Zlinszky János

A kórházreform és az egyházi intézmények

Az egészségügyi miniszternek a kórházak három csoportba sorolására törekvő előterjesztésében az egyházi egészségügyi intézmények egyszerűen úgy szerepelnek, mint országos, illetve helyi fenntartású intézmények. Ehhez képest a Mazsihisz kórházát felvették a harminchárom kiemelt intézmény sorába, azzal az indokkal, hogy az a zsidó vallásúak tízezres tömegének ellátását szolgálja - kiemelten. A Bethesda református gyermekkórház, a katolikus egyházi fenntartású Irgalmasok kórháza a területileg az ágycsökkentési programba betagolt intézményekként szerepelnek, míg a katolikus Széher úti Szent Ferenc Kórház az aktív betegellátás köréből teljesen kikerülne a tervezet szerint.

Ez a tervezet teljesen figyelmen kívül hagyja a vallásszabadság alkotmányosan biztosított jogát. Az Alkotmány 60. paragrafusában biztosított alapszabadság - állammal szemben alapjog - gyakorlásához hozzátartozik, amint ezt az 1990. évi IV. tv. megállapítja, s annak végrehajtásaként az Alkotmánybíróság többször és következetesen rögzítette, hogy a vallási közösségek, egyházak a maguk tevékenysége során intézményeket, szociális, kulturális, oktatási és egészségügyi intézményeket alapíthatnak és tarthatnak fenn. A katolikus egyház intézményei vonatkozásában ezt nemzetközi szerződés is biztosítja, amelynek az Alkotmány 7. §-a szerint a belső jogforrásokkal való összhangját biztosítani az állam kötelezettsége. Amennyiben ezek az intézmények egyébként költségvetésből - akár központi, akár helyi forrásból - finanszírozott tevékenységet látnak el, ugyanarra az ellátásra jogosultak a költségvetésből, amely az állami vagy önkormányzati fenntartású intézményeknek jár. A tényleges járandóság szempontjából a meghatározó, hogy hányan választják ezeket az intézményeket szociális, kulturális, oktatási, felsőoktatási vagy egészségügyi ellátásuk során. Az államnak - így az Alkotmánybíróság - nem kötelessége ilyen elkötelezett, vallásos szellemben működő létesítmények, intézmények létrehozása, viszont lehetővé kell tennie azok számára, akik vallási önazonosságuk miatt vagy egyéb szempontból ezekben az intézményekben kívánnak a nekik járó szociális, egészségügyi stb. ellátásban részesülni, hogy tényleges választási helyzetben legyenek. Nem kerülhetnek anyagilag hátrányos helyzetbe azért, mert így választanak.

Az egyházi fenntartású intézmények költségvetési támogatása szempontjából tehát az ott folyó gyógyítási tevékenység ellenértéke az azt igénybe vevő betegek száma alapján finanszírozandó akkor is, ha erre az ellátásra az egészségügyi igazgatás álláspontja szerint egyébként más, állami intézetben is lenne lehetőség. Még az sem lehet mérlegelési szempont, hogy a betegek ellátása a kormány álláspontja szerint az egyházi intézmény más intézménnyel történő helyettesítése révén gyakorlatiasabb, alkalmasabb, jobban szervezhető lenne. A vallásszabadság gyakorlása, a beteg szabad választása - éppúgy, mint oktatási, művelődési, szociális ellátás esetén - emberi méltóságából fakadóan tiszteletben tartandó az állam részéről. Az alapszabadság gyakorlásának biztosítása megelőzi akár a költségvetési, akár a gyakorlati igazgatási szempontokat. Az állam vagy annak szervei nem is mérlegelhetik, hogy a beteg ezen választása indokolt-e, mert nem szólhatnak bele értékelőn a vallásszabadságra tartozó kérdésekbe.

Nem kívánom külön szóvá tenni, hogy akár diszkriminatívnak is tekinthető a zsidó kórház kiemelése a többi egyházi intézmény sorából: maga a kiemelés helyesen történt, csak ugyanúgy megilleti más vallások, egyházak intézményeit is, állami válogatás és mérlegelés nélkül. Nem is feltételezem, hogy itt diszkrimináció történt volna: a kormány, mint már gyakran, egyszerűen nem figyelt oda a reformelgondolások megszövegezésénél, hogy azok alkotmányos szabadságot, azt biztosító alapjogot nem sérthetnek.

(A szerző volt alkotmánybíró, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professor emeritusa.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu