Egzotikus finomságok

Cserimoja és szourszop

Nemcsak az új, eddig ismeretlen gyümölcsöket kóstolgatja a hazai közönség, hanem furcsa, idegen hangzású nevüket is most tanulja.A cserimoja és a szourszop az annonafélék családjába tartozik, ugyanúgy, mint a fagytűrő papau (Asimina triloba), amelyről már volt szó e rovatban. A most ismertetendő két gyümölcs trópusi eredetű, jobbára azok találkoznak vele, akik meleg éghajlatú országokba utaznak. Magyarországon még csak elvétve árusítják az üzletekben, de ami késik, nem múlik...

A növénycsalád Dél-Amerikából származik, értékes gyümölcsei miatt ma azonban már csaknem minden meleg égövi országban termesztik. Alakjuk, ízük eltér a mi klímánkon honos gyümölcsökétől. A cserimoja (Annona squamosa) inkább fenyőtobozra emlékeztet, a szourszop (A. reticulata) pedig inkább hasonlít hízott sündisznóra, mint gyümölcsre.

Ha az ember felvág egy gyümölcsöt, előtűnik a selymes fényű, fehér gyümölcshús, amelybe nagy, sötétbarna magok ágyazódtak. A cserimoja íze hasonlít az erdei szamóca és az ananász keverékéhez, nagyon édes, míg a szourszop enyhén savanykás és szintén nagyon illatos. A gyümölcsök nagy mérete ellenére viszonylag alacsony termetű fán teremnek: a szourszopfa kifejlett mérete nem haladja meg a négy métert, és e viszonylag alacsony fán olykor kétkilós gyümölcsök is fejlődnek. A harang vagy tölcséres alakú virágok krémszínűek és illatosak. Emeli a fa díszítőértékét a lombja: nagy, hosszúkás levelei bőrneműek, a fonákjuk bársonyos tapintású.

A cserimoja és a szourszop dézsában is nevelhető. Ennek mérete határozza meg a majdani fa magasságát, ami általában kétméteres. Télen világos helyen, 13-18 fok közötti hőmérsékleten tartandó, és ha nyáron minél melegebb, naposabb helyen van, annál jobban fejlődik. A kert vagy erkély széltől óvott részébe is kitehető nyáron.

Általában magvetéssel szaporítják. A kemény magok évekig megőrzik csíraképességüket. Mielőtt laza, humuszos földbe kerülnének, célszerű egy napon át kézmeleg vízben áztatni a magokat, hogy a maghéj felpuhuljon. A csíráztatáshoz magas, 25 fok feletti hőmérsékletre és párás környezetre van szükség, ezért üveglappal kell fedni a vetőedényt. A csírázási idő közel két hónap. A magvetéssel szaporított növény 5-7 év alatt serdül termőképes fává, az oltott, szemzett példányok hamarabb teremnek.

Szöveg és kép:

Lovas Katalin

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu