Nem csak a fiatalok példaképe

Kilencven évvel ezelőtt született Kaszap István

A negyvenes években oly nagy népszerűségre jutott ez a tizenkilenc évet élt fiatalember, hogy az idegen diktatúrának gondot okozott kultuszának lejáratása. Nem jutott eszükbe okosabb, mint hogy a hatalmon lévők a háború poklában szenvedő népnek akartak kitartásra késztető reményt nyújtani. Arra is képesek voltak, hogy 1948-ban betörjenek abba a helyiségbe, ahol az ott őrzött imameghallgatások iratait őrizték, hogy elégessék azokat. Kaszap István példája azonban ezt is túlélte. Sőt, a hetvenes években új lendületet kapott ez a tisztelet.

Pedig halálát a maga idejében bizonyára tragédiaként élték meg azok, akik szerették, hiszen a tehetséges, nyílt tekintetű szerzetesnövendék felnőtt élete hajnalán halt meg. Ilyenkor szoktunk fájdalmas kérdéseket feltenni Istennek, hiszen nem értjük a miértet.

Közelebb kerülhetünk Kaszap István kultuszának okaihoz, ha felfrissítjük ismereteinket rövid életéről. Kilencven esztendővel ezelőtt, 1916. március 25-én született Székesfehérvárott. Ötgyermekes hívő családban ő volt a harmadik gyerek. Apja postafőellenőr volt, aki együtt mondta családjával az esti imát, együtt járt velük templomba. Nem született szentnek, makacs, erőszakos, mérges gyerek volt. De a házimunkában szolgálatkésznek bizonyult. A ciszterci gimnáziumban is élénk, jókedvű fiú volt, részt vett a diákcsínyekben, de hamar bekapcsolódott a Mária-kongregációba és a cserkészmozgalomba. Szűkszavú, szerény gyerek volt, aki sportolt, komolyan vette feladatait.

Eredetileg nem volt jeles tanuló, de sokat olvasott, az irodalom, zene és torna a kedvencei közé tartozott. Végül színjeles érettségit tett. A karmelita Marcell atya lelkigyakorlata nagyban hozzájárult döntéséhez: jezsuita novíciusnak jelentkezett 1934-ben. Feljegyzései mutatják, milyen komoly volt a felkészülése, szándéka.

Pár hónap után rátört a betegség. 1935 márciusában orvosai szerint emberileg már nem volt remény. Természetesen szeretett volna meggyógyulni, de mindent alárendelt Isten akaratának. Végül 1935. december 17-én fejezte be rövid földi életét a székesfehérvári kórházban. Így búcsúzott szeretteitől írásban, mivel beszélni nem tudott: "Isten veletek! Odafönn találkozunk! Ne sírjatok, mennyei születésnap ez. A Jóisten áldjon meg benneteket!"

Mi hát Kaszap István rövid életének titka? Olyasmit példáz, hogy a szerény anyagi körülmények között élő, gyermekszerető családi közösség és az édesapa nevelő szerepe pótolhatatlan. A katolikus iskola nevelőmunkája is erre épül. Az egészséges, jellemformáló cserkészmozgalom értékeit érdemes volna újra felfedezni. A szenvedés iskolája sem kerülhető el életünkben, bármikor is kapjuk a keresztet. Hogyne volna rá szükségünk ma is!

Rosdy Pál

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu