|
|
ÁLMODIK A MÚLT Krisztus halászai Péter - korábbi és héber nevén Simon, ami annyit jelent "Meghallgatás", azaz "Isten meghallgat engem" - az Apostoltestület feje volt. Ezt a nevét első találkozásuk alkalmával az arámi "Kéfa" szóra változtatta Jézus, ennek pedig ez a jelentése: "Szikla", görögül "Petrosz". Ebből lett a latin Petrus.
"Idősebb-e vagy valamivel fiatalabb Jézusnál? - teszi fel a kérdést Ijjas Antal. - Meg kell elégednünk azzal, hogy már mint érett férfi és nős ember találkozott vele. Az apja bethszaidai halász, a neve János (Mt 16,17) vagy Jóna (Jn 1.42:21,15), ezért ő Simon bar Jóna. Bátyjával, Andrással együtt lakott a szomszéd Kafarnaumban, talán apósa házában, aki - lehet - ekkor már nem is élt. Az evangélium csak anyósát említi (Mk 1,30-31). Halász volt... A Genezáret-tó vizének és partjának látóhatárán kívül a Szentírás volt a szellemi horizontja. Ha nem is az írásmagyarázat oly tudásfokán, mint azé a halásztársáé, akiből Szent János lett, a majdani evangélista." Simeon, vagyis Péter apostol volt kezdetektől fogva az ősegyház vezetője. Az első volt az egyenlők között, mindenkiért felelős emberhalász. Ez a kép, amely szintén Bántornyán készült, arról a csodás halászatról szól, amelyben elhangzott ez a kijelentés. Lukács evangéliumából idézzük: "Amikor egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett oda hozzá, hogy hallgassa az Isten szavát. Látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálót mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, Simonéba, s megkérte, hogy lökje egy kicsit beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: »Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra!« »Mester, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálót« - válaszolta Simon -, és így is tett, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy menjenek segíteni. Mentek is, és úgy telerakták mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: »Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!« Mert a szerencsés halfogás láttán társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Kánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus így szólt Simonhoz: Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel. Kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték." (Lk 5,1-11) Bántornyán, freskókkal teli középkori templomban találunk még Péterrel kapcsolatos másféle ábrázolást is. Erről az unikumról az elkövetkezendő hetekben szólok. Móser Zoltán
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||