Hangok Mozartról

"Bennünk és velünk él"

A József és Mária - a világirodalom egyik legszebb "karácsonyi színművének" - szerzője, Peter Turrini Ausztria első számú drámaírója. Olasz-osztrák származása révén déltiroli és osztrák gyökerekből táplálkozó mély történeteivel, operalibrettóival tekintélyes reprezentánsa a kortárs osztrák kultúrának. Ő inkább a jót keresi az emberben és hazájában, szemben a Nobel-díjas, meglehetősen extravagáns és kritikus Elfriede Jelinekkel.

- A kis srác, nem is olyan törékeny, 1756. január 27-én este 8 órakor született a salzburgi Getreidegasséban, és máris ideális körülmények közé csöppent. Először is túlélte születését, szemben egynémely testvérével, és élete első heteit. Nem is volt olyan magától értetődő teljesítmény abban az időben! Később, ahelyett, hogy járni tanult volna, órákig kuporgott a zongora alatt, ahol papája dolgozott - Leopold Mozart zenekarvezető-helyettes volt a salzburgi hercegérsek udvarában. Az első Mozarttal, a csodagyerekkel kapcsolatos anekdotát Leopold papa barátja, a trombitás Schachtner jegyezte le. A zenészekből álló kis csapat Mozartéknál próbál, miközben a gyermek egyre rángatja apja kabátszárnyát: "Én is játszani akarok, a második hegedűt játszanám!" Mire Leopold papa: "Bolondos gyermek, kicsi vagy te még ahhoz!" Mikor azonban a felnőttek folytatják a próbát, a kis hegedűs egyszerre csak úgy nekilendül a szólamnak, hogy Schachtner kénytelen elhallgatni. A szájak tátva maradnak, a szemek megtelnek könnyel.

A négyéves kisfiú komponálni is kezdett, mégpedig egy zongorakoncertet. A tintafoltok között, mivel túl mélyre mártotta a tollat, csak nehezen voltak kivehetők a hangjegyek, mikor azonban a felnőttek jobban megnézték a kottát, szinte elhűltek a gyönyörűségtől: Wolferl olyan nehéz muzsikát komponált, amelyet maga sem tudott visszajátszani: "Hangversenynek írtam, gyakorolni kell!" Hogy lehet, hogy fejében már ekkor ily bonyolult muzsikát hallott?

A történetekre a kortárs osztrák drámaíró, Peter Turrini emlékeztet, mikor interjúra kértem a zseniről.

- Látod - mondja Turrini -, ezek a kis történetek, akárcsak az, melyben az udvarban bemutatott hatéves gyermek Mozart előadása végeztével Mária Terézia ölébe ugrott, és szó szerint lepuszilta arcát, majd a másik kedves hölgy, a későbbi Marie Antoinette kezét feleségül kérte, mindenki számára ismertek. Mégsem ezeket emlegetik a művészek, hanem sokféle hamis dolgot, belemagyarázást. Mindenki fel kívánja fedezni magának Mozartot: erőltetetten, természetellenesen, üzletszerűen. Olyan dolgokat magyaráznak zenéjébe és személyébe, melyek nagy része valótlan, mégis mondják, mert illik Mozartról valami lelkesítőt, főképpen pedig valami újat kitalálni. A napokban már sokan kértek, hogy a Mozart-évforduló kapcsán beszéljek róla, amit én a kulturális nagyüzem művészet fölött aratott tragikus győzelmének tartok, és egy pillanatra sem gondolok arra, hogy saját szavaimmal is áldozatot hozzak hamis oltárán. Mozart ugyanis volt, van és lesz is örökké, őt nem kell újra felfedezni, hiszen bennünk és velünk él. Mozart ezért "természetes", ami pedig vele most történik, természetellenes. Tudod, hogy szeretetem irányodban örökre változatlan marad, mégis, legnagyobb szimpátiám ellenére is legkorábban csak 2007 január elsején vagyok hajlandó Mozartról nyilatkozni, és elmondani neked azt, amit muzsikája a szívembe írt!

Reviczky Katalin (Bécs)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu