|
|
Boldogasszony kápolnája a pilisszántói hegyoldalban Tíz éve, egy őszi napon zarándoklat indult a Pilis három falujából: Vörösvárról, Szentkeresztről és Szántóról Medjugorjéba. Zivatarral, jégesővel kellett megküzdeniük a hegyi úton, miközben rácsodálkoztak a helyszín és az otthoni környezetük hasonlóságára. Csak épp a kereszt hiányzott a hegy tetejéről. Nem sokáig, mert három éve Ladocsi Gáspár püspök megszentelte a Hargitáról adományozott nagy tölgyfa keresztet. Azon a helyen, ahol az egyik hagyomány szerint Szent István királyunkat megkoronázták, s azon a hegyen, ahol Boldog Özséb öszszegyűjtötte remetetársait a pálos rendbe.
A Pilisszántóért Egyesület további terven fáradozott: kápolnát építeni a Szűzanya tiszteletére. Makovecz Imre és Őrfi József tervezte meg a kör alaprajzú, helyi mészkőből falazott épületet, melynek bejárati tengelyét úgy tájolták, hogy a téli napforduló idején a felkelő nap beeső sugarával megvilágítsa az oltár mögötti falon Mária, a Napba öltözött Asszony szobrát. Az építkezés sokak adományából, munkafelajánlásából megindult, és be is fejeződött 2006 nyarán-őszén. Köszönet Péterffy László szobrásznak, Kontúr Balázsnak, a hétágú fémkapu alkotójának, Buczkó György üvegművésznek, aki a szántói Pálos Kereszt Kő mintáját kirajzoló tetőbevilágítót készítette. Megemlíthetjük a többieket: a falu konyhása, szódása, egész népe; a műegyetemisták, az arra járó, a munkába lelkesen bekapcsolódók önfeláldozó igyekezetét, melynek nyomán teljesen közadakozásból valósult meg a terv. Meg kellett küzdeni számos problémával: a fagyálló kötőanyag kikísérletezésével, az alkalmas, időtálló kőanyag megkeresésével, s a tikkasztó kánikulával... A nap félretehetett volna egy kicsit fényéből a kápolnaszentelés napjára, december 21-ére, hogy a didergő, gyülekező sokadalom láthassa a felkelő napsütésben is a két tornyot, a kapu fölötti kiterjesztett szárnyú Napmadarat - amelyben a nap motívuma az Oltáriszentséget jelzi -, s bent a kerek oltárt. Bár borongós időben is csodaszép a panoráma innen a hegyekre. Szőnyi József főszervező köszöntő szavai, imádsága után Spányi Antal székesfehérvári püspök felszentelte a kápolnát, a Boldogasszony közbenjárásával kért áldást a helyre, minden résztvevőre, s megtartotta az ünnepi szentmisét. Homíliájában biztatott: fontos nekünk a szent hely, a csönd, az a lelkület, amely észreveszi Isten érkezését. Ezen a helyen, ahogy szétnézünk, minduntalan azt tapasztaljuk, hogy itt van, velünk van az Isten. Jó nekünk fényében, jelenlétében élnünk. Hordjuk őt lelkünkben, hogy legyünk mindenhol Isten képviselői, tanúi, mindenkinek tudjunk adni hitet, reményt és szeretetet. Azt a hitet és reményt, amelyből ma oly kevés van, melyet oly sok testvérünk elveszített, melyet oly sok testvérünktől elraboltak; s a szeretetet, amely hiánycikk lett ebben a világban. Vigyük magunkkal az örömhír üzenetét a Kárpát-medencébe, minden magyar testvérünk felé, azokhoz is, akik tőlünk most bizonyos elszakítottságban élnek! Összetartozásunk legyen számukra és számunkra is erő, hogy a magyar nép, a magyar név újra szép legyen! Plichta Adrien
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||