|
|
Evangelizáció - szamárral
A huszonöt évvel ezelőtt született belga Tibériade közösség tagjai szent Ferenc és Kis Szent Teréz példáját követve a szemlélődés, a testvéri élet és a misszió által átitatott szerzetesi életet élnek. Kétkezi munkával keresik a kenyerüket, imádkoznak és fogadják a hozzájuk érkezőket. Evangelizációik során főként a fiatalokat és a családokat igyekeznek megszólítani, mert az a vágyuk, hogy a Szentlélek buzgó tanítványokat és ifjú szenteket adjon az egyháznak. A mezítláb saruban járó testvérek a brüsszeli városmisszióra is elhozták két szamarukat, mert mint mondták, az egyébként konokul elforduló és ellenséges emberek is barátságosabbakká, nyitottabbakká válnak a nagy fülű négylábúak láttán. A kongresszus hetében színdarabot adtak elő Szent Ferenc és Szent Szerafim életéről, akik bár több mint ötszáz év távolságában éltek egymástól, a darabban párbeszédet folytattak, melynek üzenete a nézők számára röviden így foglalható össze: "Ha lankadatlanul és hitelesen akarsz a Szentlélekben élni, akkor az Úr téged is arra hív, hogy bensőséges kapcsolatban légy vele az imádság által. Azután pedig arra, hogy az ő tanúságtevője légy szavaiddal és példamutatásoddal. Misszionáriusnak lenni nem más, mint minden megkeresztelt ember hivatása." Madocsai Bea Fotó: Kálmán Antal
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||