Uj Ember

2006.03.26
LXII. évf. 13. (3006.)

Kilencven
évvel ezelőtt
született
Kaszap István

Főoldal
Címlap
Gyógyulást keresni a történelmi sebekre
Kiengesztelődés magyarok és szlovákok között
Felelősséggel a társadalomért
Veres András püspök: a vallás nem magánügy
A pápa és a moszkvai pátriárka levélváltása
Riasztó jelenségekről
Ők már választottak
Lelkiség
A kereszt a dicsőség trónusa
Szentírás-magyarázat
Ahány ember, a hitnek annyi kalandja
Homíliavázlat
A szenteltvíztartók
LITURGIA
"Íme, az Úr szolgálóleánya"
A hős fiak anyja
NŐK A BIBLIÁBAN (6.)
A hét liturgiája
B év
Katolikus szemmel
Hazánk sorsával törődni: kötelesség
Mosolygó pénzügyminisztert ritkán látni
Először élhetnek állampolgári jogukkal
Mocskolódás és bűnvallomás
Élő egyház
Hivatásokat a nemzeti megújulásért
Templom épül Táborfalván
Végső nyughelyükre kerülnek a világháborúban elhunyt német katonák
Szent Fausztina-ereklye Balatonkeresztúron
Zarándokcentrummá válhat a község temploma
Apák napja
Tanúságot tettek
Keresztút Debrecenben
Élő egyház
"Vallási Nobel-díj" egy brit kozmológusnak
Az élet gyöngyei
Szent Jakab útjának magyarországi újjáéledése
Fórum
Nem csak a fiatalok példaképe
Kilencven évvel ezelőtt született Kaszap István
Múltidéző
Jenő bácsi
Olvasói levél
A szavazás előtt tájékozódjunk a tényekről
Fórum
Pilisszentkereszt út menti feszületei
Fórum
Krisztusi vérátömlesztés kell a világba
Balás Béla kaposvári püspök hatvanöt éves
A szeretet kihívása
Fórum
Hívom a családokat és küldöm
2006 áprilisában
Brown atya botránya (6.)
Ifjúság
A világ láthatja, hogy közösen cselekszünk
Szólj hozzá!
Farizeusok
Hangulatjelentés
Látlelet
REJTVÉNY
A megfejtésben János evangéliumából olvashatnak egy gondolatot.
Kultúra
"Bennünk és velünk él"
Hangok Mozartról
Bizonyítás
NÉZŐTÉR
Sorok Szokolay Sándorról
József-legenda
Egy ritkán játszott balettzene a Tavaszi Fesztiválon
Paletta
Fórum
Rex et Imperator
Kiállítás Luxemburgi Zsigmond koráról
Ikonfestők a harmadik évezredben
Megújuló freskók Bonyhádon
Ünnepi konferencia Prohászka Ottokár emlékére
Mozaik
Várakozással telve...
Égbekiáltó
Csobánkán a hatvan évvel ezelőtti kitelepítésre emlékeztek
Ezrek az autonómiáért - Székelyföldön
A szivárvány istennője és a nőszirom
Megszólalt a "Kispásztor"

 

Sorok Szokolay Sándorról


Fotó: Borsos Mihály

Hol van Kunágota? Még soha nem jártam ott. Elő az atlasszal! Nos, ha háromszöget rajzolok, képzeletben, Orosháza, Gyula és Battonya között, valahol a megközelítő közepén ráakadok Kunágotára. Magányos "kun" ez a község, eléggé messze az azonos kezdetű, nevezetesebb településektől. Kunágotán született hetvenöt esztendeje, 1931. március 30-án Szokolay Sándor, a Farkas Ferencet követő nemzedék - hadd mondjam ki! - nagy magyar zeneszerzője. Az említett mester szeretett tanítványa lett ő, miután a legendás emlékezetű Békéstarhos zenei alma materében érettségizett, utána a Zeneakadémiára került, és már közben a rádió zenei szerkesztője is volt. Ott találkoztunk 1955-ben. (Magam az irodalmi osztály munkatársa voltam.)

Sanyi csupa derű, csupa szüntelen-kedves-mosoly srác volt akkor, tizenhat évesnek látszott; tele volt tervvel és költészet-szeretettel. Úgy érzem, már akkor készülődött benne a Tűz márciusa, Ady Endre verseire. Igen, a költő ott élt-munkált benne, ez a nagyon nagy poéta, és Szokolay Sándor később is többször visszatért hozzá. (Szülőhelyére gondolva most AHortobágy poétájának első sora ötlik föl bennem: "Kunfajta, nagy szemű legény volt...".) Vonzotta a költészet. Milyen érdekes! Ady mellett a merőben más vers-zenéjűWeöres Sándor is. Majd Csanádi Imre és Balassi Bálint, József Attila és Nagy László. Az énekelt zene vonzotta: a megszólaló emberi hang a muzsikában.

Korszakot indított első operájával, a Vérnásszal, amelyben ismét egy költő, Federico García Lorca szólalt meg, a költő Illyés Gyula magyar mondataival; Shakespeare költészete az Arany János fordította Hamletben; Németh László poétikus-drámai verssorai a Sámsonban. Mindig, mindenütt az Ember hangja, szenvedélyesen, izzón, a küzdő, a szenvedő, a magát meg nem adó vox humana.

Szokolay Sándor mélyen istenfélő ember; evangélikusnak született, evangélikusként Luther-kantátát komponált, Szokolay Sándor az ökumene híve: fölemelő vokális művet írt Szent Gellért püspökről. Nekem, az operába járónak katartikus élményem Margit, a hazának szentelt áldozat című misztériumoperája, amelyben Árpád-házi Szent Margit alakját idézi meg a komponista. Bennem akaratlanul is fölmerült, hogy ugyanott, a mai Erkel Színházban ötvennégy évvel előbb, Ujházy György színjátékában, a Szent Margit legendájában (majd az Isten rabjai című Gárdonyi Géza-regény filmváltozatában is) a feledhetetlen Bulla Elma alakította az apácává lett királyleányt. Most, ugyanazon a színpadon, Zempléni Mária szólaltatta meg, mély költészettel, a zenébe átlényegült magyar szent alakját. És nem messze tőlem ott ült Szokolay Sándor édesapja is, boldog fénnyel az arcán...

Dalos László

A hírlapíró neve többnyire alul áll, akkor is, ha fölülre illenék - mint most. Lapunk állandó külső munkatársa, a nyolcvankét éves Dalos László március 15-e alkalmával az újságírói mesterség magas kitüntetésében részesült, Táncsics Mihály-díjat kapott. Szeretettel és büszkén gratulál neki az Új Ember szerkesztősége.

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu