Ami hiányzik

Apámtól azt tanultam, hogy Európa ott kezdődik, ahol válaszolnak a levelekre, és szóbeli megállapodásokra alapozva is lehet üzletet kötni. Nem földrajzi, és nem politikai fogalomként használta apám az Európa nevet, sokkal inkább valamiféle morális értelemben - ahogy legkedveltebb íróinak egyikétől, az ugyancsak Kassáról indult Márai Sándortól tanulta. Apa és Márai, ez a két - ha nem is egyforma módon, de egyforma mértékben meghatározó - tekintély mintha egybehangzóan a tisztesség és a bizalom szinonimájaként emlegette Európát.

Ma Magyarországon kétesélyes, hogy válaszolnak-e az ember levelére, és senkinek sem javasolnám, hogy szóbeli megállapodást követően fektesse be pénzét valamiféle üzleti vállalkozásba. Ezzel - mintegy kimondatlanul - azt állítom, hogy Magyarország vagy nem tartozik Európához, vagy pedig Európa szűnt meg a bizalom és a tisztesség földje (és szinonimája) lenni. Ha Magyarország - mai közállapotaival - "belefér" az Európai Unióba, akkor ez a politikai intézmény sem tartozik a szó emelkedettebb értelmében Európához.

Mindez arról jut eszembe, hogy a november 22-ei újságok híradása szerint "alaposan leminősítette a magyarországi demokráciát az Economist Intelligence Unit londoni központú szervezet frissen kiadott riportjában". A vizsgálat szerint a leginkább hiányzó eleme a magyarországi demokráciának a bizalom.

A bizalom elillanásának - a közéletben és a személyes kapcsolatokban egyaránt - legfőbb oka a csalódás. Bíztam benne, hogy a másik (a barátom, a munkatársam, a szavazatommal erősített párt, a miniszterelnök) igazat mond, számíthatok az ígéreteire, ám kiderült, hogy szándékosan, cinikusan félrevezetett. Gondoljuk végig, életünk során hányszor történt meg ez velünk. És gondoljunk arra is, hogy bölcs dolog volna-e újra és újra rábízni magunkat azokra, akik cserbenhagytak, rábízni életkörülményeink alakítását azokra, akik félrevezettek, rábízni a pénztárcánkat azokra, akik hűtlenül kezelték azt. - A bizalom, ha arra méltatlannak kölcsönözzük, a vesztünket okozhatja. Adott élethelyzetekben a bizalmatlanság az egyetlen ésszerű, az életet védelmezni képes magatartásforma.

Jézus nem vetette le magát a templom ormáról, mert nem bízott a kísértőben. Nem bízott benne, mert tudta, kivel áll szemben. - Nem azt mondom ezzel, hogy mindenki, aki becsapott, maga volna a sátán, de azt igen, hogy amikor becsapott, a sátán szólt belőle. Bizalmamat tehát nem örök időkre vonom meg tőle, csak addig, amíg megbizonyosodom afelől, hogy bízhatom benne. Ez nyilván azzal kezdődnék, hogy beismeri, hogy szándékosan félrevezetett. Készséget mutat az okozott kár megtérítésére - és a vezeklésre. Ne higgyünk tehát annak a zsebtolvajnak, aki vállrándítva képes csak annyit mondani, hogy "bocs", de hallani se akar róla, hogy visszaadja, amit lopott, és még mindig a zsebünkben tartja a kezét.

Végzetes lehet azonban, ha bizalmatlanságunkat azokra is kiterjesztjük, akik erre nem szolgáltak rá. Magunkat raboljuk meg, ha buta félreértésekből súlyos vádiratokat fogalmazunk meg azokkal szemben, akikkel a szolidaritás köthetne össze, akikkel közösen védekezhetnénk a bizalmunkra érdemtelenekkel szemben.

És ezek után már "csak" azt kellene végiggondolnunk, hogy bennünk személy szerint meg lehet-e bízni. A szavunkban, az ígéreteinkben, a jóindulatunkban, a tisztességünkben. Az a kérdés, hogy eddigi életem ismeretében én meg mernék-e bízni magamban. És akkor máris nyilvánvaló, hogy az emberhez méltóbb élet - az a bizonyos mélyebb értelmű Európa - nem azáltal áll helyre, hogy bambán bízni kezdek boldog-boldogtalanban, hanem hogy értelmes bőkezűséggel adagolom a bizalmamat az arra érdemeseknek. És megpróbálom kiérdemelni a másokét.

Kipke Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu