Ikonfestők a harmadik évezredben

Sándor napján megszakad a tél..., dúdolgattam Sándor napján, március 18-án, miközben hegynek fel tartottunk, s egyre inkább a tél felé, hisz itt fönn még dermedt fehérség ülte a tájat. Kiszállva kislányom ujjongva trappolt a méteres hótengerben.

Orans (Kunné Paulusz Györgyi alkotása)

Zsúfolásig telt a Manréza előcsarnoka a sok látogatóval, akik az Ikonfestők, az Úr ruháját hordja minden című kiállítás megnyitójára érkeztek. Többen gyerekeikkel, a szánkókirándulásukat megkoronázva.

Sajgó Szabolcs atya, a házigazda köszöntését követően a Vox Clara kórus énekelt a húsvéti liturgia zenéiből. Kollár Júlia karvezetőnek sikerült megmozgatnia a közönséget is egy Salve Regina erejéig. Kántor János grafikusművész megnyitóbeszédében elemezte az ikonfestés szigorú tradícióit, szellemi gyönyörűségeit, átlényegülési jelenségeit. "Divat manapság az ikon, hogy sokan hobbiból festegetnek, ám legyen! Nem bánom..." - mondta, s elemezte, hogy régen ugyan csak férfiak művelhették, de lám, a nők méltán kivívták ezen a téren is egyenrangúságukat.

Tényleg, a most kiállító művészek többsége nő. Sőt, szerepel két gyermek is a Szent Lukács Ikonfestő Kör tagjai között. A hatéves Nagy KaticaRózsa két éve jár a Rózsák terei görög katolikus parókia ikonműhelyébe édesanyjával, aki férje elvesztése után ezzel próbálta a gyermek és maga számára is a tragédia okozta kínt Isten elé vinni. Egy-egy ikon készítése sok fáradsággal, vesződéssel járó kitartó munka: a sok alapozó, lakkozó, csiszoló, aranyozó műveletek között a száradási időket kell tartani. Kezdődik a kiválasztott ikonfajta tanulmányozásával, otthon kirakják a falra a reprodukciót, hogy minél többet lássák; sokszor rajzolgatják. A legsikerültebb vázlatot, kontúrt másolják az előkészített fatáblára, s jön a festések sora.

Mindeközben az emberbe ivódik, érlelődik az isteni. Ha elmélyedünk, mondjuk az Istenszülő ikon szemlélésébe, lassan nemcsak egy képet látunk, hanem a Szűzanyát, ahogy ő figyel ránk, ahogy szavak nélkül beszél hozzánk. Talán nem véletlen manapság, hogy a harsogó reklámok, a "tizen-emeletmagas" bárgyú plakátok, a színes bulvárlapok, a magamutogató hölgyikék vizuális szeméttengerének világában fuldokolva vágyunk az egyszerű és tiszta szépre. Az ikonra. Istenre.

(A Manrézában a következő, április 24-i Művészetek Napján az ikonfestészet kérdéseiről hallhatók majd előadások.)

Szöveg és kép: Plichta Adrien

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu