Uj Ember

2006.03.26
LXII. évf. 13. (3006.)

Kilencven
évvel ezelőtt
született
Kaszap István

Főoldal
Címlap
Gyógyulást keresni a történelmi sebekre
Kiengesztelődés magyarok és szlovákok között
Felelősséggel a társadalomért
Veres András püspök: a vallás nem magánügy
A pápa és a moszkvai pátriárka levélváltása
Riasztó jelenségekről
Ők már választottak
Lelkiség
A kereszt a dicsőség trónusa
Szentírás-magyarázat
Ahány ember, a hitnek annyi kalandja
Homíliavázlat
A szenteltvíztartók
LITURGIA
"Íme, az Úr szolgálóleánya"
A hős fiak anyja
NŐK A BIBLIÁBAN (6.)
A hét liturgiája
B év
Katolikus szemmel
Hazánk sorsával törődni: kötelesség
Mosolygó pénzügyminisztert ritkán látni
Először élhetnek állampolgári jogukkal
Mocskolódás és bűnvallomás
Élő egyház
Hivatásokat a nemzeti megújulásért
Templom épül Táborfalván
Végső nyughelyükre kerülnek a világháborúban elhunyt német katonák
Szent Fausztina-ereklye Balatonkeresztúron
Zarándokcentrummá válhat a község temploma
Apák napja
Tanúságot tettek
Keresztút Debrecenben
Élő egyház
"Vallási Nobel-díj" egy brit kozmológusnak
Az élet gyöngyei
Szent Jakab útjának magyarországi újjáéledése
Fórum
Nem csak a fiatalok példaképe
Kilencven évvel ezelőtt született Kaszap István
Múltidéző
Jenő bácsi
Olvasói levél
A szavazás előtt tájékozódjunk a tényekről
Fórum
Pilisszentkereszt út menti feszületei
Fórum
Krisztusi vérátömlesztés kell a világba
Balás Béla kaposvári püspök hatvanöt éves
A szeretet kihívása
Fórum
Hívom a családokat és küldöm
2006 áprilisában
Brown atya botránya (6.)
Ifjúság
A világ láthatja, hogy közösen cselekszünk
Szólj hozzá!
Farizeusok
Hangulatjelentés
Látlelet
REJTVÉNY
A megfejtésben János evangéliumából olvashatnak egy gondolatot.
Kultúra
"Bennünk és velünk él"
Hangok Mozartról
Bizonyítás
NÉZŐTÉR
Sorok Szokolay Sándorról
József-legenda
Egy ritkán játszott balettzene a Tavaszi Fesztiválon
Paletta
Fórum
Rex et Imperator
Kiállítás Luxemburgi Zsigmond koráról
Ikonfestők a harmadik évezredben
Megújuló freskók Bonyhádon
Ünnepi konferencia Prohászka Ottokár emlékére
Mozaik
Várakozással telve...
Égbekiáltó
Csobánkán a hatvan évvel ezelőtti kitelepítésre emlékeztek
Ezrek az autonómiáért - Székelyföldön
A szivárvány istennője és a nőszirom
Megszólalt a "Kispásztor"

 

Égbekiáltó

Csobánkán a hatvan évvel ezelőtti kitelepítésre emlékeztek

Emberek - kéznyi motyóval a kezükben, a fizikai-hatalmi kényszernek engedve elindultak a vagonok felé, melyek a reménytelenségbe, az ismeretlen jövőbe vitték őket. 1946. március 15-ét és 19-ét írták. Ezen a két napon telepítették ki a pilisi hegyek között meghúzódó szép kis falu, Csobánka német lakosságát, a falu háromnegyed részét. Még egy utolsó pillantás, elhaló sóhaj, s valami örökre megszakadt.


Erre emlékeztek a németek elűzetésének hatvanadik évfordulóján, március 19-én a csobánkai templomban. A szentélyben a helyi német asszonyok alkotta énekkar, majd pedig Franz Walper lelkipásztor, aki annak idején fiatalemberként ugyancsak a kitelepítés áldozatául esett, s 1990 után tért haza, s ma Csobánkán él, német nyelven emlékeztetett a drámai eseményre.

Hoffer József plébános meghívására Bolberitz Pál professzor, apostoli protonotárius mutatta be a szentmisét. Homíliájában emlékeztetett arra, hogy Krisztus mindig velünk van, akkor is, ha "a politikusok szeretnek játszani az emberi élettel". Az Újszövetség szeretet-parancsa vezethet el bennünket a megbocsátáshoz, a békességhez. Aki képtelen erre, annak személyisége beteggé válik.

A templomban helyezték el erre az alkalomra azt a süttői márványból készült szobrot, Markolt György alkotását, mely emlékezteti a jelenben és a jövőben élőket is a népcsoporttal szemben elkövetett bűnre.

Mint egy meghasadt fatörzs, mely szétszakítottságában mégis őrzi egységét - ezt a gondolatot és hangulatot közvetíti az Égbekiáltó című alkotás. Ha csak éppen rápillantunk, olyan, mint egy hatalmas, durva, vádló felkiáltójel. Egy nagy, kiszakított, letört fakéreg, mely egyben fohászkodó alak, aki testében viseli a történteket. A kompozíció alján összecsavart, de szétcsúszó papírlapokat látunk, melyek szélei felfelé vezetik a tekintetet, az égbe nyúló formára fordítva a figyelmet. A kitelepítési listák és következményük...

Egy várakozó, hűséget szimbolizáló kutya zárja a kompozíciót. Maga a kőtömb az itt hagyott Csobánkát jelképezi, a biztonságos, stabil valóságot. Tetején változatos faragásnyomokkal a Hanfland egykori nadrágszíjparcellái. A két kő összeillesztésénél helyezkedik el a patak. Ettől feljebb egy kis jellegzetes csobánkai tájképi részlet után láthatjuk a távozni kényszerültek csoportját.

Még beszédesebb lesz az emlékhely, ha az egyházból való kiszakítottságot is érzékelteti a szobor. Ezt a sziluettjét követő falkivágással és a kitelepítettek nevével teleírt három méter magas üvegablakkal fokozzák majd.

Hoffmann János a Csobánkáról Wertheimbe kitelepítettek nevében érzelmi emlékeket idézett föl, s szólnia kellett az akkori haza hűtlenségéről az elüldözöttekkel szemben. Franz Walper kitelepítésről írt könyvében említi, hogy a kitelepítés traumája mindmáig milyen mélyen él a Németországban élő honfitársak lelkében.

Az ünnepség idejére kisütött a nap. Mindenki úgy érezte, mintha az első igazi tavaszi délelőtt köszöntött volna be - biztató jelképként is fölfogva.

Elmer

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu