Uj Ember

2006.03.26
LXII. évf. 13. (3006.)

Kilencven
évvel ezelőtt
született
Kaszap István

Főoldal
Címlap
Gyógyulást keresni a történelmi sebekre
Kiengesztelődés magyarok és szlovákok között
Felelősséggel a társadalomért
Veres András püspök: a vallás nem magánügy
A pápa és a moszkvai pátriárka levélváltása
Riasztó jelenségekről
Ők már választottak
Lelkiség
A kereszt a dicsőség trónusa
Szentírás-magyarázat
Ahány ember, a hitnek annyi kalandja
Homíliavázlat
A szenteltvíztartók
LITURGIA
"Íme, az Úr szolgálóleánya"
A hős fiak anyja
NŐK A BIBLIÁBAN (6.)
A hét liturgiája
B év
Katolikus szemmel
Hazánk sorsával törődni: kötelesség
Mosolygó pénzügyminisztert ritkán látni
Először élhetnek állampolgári jogukkal
Mocskolódás és bűnvallomás
Élő egyház
Hivatásokat a nemzeti megújulásért
Templom épül Táborfalván
Végső nyughelyükre kerülnek a világháborúban elhunyt német katonák
Szent Fausztina-ereklye Balatonkeresztúron
Zarándokcentrummá válhat a község temploma
Apák napja
Tanúságot tettek
Keresztút Debrecenben
Élő egyház
"Vallási Nobel-díj" egy brit kozmológusnak
Az élet gyöngyei
Szent Jakab útjának magyarországi újjáéledése
Fórum
Nem csak a fiatalok példaképe
Kilencven évvel ezelőtt született Kaszap István
Múltidéző
Jenő bácsi
Olvasói levél
A szavazás előtt tájékozódjunk a tényekről
Fórum
Pilisszentkereszt út menti feszületei
Fórum
Krisztusi vérátömlesztés kell a világba
Balás Béla kaposvári püspök hatvanöt éves
A szeretet kihívása
Fórum
Hívom a családokat és küldöm
2006 áprilisában
Brown atya botránya (6.)
Ifjúság
A világ láthatja, hogy közösen cselekszünk
Szólj hozzá!
Farizeusok
Hangulatjelentés
Látlelet
REJTVÉNY
A megfejtésben János evangéliumából olvashatnak egy gondolatot.
Kultúra
"Bennünk és velünk él"
Hangok Mozartról
Bizonyítás
NÉZŐTÉR
Sorok Szokolay Sándorról
József-legenda
Egy ritkán játszott balettzene a Tavaszi Fesztiválon
Paletta
Fórum
Rex et Imperator
Kiállítás Luxemburgi Zsigmond koráról
Ikonfestők a harmadik évezredben
Megújuló freskók Bonyhádon
Ünnepi konferencia Prohászka Ottokár emlékére
Mozaik
Várakozással telve...
Égbekiáltó
Csobánkán a hatvan évvel ezelőtti kitelepítésre emlékeztek
Ezrek az autonómiáért - Székelyföldön
A szivárvány istennője és a nőszirom
Megszólalt a "Kispásztor"

 

Nem csak a fiatalok példaképe

Kilencven évvel ezelőtt született Kaszap István

A negyvenes években oly nagy népszerűségre jutott ez a tizenkilenc évet élt fiatalember, hogy az idegen diktatúrának gondot okozott kultuszának lejáratása. Nem jutott eszükbe okosabb, mint hogy a hatalmon lévők a háború poklában szenvedő népnek akartak kitartásra késztető reményt nyújtani. Arra is képesek voltak, hogy 1948-ban betörjenek abba a helyiségbe, ahol az ott őrzött imameghallgatások iratait őrizték, hogy elégessék azokat. Kaszap István példája azonban ezt is túlélte. Sőt, a hetvenes években új lendületet kapott ez a tisztelet.


Pedig halálát a maga idejében bizonyára tragédiaként élték meg azok, akik szerették, hiszen a tehetséges, nyílt tekintetű szerzetesnövendék felnőtt élete hajnalán halt meg. Ilyenkor szoktunk fájdalmas kérdéseket feltenni Istennek, hiszen nem értjük a miértet.

Közelebb kerülhetünk Kaszap István kultuszának okaihoz, ha felfrissítjük ismereteinket rövid életéről. Kilencven esztendővel ezelőtt, 1916. március 25-én született Székesfehérvárott. Ötgyermekes hívő családban ő volt a harmadik gyerek. Apja postafőellenőr volt, aki együtt mondta családjával az esti imát, együtt járt velük templomba. Nem született szentnek, makacs, erőszakos, mérges gyerek volt. De a házimunkában szolgálatkésznek bizonyult. A ciszterci gimnáziumban is élénk, jókedvű fiú volt, részt vett a diákcsínyekben, de hamar bekapcsolódott a Mária-kongregációba és a cserkészmozgalomba. Szűkszavú, szerény gyerek volt, aki sportolt, komolyan vette feladatait.

Eredetileg nem volt jeles tanuló, de sokat olvasott, az irodalom, zene és torna a kedvencei közé tartozott. Végül színjeles érettségit tett. A karmelita Marcell atya lelkigyakorlata nagyban hozzájárult döntéséhez: jezsuita novíciusnak jelentkezett 1934-ben. Feljegyzései mutatják, milyen komoly volt a felkészülése, szándéka.

Pár hónap után rátört a betegség. 1935 márciusában orvosai szerint emberileg már nem volt remény. Természetesen szeretett volna meggyógyulni, de mindent alárendelt Isten akaratának. Végül 1935. december 17-én fejezte be rövid földi életét a székesfehérvári kórházban. Így búcsúzott szeretteitől írásban, mivel beszélni nem tudott: "Isten veletek! Odafönn találkozunk! Ne sírjatok, mennyei születésnap ez. A Jóisten áldjon meg benneteket!"

Mi hát Kaszap István rövid életének titka? Olyasmit példáz, hogy a szerény anyagi körülmények között élő, gyermekszerető családi közösség és az édesapa nevelő szerepe pótolhatatlan. A katolikus iskola nevelőmunkája is erre épül. Az egészséges, jellemformáló cserkészmozgalom értékeit érdemes volna újra felfedezni. A szenvedés iskolája sem kerülhető el életünkben, bármikor is kapjuk a keresztet. Hogyne volna rá szükségünk ma is!

Rosdy Pál

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu