|
|
"Dallá lett a lelkünk..." Hatvan éve alakult a Békés-Tarhosi Énekes Iskola Gulyás György (1916-1993) megálmodott egy iskolát. 1946-ot írtak akkor, amikor az ország éppen csak fölocsúdott a háború okozta borzalmakból. Egy "Isten háta mögötti" tanyán, ahová még vonat se járt, egy elhagyott kastélyban csoda indult el, amelyet úgy emlegetnek ma is: Békés-Tarhosi Énekes Iskola. Alapítója és igazgatója, Gulyás tanár úr merész vállalkozásba kezdett, amikor összegyűjtötte a környék falvaiban, kisvárosaiban tanuló, a zene iránt tehetséget mutató gyerekeket. Szegénységben, de annál nagyobb életkedvvel és lelkesedéssel érkeztek, kilométereket gyalogolva a térdig érő hóban az első tanítványok és tanárok 1946 telén, hogy elérjék közös életük színhelyét, a legendás Wenckheim-kastélyt. A tanár úr olyan bentlakásos iskolát szervezett nekik, ahol reggeltől estig a zenéé volt a főszerep. A közismereti tárgyak mellett a kis lurkóknak mindennapi tevékenységévé vált a szolmizálás és a kottaolvasás. Kodály Zoltán 333 olvasógyakorlatát, a Bicíniákat nap mint nap forgatták, s a magyar népdalok, Bartók Béla és Kodály kórusművei jelentették a mindennapi zenei táplálékot. Az évek során sikerült fölszerelni az iskolát megfelelő berendezésekkel. Kaptak hangszereket, így a gyerekek kedvükre muzsikálhattak. Jó időben a bokrok tövében és a fák alatt megszólaló fuvola- vagy hegedűszó elvegyült a madárdallal. Olyan közösséggé formálódott a társaság, ahol egyértelmű volt, hogy a nagy vigyáz a kisebbre, az ügyesebb segít a nehézséggel küszködőnek. Az ottani élethez hozzátartozott a közös fizikai munka, saját kezükkel tették rendbe és építették újjá az elhanyagolt épületrészeket, kialakítva például a zongoragyakorlásra alkalmas termeket. Felejthetetlen emlékként élnek ma is az egykori diákokban az esti kóruspróbák, a közös szereplések, a rádiófelvételek, a zenei versenyek. A parkban található "Nagy Gödör" is életük színterévé vált, ahol balladaesteket tartottak, énekeltek. Nagy előrelépés volt számukra, amikor megépíthették a Zenepavilont, ahol hangversenyeket és zenei megmérettetéseket rendeztek. Az iskolát többször meglátogatta Kodály Zoltán, aki elismeréssel szólt az itt folyó munkáról, a végzettek számára pedig jobbára egyenes út vezetett a Zeneakadémiára. Olyan neves zenészek és ismert személyiségek kerültek ki a kastély falai közül, mint Bartalus Ilona zenepedagógus, Sebestyénné Farkas Ilona karnagy, Bozay Attila és Szokolay Sándor zeneszerző, Mező László gordonkaművész, Csukás István író, Tarjáni Ferenc kürtművész. Aki nem lépett zenei pályára, az is olyan többletet kapott, ami meghatározta egész további életét. A Békés-Tarhoson folyó munkát az állam nem nézte jó szemmel. Az elért sikerek és minden népszerűség ellenére 1954 augusztusában az akkori kormány egy tollvonással megszüntette, miközben eredményeivel dicsekedett. De Békés-Tarhos nem halt meg, az innen kikerülő pedagógusok, zenészek továbbvitték a szellemét. Az elkövetkezendő évtizedekben egyre több zenetagozatos általános iskola, zeneművészeti szakközépiskola nyitotta meg kapuit országszerte, ahol hasonló szellemben a zene és kóruséneklés szeretetére nevelték a gyermekeket. Kórusversenyek, zenei vetélkedők egész sora idézi azóta is az itt kapott, életre szóló kincset. A több évtizedes kényszerszünet után a virágzó zenei élet gyümölcseként 1976-ban a megyében elkezdődött a Békés-Tarhosi Zenei Napok megszervezése, melyben nagy szerepe volt az egykori diáknak,Sebestyénné Farkas Ilonának. Az évente megrendezendő háromhetes programnak a koncertek mellett fontos részét képezik a zenepedagógusok részére szervezett kurzusórák, kiállítások, szabadtéri programok. Napjainkban, amikor a diszkó, a klub vált az egyik fő szórakozási hellyé a fiatalság körében, tudunk-e értékes, egyéniséget kiteljesítő zenei többletet nyújtani gyermekeinknek? Kodály örök érvényű szavai ma is aktuálisak:Legyen a zene mindenkié! A Békés-Tarhosi Énekes Iskolát fölterjesztették Magyar Örökség-díjra. Kubányi Andrea
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||