segítséget nyújt a névmutató is, amely azonban az előfordulási helyek közlésében kicsit szűkszavú. Az összeállítás kritikájaként említenénk az események többszöri ismétlődését, ami egy "külső" ember számára olykor fölöslegesnek tűnik.

A könyv legnagyobb értéke az, amit Ödön atya még életében célként fogalmazott meg: az önmagunkkal való őszinte és belső szembenézésre való ösztönzés, ezt segítik a negatív példák is. A könyv azonban folytatásra vár! Ezen az úton továbbhaladva, az egyház útjainak és útvesztőinek megismeréséhez a még élő tanúk visszaemlékezéseit kellene legelőször összegyűjtenünk. Függetlenül attól, hogy ki, miként és milyen pozícióban élte ezt meg, kérjük, szánjon rá időt, hogy az utókort emlékeinek megörökítésével segítse. E visszatekintések töredezettségük közepette is legnagyobb támaszai és elengedhetetlen forrásai a levéltári, történészi munkának, amelynek a tárgyilagos forráskritikai módszeren kell alapulnia.

És ha ezek összegzését az egyházzal szolidáris szakemberek végzik, annak eredménye - az útvesztők megismerése közepette is - feltehetőleg nem Isten népének újbóli meggyalázása, hanem az egyház önmagával és Krisztussal való találkozása lesz - a történelem szövetén keresztül.

Ehhez a munkához útra indító és bátorító a négy szerző - Lénárd Ödön, Tímár Ágnes, Szabó Gyula és Soós Viktor Attila - most megjelent könyve.

(Utak és útvesztők - Kairosz Kiadó, 2006. 457 pp., 3950 Ft)

Kálmán Peregrin

Szászföld színei - Székelyföld ízei

"Ahogy én látom" - e mottóval ajánlja a szépre s az utazásra fogékony olvasóknak legújabb kötetét Pataki János, aki 2005-ben Székelyföld tájait-látnivalóit idézte elénk hasznos úti információkban gazdag fotóalbuma színes lapjain. E képeivel elvarázsoló könyv folytatása jelent meg most Szászföld - A várak világa címmel. A két említett művel indult el a Kárpáti Képek sorozat, amely a tervek szerint tizenkét részben mutatja majd be a Kárpát-medence vidékeit. A szerző egyre szenvedélyesebb újrafelfedezője tágabb hazánknak. Ezúttal szükséges is a "feltáró munka", hiszen a székelyek földje mellett a magyarok számára ismeretlenebb, mert ritkábban felkeresett vidék a szászok hajdani otthona. Nem véletlen az sem, hogy a mostanihoz hasonló, önálló, összefoglaló képes kalauz még nem jelent meg róla. De a sorozat szülőatyja mindebbe nem nyugszik bele, kéri könyve olvasóit: látogassanak el Erdély e szegletébe is. Romantikus tájakat, szívet gyönyörködtető látnivalókat tár elénk új kötetében Pataki János, aki e művével párhuzamosan - feleségével közös munkája gyümölcseként - egy másik sorozatot is útjára bocsátott, amely a kárpáti tájegységek konyhájának jellegzetes ételeivel ismerteti meg az érdeklődőket. A tavalyi úti albumhoz kapcsolódóan most a Székelyföld ízei című - szintén sok színes képpel illusztrált - szakácskönyv jelent meg.

(Szászföld - A várak világa. Budapest, Székelykő Kft., 2006)

Sz. L.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu