Könyvespolcra

Papi lelkiség 2006

Valószínűleg ritkán fordul elő, hogy egy folyóiratot 59 év elmúltával újraindítanak. Ez történik most a Papi lelkiség kiadásával. A Hunya Dániel jezsuita által szerkesztett sorozat utolsó száma 1947-ben jelent meg Szegeden, most pedig az Unio Apostolica Cleri és Országos Hivatásgondozó Intézet az Új Ember Kiadó gondozásában bocsátja újra az érdeklődők rendelkezésére. Így a könyvespolcokon, a régi könyvek között helyet kell biztosítani, hogy a papi lelkiség, amely az életben bontakozott tovább, írásos formában is megmutatkozzék. Ez az esemény is mutatja, hogy a történelem kereke nem állhat le, hiszen annak Ura maga a Teremtő.

Jogos azonban a kérdés: az elmúlt évtizedekben változott-e a papi lelkiség? Hitünk alapján bátran mondhatjuk: a lényege nem, hiszen aki az Isten bélyegét hordja magán, ma is ugyanúgy érzi a Mindenható érintését, és ez a találkozás az örömhír továbbadására serkenti őt. A világ azonban megváltozott. Az élet felgyorsult, az emberek látszólag kevesebbet foglalkoznak életük céljának keresésével és Isten válaszával. A lelkipásztorok száma is lényegesen csökkent. Egy új, megváltozott környezetben kell élni, és új szavakkal és eszközökkel kell hirdetni: Isten szeret minket. Ennek lelkiségéről azonban nemcsak beszélnünk, hanem írnunk is kell. Ezt szolgálja a megjelent évkönyv, amelyet az Unio Apostolica Cleri országos közgyűlésén mutattak be, s amelyben püspökök, teológusok, lelkipásztorok és szerzetesek - Ternyák Csaba, Pápai Lajos, Orosz Atanáz, Molnár Alajos, Hollai Antal, Csizmadia István, Kiss Imre, Német László, Oláh Miklós és Nagy Ferenc.

A most megjelent szám fedőlapján található "n.s." (nova seria) két betű jelzi a folytonosságot, témáiban bemutatja a papi lelkiség gazdagságát, sokszínűségét; így a pap közösségi életét, a papi eszmény, a hivatásgondozás, az igehirdetés, a missziós lelkiség fontosságát. A könyv végén pedig egy írást találunk, amely - a korábbi hagyományoknak megfelelően - az elmúlt években szentelt és elhunyt papok neveit és legfontosabb adatait tartalmazza. Reméljük, hogy a papi lelkiség gazdagságának bemutatása nemcsak a lelkipásztorok számára lesz értékes olvasmány, hanem azok számára is, akikben bontakozik a hivatástudat, vagy akik mint világi hívők jobban meg akarják ismerni papjaik életét, és így érdeklődnek az abból fakadó lelkiség iránt.

(Papi lelkiség 2006, n. s. I. évfolyam, Új Ember Kiadó, 750 Ft)

Beran Ferenc

Korunk hősei

Hálát adhatunk a Jóistennek, hogy napjaink hősei nem a harcmezőkön, hanem a hétköznapokban aratnak mások számára is példaadó diadalokat. Köztük is az egyik legvonzóbb Böjte Csaba, akiről teljes joggal írja beszélgetőtársa, Csengey Ágota, hogy az évek során "intézménnyé vált". Ezt azonban szolgálatként éli meg, Erdélyben páratlan gyermekvédelmi hálózatot épített ki, munkatársaival segítik az elszegényedett családokat, sokan nem tudják vállalni szülői szerepüket. A Dévai Szent Ferenc Alapítványnak Erdélyben harminc központja van, a gyerekek napközis rendszerben tanulnak, játszanak, tanszereket és ebédet ingyen kapnak, és esténként mennek haza. Némelyeknek felmérhetetlen segítség ez, hiszen akadnak jócskán éhező, telente fagypont körüli hőmérsékletű lakásokban fagyoskodó családok, s vannak családtalan gyerekek is, akik tizenkét ilyen célra szakosodott központban találnak otthonra. A szervezet felépítése példamutató: szociális munkától a kisgyermekes anyaközpont működtetéséig terjed tevékenysége.

Eltűnődhetünk: honnan, miből meríti Böjte Csaba és munkatársai gárdája energiáját, amely képessé teszi őket küldetésüknek megfelelni. A válasz: hitük és Isten segítségébe vetett töretlen bizalmuk. Manapság joggal hiányoljuk a szolidaritás látható, tapasztalható megnyilatkozásait. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány tevékenysége kivételes példája annak, hogy miképp lehet ezt szolgáló szeretettel megvalósítani. S ami ugyancsak példaadó: közösséget teremtett vezetője, ami manapság ugyancsak ritkaság.

Másfajta hősiességet példáz Dózsa László színművész élete. Vele Borbély László beszélgetett. A kötet dermesztő és a magyar történelem tragikus fordulatait jelző címmel jelent meg: A rivaldától a vérpadig és utána. Ha belegondolunk, a forradalmat és szabadságharcot követő megtorlások generációk életét, sorsát befolyásolták. A színészt halálra ítélték, majd az ítéletet börtönbüntetésre változtatták, s hosszú idő eltelte után térhetett vissza hivatásához. Persze manapság sincs könynyű dolga annak, aki képtelen elviselni az árulást és a hazugságot. Abban a közegben, amelyben nem szakmabeliekkel, hanem kültelki srácokkal, nagy bunyósokkal került kapcsolatba, őszintébb érzésekre talált. Tőlük is tanulta, hogy csak egyértelmű, átlátható közegben érezze magát otthonosan. Egyebek mellett a következőket mondja arra a kérdésre válaszolva, miért nem vállal szerepet a kereskedelmi televíziók műsoraiban és sorozataiban: ezek "néphülyítésében" nem akar részt venni. Nem vonzza a pénzszerzés lehetősége, mert undorodik a közönségességtől, attól az alpári hangnemtől, amely ezekben az adásokban gyakori.

Mit jelent ma magyarnak lenni? - hangzik a kérdés. És a válasz: "Szomorúságot okoz, hogy az elmúlt évszázadok során számtalanszor eltapostak minket. Van egy agresszív érdekcsoportosulás, amely mindent elkövet azért, hogy a nemzet egészséges öntudata kámforrá váljon. Ez a törekvés végérvényesen sohasem fog sikerülni. Ezt ők pontosan tudják, ezért harcolnak egyre elkeseredettebben. És bármennyire hangoztatják, nekem meggyőződésem, hogy egyik sem baloldali."

Egy önfeláldozó építő, s egy tragikus tapasztalatokkal felvértezett, a bosszúállást hírből sem ismerő művész. Mégis igazi hősök, a nemzet és a nemzeti érzés gazdagítói.

(Istennel a semmiből a végtelen felé - Böjte Csabával beszélget Csengey Ágota, Kairosz, 1500 Ft; A rivaldától a vérpadig - Dózsa Lászlóval beszélget Borbély László, Kairosz, 1500 Ft)

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu