Először élhetnek állampolgári jogukkal

Manapság sok fiatal jár egyházi iskolába. Az ebben az esztendőben végző tanulók egy része először járulhat az urnákhoz, hiszen az első vagy a második forduló idején már nagykorú - azaz választásra jogosult állampolgár lesz. Néhány egyházi intézményben érdeklődtem arról, hogy a tanárok miként készítik fel a tanulókat - ha felkészítik egyáltalán - állampolgári joguk gyakorlására, valamint, hogy mit tapasztalnak: várják-e a fiatalok, hogy élhessenek e jogukkal, vagy sem.

Egykor piarista diák voltam. Emlékszem, a pártállami időkben a szavazásnak nem volt különösebb súlya számunkra. Egyből egyet, a Hazafias Népfront jelöltjét így is, úgy is "megválasztották". Szüleim kértek csak meg, hogy menjek el szavazni, mert féltek attól, hogy mozgó urnával megjelennek az elvtársak az ajtónkban, mondván, bizonyára akadályoztatva vagyok, azért nem megyek szavazni. A választásnak nem éreztem tétjét, bementem a fülkébe, zsebre vágtam a szavazócédulát, majd széles mozdulatokkal bedobtam az urnába az üres borítékot.

Mára megváltozott a helyzet. Valóban dönthetünk arról, kik képviseljenek bennünket a Parlament falai közt, s döntsenek az ország sorsáról. Baráti körben, vagy pedagógusokkal beszélgetve mindenkinek megegyezik a véleménye abban, hogy a fiatalokat nem kell rábeszélni a szavazásra, hiszen, ha szóba kerül, azonnal kiderül - izgatottan várják, hogy szüleikkel együtt szavazni mehessenek. Nyáry Zsigmond, a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium igazgatóhelyettese elmondta, nevelésük az egész tanulmányi időszak alatt sugallja a fiataloknak, hogy legyenek magyarok, lássák be, rajtuk is múlik az ország sorsa. Igyekeznek olyan értékek mentén nevelni, hogy a választás ne csak jogként, hanem kötelességként is éljen a tizennyolcadik életévüket betöltő fiúkban és lányokban. Mostanában azt tapasztalják, hogy a fiatalok, akik nem mehetnek még szavazni, irigykedve tekintenek azokra, akik április 9-én, illetve 23-án szavazatukat már leadhatják. "Természetesen hívjuk és küldjük a diákjainkat az urnákhoz, úgy, hogy közben nem nevezzük meg egyik pártot sem. Legfeljebb arra figyelmeztetjük őket, hogy felnőttként arról döntsenek, melyik párt, melyik képviselő jelenítheti meg jobban azt a szellemiséget, amelyet otthon a családban, illetve egy katolikus iskolában megismertek, megéltek, s hogy kik azok, akik az ország, a nemzet érdekét - megítélésük szerint - jobban képviselik.

Más iskolák végzős tanulóit arról kérdeztem, vajon megbeszélik-e egymással, ki, kikre fog szavazni. Kiderült, szinte mindenki tudja a másikról, a másik családról, hogy milyen politikai nézetet vall. Az egyik osztály huszonnégy tanulója közül huszonkettő a jobboldalon lévő pártokra fog szavazni, míg kettő az MSZP-re. Arra a kérdésemre, hogy ebből adódnak-e feszültségek, egyértelmű nem volt a válasz.

Sokan mondják, a négy évvel ezelőtti választások idején az érzelmeket sokkal jobban felkorbácsolták, mint az idei évben. Erre a most érettségiző diákok is így emlékeznek. - Napirenden volt a vita, beszélgetés a közelgő választásról. A szünetekben most nem igazán esik szó a voksolásról, de történelem- és magyarórán, illetve az osztályfőnökkel való beszélgetések során gyakran kerül szóba április 9. - mondja az egyik diák. - Családunkban arra sem kell figyelmeztetni senkit, hogy vasárnaponként misére menjünk, hiszen ez számunkra természetes. Az is természetes, hogy a politikai pártok közül melyek jöhetnek szóba szavazáskor. Ez összhangban van azzal, amit az iskolában hallunk az osztályfőnök úrtól, tanárainktól. Ők most csak a szavazás fontosságáról próbálnak meggyőzni minket, nehogy hagyjuk magunkat befolyásolni azok által, akik azt sugallják, nem érdemes elmenni szavazni. Mi feltétlenül elmegyünk. Mert tudjuk, rajtunk is múlik!

bókay

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu