 |
 |
 |
 |
2006.03.26
|
Kilencven
évvel ezelőtt született Kaszap István |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Sorok Szokolay Sándorról
Hol van Kunágota? Még soha nem jártam ott. Elő az atlasszal! Nos, ha háromszöget rajzolok, képzeletben, Orosháza, Gyula és Battonya között, valahol a megközelítő közepén ráakadok Kunágotára. Magányos "kun" ez a község, eléggé messze az azonos kezdetű, nevezetesebb településektől. Kunágotán született hetvenöt esztendeje, 1931. március 30-án Szokolay Sándor, a Farkas Ferencet követő nemzedék - hadd mondjam ki! - nagy magyar zeneszerzője. Az említett mester szeretett tanítványa lett ő, miután a legendás emlékezetű Békéstarhos zenei alma materében érettségizett, utána a Zeneakadémiára került, és már közben a rádió zenei szerkesztője is volt. Ott találkoztunk 1955-ben. (Magam az irodalmi osztály munkatársa voltam.) Sanyi csupa derű, csupa szüntelen-kedves-mosoly srác volt akkor, tizenhat évesnek látszott; tele volt tervvel és költészet-szeretettel. Úgy érzem, már akkor készülődött benne a Tűz márciusa, Ady Endre verseire. Igen, a költő ott élt-munkált benne, ez a nagyon nagy poéta, és Szokolay Sándor később is többször visszatért hozzá. (Szülőhelyére gondolva most AHortobágy poétájának első sora ötlik föl bennem: "Kunfajta, nagy szemű legény volt...".) Vonzotta a költészet. Milyen érdekes! Ady mellett a merőben más vers-zenéjűWeöres Sándor is. Majd Csanádi Imre és Balassi Bálint, József Attila és Nagy László. Az énekelt zene vonzotta: a megszólaló emberi hang a muzsikában. Korszakot indított első operájával, a Vérnásszal, amelyben ismét egy költő, Federico García Lorca szólalt meg, a költő Illyés Gyula magyar mondataival; Shakespeare költészete az Arany János fordította Hamletben; Németh László poétikus-drámai verssorai a Sámsonban. Mindig, mindenütt az Ember hangja, szenvedélyesen, izzón, a küzdő, a szenvedő, a magát meg nem adó vox humana. Szokolay Sándor mélyen istenfélő ember; evangélikusnak született, evangélikusként Luther-kantátát komponált, Szokolay Sándor az ökumene híve: fölemelő vokális művet írt Szent Gellért püspökről. Nekem, az operába járónak katartikus élményem Margit, a hazának szentelt áldozat című misztériumoperája, amelyben Árpád-házi Szent Margit alakját idézi meg a komponista. Bennem akaratlanul is fölmerült, hogy ugyanott, a mai Erkel Színházban ötvennégy évvel előbb, Ujházy György színjátékában, a Szent Margit legendájában (majd az Isten rabjai című Gárdonyi Géza-regény filmváltozatában is) a feledhetetlen Bulla Elma alakította az apácává lett királyleányt. Most, ugyanazon a színpadon, Zempléni Mária szólaltatta meg, mély költészettel, a zenébe átlényegült magyar szent alakját. És nem messze tőlem ott ült Szokolay Sándor édesapja is, boldog fénnyel az arcán... Dalos László A hírlapíró neve többnyire alul áll, akkor is, ha fölülre illenék - mint most. Lapunk állandó külső munkatársa, a nyolcvankét éves Dalos László március 15-e alkalmával az újságírói mesterség magas kitüntetésében részesült, Táncsics Mihály-díjat kapott. Szeretettel és büszkén gratulál neki az Új Ember szerkesztősége.
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
