 |
 |
 |
 |
2006.12.03
|
Megjelent
a Testvérek 2007-es falinaptára! |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Életige A szent utazásról Boldog az az ember, akinek ereje benned gyökerezik, s akinek szíve zarándokútra készül /Zsolt 83(84),6/. A költő, akinek verséből az életigét vettük, a jeruzsálemi templomba zarándokolt. Szívesen maradt volna, mint a fecske, mely ott készített fészket magának, de vissza kellett térnie szülőföldjére. Vágyódva gondolt vissza az Úr "kedves hajlékára", ahol megtapasztalta Isten jelenlétét. Elhatározta hát, hogy visszatér, és újból elindul Jeruzsálem felé. "Szent utazás" lesz ez, mely ismét "Isten színe elé" vezeti őt. Mint minden kultúrában és vallásban, az utazás itt is az életről szóló hasonlat. A zarándokút - más szóval "szent utazás" - Isten felé vezető utunkat szimbolizálja. Olyan cél felé haladunk ugyanis, melyet nem "halálnak" kellene neveznünk, hanem "találkozásnak", mert egy új élet kezdete az Istennel való találkozásban. Mindannyiunk sorsa ez, ő hívott erre minket. Miért ne alakíthatnánk úgy az életünket, hogy szem előtt tarjuk azt a célt, amely ránk vár? Miért ne válhatna életünk, egyetlen életünk utazássá, szent utazássá, hiszen Szent az, aki vár minket? Igen, mert mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy szentté váljunk Isten szívének szándéka szerint. Isten, aki mindannyiunkat végtelenül szeret, megálmodott és kijelölt számunkra egy utat, amelyen haladnunk kell, és egy bizonyos célt, amelyet el kell érnünk. Boldog az az ember, akinek ereje benned gyökerezik, s akinek szíve zarándokútra készül. Köztudott, hogy olyan korban élünk, mely a sokszor féktelen aktivizmust és hatékonyságot hirdeti. Felértékel bizonyos foglalkozásokat, másokat pedig alábecsül. Félelemből el akarja titkolni az élet egyes pillanatait, azzal ámítva magát, hogy így el is törölheti őket... Chiara Lubich
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
