Uj Ember

2006.03.26
LXII. évf. 13. (3006.)

Kilencven
évvel ezelőtt
született
Kaszap István

Főoldal
Címlap
Gyógyulást keresni a történelmi sebekre
Kiengesztelődés magyarok és szlovákok között
Felelősséggel a társadalomért
Veres András püspök: a vallás nem magánügy
A pápa és a moszkvai pátriárka levélváltása
Riasztó jelenségekről
Ők már választottak
Lelkiség
A kereszt a dicsőség trónusa
Szentírás-magyarázat
Ahány ember, a hitnek annyi kalandja
Homíliavázlat
A szenteltvíztartók
LITURGIA
"Íme, az Úr szolgálóleánya"
A hős fiak anyja
NŐK A BIBLIÁBAN (6.)
A hét liturgiája
B év
Katolikus szemmel
Hazánk sorsával törődni: kötelesség
Mosolygó pénzügyminisztert ritkán látni
Először élhetnek állampolgári jogukkal
Mocskolódás és bűnvallomás
Élő egyház
Hivatásokat a nemzeti megújulásért
Templom épül Táborfalván
Végső nyughelyükre kerülnek a világháborúban elhunyt német katonák
Szent Fausztina-ereklye Balatonkeresztúron
Zarándokcentrummá válhat a község temploma
Apák napja
Tanúságot tettek
Keresztút Debrecenben
Élő egyház
"Vallási Nobel-díj" egy brit kozmológusnak
Az élet gyöngyei
Szent Jakab útjának magyarországi újjáéledése
Fórum
Nem csak a fiatalok példaképe
Kilencven évvel ezelőtt született Kaszap István
Múltidéző
Jenő bácsi
Olvasói levél
A szavazás előtt tájékozódjunk a tényekről
Fórum
Pilisszentkereszt út menti feszületei
Fórum
Krisztusi vérátömlesztés kell a világba
Balás Béla kaposvári püspök hatvanöt éves
A szeretet kihívása
Fórum
Hívom a családokat és küldöm
2006 áprilisában
Brown atya botránya (6.)
Ifjúság
A világ láthatja, hogy közösen cselekszünk
Szólj hozzá!
Farizeusok
Hangulatjelentés
Látlelet
REJTVÉNY
A megfejtésben János evangéliumából olvashatnak egy gondolatot.
Kultúra
"Bennünk és velünk él"
Hangok Mozartról
Bizonyítás
NÉZŐTÉR
Sorok Szokolay Sándorról
József-legenda
Egy ritkán játszott balettzene a Tavaszi Fesztiválon
Paletta
Fórum
Rex et Imperator
Kiállítás Luxemburgi Zsigmond koráról
Ikonfestők a harmadik évezredben
Megújuló freskók Bonyhádon
Ünnepi konferencia Prohászka Ottokár emlékére
Mozaik
Várakozással telve...
Égbekiáltó
Csobánkán a hatvan évvel ezelőtti kitelepítésre emlékeztek
Ezrek az autonómiáért - Székelyföldön
A szivárvány istennője és a nőszirom
Megszólalt a "Kispásztor"

 

Múltidéző

Jenő bácsi

Tersánszky Józsi Jenő valamiképp kimaradt az irodalmi kánonból. Aligha venné szívére, bizonyára csónakmotort vagy valami mást szerelne, vagy füttyművészetével kápráztatná el hüledező közönségét, esetleg kis együttesével szerepelne. Hiányát mi is fájlaljuk; az a megértő emberséggel átszőtt világ, amelyben még az állatok és a tárgyak is emberi módon éreznek és gondolkodnak, lassan-lassan maga is legendává válik, pedig érzéseinek átélésével sokat nyerhetnénk. Időnként arra biztatom a tanítványaimat, hogy olvassák el a Legenda a nyúlpaprikásrólt vagy a Viszontlátásra drágámat, s a siker sosem marad el. Tersánszky hódítana, ha hagynák.

Szegről-végről rokonságban voltunk. Ahonnan ő érkezett az irodalomba, rejtelmes rokoni szálak fűzték öszsze az embereket. A nagyanyám Tersánszky volt, innen a rokonság, melyet a nagymama némi elnézéssel számon tartott. Az írókat naplopónak tekintette. Jenő volt a kivétel, hiszen ő tisztességes polgári dolgokhoz is értett, bármit meg tudott szerelni, nem kellett "költségeskedni" - ez a nagymama szókincsének visszatérő kifejezése volt -, nem volt olyan magatehetetlen, mint apám, aki a nagymama társadalmi ranglétrájának legalján kapaszkodott.

- Á, a kis rokon! - kiáltotta Jenő bácsi a magasból, a Petőfi Sándor utcában, és megragadta a zakómat. Akit elkapott, annak esélye sem volt a menekülésre, bámulatosan erős ember volt, pedig nádszálvékonyan magasodott az átlag fölé.

Olyasvalamit dadogtam, hogy az egyetemre igyekszem.

- Marhaság! Minek az az egyetem? Teletömik a fejedet minden marhasággal!

Ami azt illeti, tényleg akadt egy-két marhaság. Máig sem tudom, miért volt szükség boncolási ismeretek elsajátítására pedagógia szakon.

- Majd én megmutatom neked az életet - rikkantotta, s ellenállást nem tűrve ragadott magával.

A Greguss utcában kötöttünk ki, ha emlékezetem nem csal, az enyhén emelkedő utcácska végén egy borozó volt, jelek szerint Jenő bácsi törzshelye, mert amikor megjelent, a kétes kinézetű közönség diadalordításban tört ki: "Itt a Jenő! Megjött a Jenőke!" - Ezt a nők kiáltották.

- A rokonom! - Jenő bácsi rám mutatott, s a borozó közönsége elismerő, rokonszenvező pillantásokkal méregetett. A befogadás pillanata.

- Ma mindenki a vendégem! - Ez a kijelentése újabb diadalüvöltést eredményezett. A sok-sok Kakuk Marci és Marciné megélénkülve nyújtogatta a poharát a decis mérővel tevékenykedő tekintélyes úr felé, aki szorgosan méregette az aranysárga nedűt.

Fogalmam sincs, miképp érkeztem haza. Éktelenül fájt a fejem, fölöttébb macskajajos hangulatban voltam. Jenő bácsi azonban lenyűgözött. Akkor határoztam el, hogy elolvasom kicsinynek éppen nem nevezhető életművét. Számomra csodálatos felfedezés volt, ismeretlen világ, melegszívű széltolók, igazságot szolgáltató világrend. Amilyen a valóságban - sajnos - nem létezik.

Ha időm engedi, ma is leveszem a polcról egyik-másik könyvét, s belépek egy csodálatos mesevilágba, ahol a szegények kivételes lelki értékekkel válnak boldoggá. Evangéliumi világ, amelyben angyalok röpködnek hibátlanul szép szárnyalással.

Rónay László

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu