|
|
Városok és erődök Heródes király építkezései Nagy Heródes alakja - nevében a "nagy" nem megtisztelő cím, hanem egyszerűen azt jelenti, az idősebb - elválaszthatatlanul összekapcsolódott Jézus születésével. A történelem azonban nemcsak emiatt őrizte meg Júdea királyának nevét, aki olyan nagyon féltette trónját a gyermektől. Uralkodása idején Júdea bár külpolitikailag Rómától függött, belpolitikailag független volt. S Heródesnek mind a zsidó nép, mind a hódítók kedvében kellett járnia. Hatalmas építkezésekbe kezdett, amelyekkel védte hatalmát, előmozdította a római kultúra terjedését, s egyben megélhetést és szórakozást biztosított a júdeaiaknak. Cirkuszt és kenyeret...
Hatalmának csúcsán, csupán hét év alatt, Krisztus előtt 29. és 22. között, Heródes felépíttetett egy csodálatos várost, amelyet Augustus császár tiszteletére Cezáreának nevezett el. A városról Josephus Flavius részletes leírást ad A zsidó háború című munkájában, amelyet egészen a legutóbbi ásatásokig túlzásnak tartottak a történészek.
A Földközi-tenger e partszakaszán előtte csupán egy jelentéktelen falu volt. Heródes egy százezer lakosú hatalmas és virágzó kikötővárost hozott létre, egy második fővárost, ahova a világ minden tájáról áramlottak az emberek, akiknek szórakoztatásáról színház, fürdő és lóversenypálya gondoskodott. Érdekes kultúrtörténeti adat, hogy a versenypálya mellett olyan nyilvános mellékhelyiségek voltak, amelyekben volt folyóvíz. A part mentén nem volt természetes öböl, ezért Heródes két mesterséges földnyúlványt s hullámtörőket épített a tengerbe, ahol több száz hajó horgonyozhatott egyszerre. Azonban nem tudhatták, hogy a város alatt egy törésvonal húzódik, s emiatt a bizánci korban egy nagy földrengés következtében a kikötőt elnyelte a tenger.
E város lakója volt Kornéliusz százados, az első nem zsidó származású keresztény. Megkeresztelkedésének történetét, Péterrel való találkozását jól ismerjük az Apostolok cselekedeteiből. S itt szenvedett fogságot 61-62-ben Szent Pál. A Szentföld viharos történelme ezt a különleges várost sem kímélte, Cezárea a keresztesek és a muzulmánok közti harcokban a XIII. században szinte a földdel lett egyenlő. Csak az 1940-es években fedezték fel Cezárea régészeti jelentőségét, amely ma már az egyik leglátogatottabb turisztikai célpont Izraelben. Talán csak Maszada vetekszik e tekintetben Cezáreával. E két helyet a zsidó háború is összekapcsolja: a kikötőváros volt a kezdet, az erőd, a vég. A tengerszint alatt fekvő Holt-tengeri síkságból hirtelen emelkedik ki Maszada magányos hegye, amelyre Jonathan főpap építtetett erődöt. Ezt bővítette ki Nagy Heródes király, megerősítette a védvonalakat, az esővizet begyűjtő zárt vízvezetékrendszert, padlófűtéses fürdőt és luxuspalotákat emelt a hegy tetején. A hagyomány szerint maga Heródes is sokat időzött itt, kedvelte ezt a világtól elzárt palotaerődöt. Maszada másik neve "Az utolsó bástya", a zsidó hősiesség szimbóluma. Miután a rómaiak lerombolták a második szentélyt, a zsidó lázadók utolsó csoportja ide menekült. Flavius leírása szerint tízezer katona ostromolta az erődöt, három éven át. Maszada bevehetetlennek bizonyult, falain belül pedig rengeteg élelmiszer, víz és fegyver volt raktáron. A rómaiak végül építettek egy rámpát a hegy nyugati oldalán, s kőhajító gépekkel igyekezték áttörni a fapalánkkal és kövekkel megerősített falat. Mikor látták, hogy mindez hiábavaló, felgyújtották a palánkot. Talán még ez sem vezetett volna sikerre, de megfordult a szél, s a tűz elharapózott. A zsidók a rabszolgaság helyett az öngyilkosságot választották. A katonák megölték gyermekeiket, feleségüket, majd önmagukat. Ma az izraeli hadsereg katonái ezen a helyen teszik le a kiképzés végén ünnepélyes esküjüket: "Maszada még egyszer nem fog elesni!" Heródes - Maszadához hasonlóan - több régi erődvárat is átépíttetett, amelyek családja és hatalma védelmét szolgálták. A Betlehem mellett található Heródion ma is az ő nevét viseli. A vulkánra emlékeztető hegy tulajdonképpen hatalmas földmunkák eredménye. Ez az erőd a király személyes védelmét és szórakoztatását szolgálta, s sokáig azt hitték, itt temették el Heródest, de az ásatások során nem került elő a sír. A király természetesen a fővárosban is építkezett. A legfontosabb ezek közül a Templom újjáépítése és kibővítése volt. Magas falakkal körülvett szentélykörzetet alakított ki, fürdőkkel, udvarokkal, oszlopcsarnokkal, amelyeknek maradványait a siratófal mellett ma bejárhatja a turista. Meredek lépcsősor vezetett az áldozati oltárokhoz s a gazdagon díszített szentélyhez. Ezen építkezés nagyságát mutatja, hogy a munkálatok csak Heródes halála után, a zsidó háború előtti években fejeződtek be. A Templom kibővítése mellett Heródes számos középületet, római stílusú vízvezetéket, a Templom-hegy lábánál pedig erődítményt építtetett Jeruzsálemben. S ezzel bezárul a kör: ahogyan a születésnél, a szenvedéstörténetben is feltűnik Heródes alakja. E királyi erőd lett ugyanis később a római helytartó székhelye, a katonai alakulat támaszpontja, Jézus elítélésének helyszíne. Szöveg és kép: Szalontai Anikó
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||