´56 aranyjubileuma Bécsben

Szobrot emeltek Mindszenty bíborosnak

Krisztus király ünnepének előnapján két rendezvény zárta Bécsben 1956 aranyjubileumát: az irgalmas rend kórházának főbejárati előcsarnokában szobrot állítottak Magyarország engesztelőjének, Mindszenty Józsefnek, a Szent István-dómban pedig ötvenhatosok és osztrák segítőik számára ünnepi hangversenyt rendeztek.

Az irgalmasok gyönyörű barokk templomába azon a kórházi osztályon keresztül jutottam el, ahol 1975. május 6-án Mindszenty bíboros földi élete véget ért. A templom színültig megtelt magyar zarándokokkal, csak Budapestről három különbusz érkezett. Népes közösség képviselte a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot, és sokan jöttek a közeli magyar egyházmegyékből. A zsúfoltság nem türelmetlenné tett bennünket, hanem figyelmessé. A szentélyen belül ugyanezt a szinte tapintható lelki egységet érezte a főcelebráns Seregély István egri érsek, és a vele koncelebráló hét püspök és csaknem húsz lelkipásztor.

A gondos szervezés minden részletre kiterjedt. Virágdíszes emelvényre került a hercegprímás arcképe. A szentmise olvasmánya és az evangélium az apostolokat idézte, akik üldözőik előtt minden félelem nélkül a Szentlélek indítására beszéltek, és akik megvesszőztetésük után boldogan távoztak a főtanácsból, mert méltók lettek rá, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek. Kire gondolhattunk volna eközben, mint a megkínzott és elítélt magyar apostolutódra. Miközben a szombathelyi székesegyház és a jáki templom kórusa a zsoltár szavait énekelte - Kelj fel Uram, válts meg engem, ragyogtasd rám arcod fényét -, ebben a vendégszerető, emberiességet sugárzó rendi kórházban szinte megelevenedett a bíboros utolsó óráinak istenközelsége.

Az őt szentnek tartó közösség szívéből szólt az egri érsek homíliája, aki bevezetőjében a kommunizmus árvizének hordalékáról beszélt, a temérdek rágalomról, elő- és utóítéletről. Az idő fokozatosan megtisztítja ezektől a hercegprímás emlékét, ezt se siettetni, se megállítani nem lehet. Az elmosott hordalék alól sziklaként emelkedik ki annak az egész világon ismertté lett főpásztornak az emléke, aki egy hősi élet koronájával Isten Országának népe körében ünnepel. Életpéldája egyre hatékonyabban érvényesül: Isten akaratának elfogadására és teljesítésére indít. Arra tanít, hogy szülőhazánkat Istentől kapott talentumnak tekintsük, amit nekünk kell tovább gazdagítanunk. Arra figyelmeztet, hogy se kiválóbbak, se alávalóbbak nem vagyunk más nemzeteknél, és arra, hogy ha engedjük, akkor minden ügyünkben velünk van az Isten. Hitvalló életével a kereszténység léleknyugtató felszólítását üzeni és példázza: Ne féljetek!

Mindszenty bíboros közbenjárását kértük, hogy lerázzuk végre magunkról a "homo sovjeticus", a megfélemlített ember szolgaságát, hogy merjünk a jövőbe nézni, gyermekeket vállalni, hogy újra kézbe vegyük a rózsafüzért, hogy őrizzük a Mária-évet hirdető főpap örökségeként nemcsak Mária Országának történelmi emlékét, hanem a belőle fakadó felelősséget is. Ahogy ezt a hívek könyörgése megfogalmazta, áldozati adományunk ezen a megszentelt helyen Mindszenty bíboros életének kincsestára volt. Szenttéavatási eljárásának viceposztulátora, P. Szőke János ezt a kincsestárat így jellemezte: a hit, remény, szeretet hősies gyakorlása. A szentmise végén beszámolt még arról, hogy éppen a napokban zárult le Dél-Franciaországban annak a tudományosan megmagyarázhatatlan gyógyulásnak a vizsgálata, amely már a második ilyen isteni pecsét Mindszenty bíboros közbenjárására. Ezek római értékelésére az életszentség pápai elismerését követően kerülhet sor. Addig azonban kérhetjük mi is a hitvalló bíboros közbenjárását, és imáinkkal meggyorsíthatjuk a kanonizációs eljárást.

A szoboravatáson megszólalt az a Romanus testvér, aki 1975 májusában utoljára áldoztatta meg a bíborost, és aki tanúja volt az utolsó szavaknak és sóhajtásnak. Akkor nem értette a bíboros magyar szavait, most magyar szöveget olvasott fel. Szerzetesi életének meghatározó élménye lett a magyar bíborossal való találkozás. "Ő legyen a mi szószólónk!" - zárta a visszaemlékezését. A szoborállítás kezdeményezője és szervezője, Kozma Imre atya arról faggatta az engesztelő főpapot ábrázoló mellszobor alkotóját, Rieger Tibort, hogy milyen kép lebegett előtte alkotás közben: "Mindszenty Józsefnek rendkívül gazdag és szép arca van; valahogy nem tudom ezt múlt időben mondani, hogy ez az arc mindig velünk maradjon. Mélységes derű árad róla, szeretet és szenvedés tükröződik rajta és szigorúság. De nem a hadvezér, hanem a megvásárolhatatlan lélek szigorúsága." Ahogy a talapzat hirdeti, holtában is beszél hozzánk.

Erre a szép emlékeket hagyó bécsi ünnepre üzenetet küldött Magyarország apostoli nunciusa, felidézve a bíboros 1956-os nagy beszédének néhány gondolatát. Az irgalmasok kórháza agapéra hívta az összes zarándok testvért, ahol a szombathelyi ifjak rögtönzött koncertet is adtak. Mosolygós osztrák orvosok és nővérek jöttek le a napfényes udvarra, ők is velünk együtt debrecenit falatoztak. Hihetetlen volt, hogy egy kórház udvarán vagyunk, és az is, hogy itt halt meg Mindszenty hercegprímás - mert a bíboros érezhetően ott volt közöttünk.

Kovács Gergely

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu