Ők már választottak

A választások után, májusra várjuk az érkezését - válaszolja kérdésemre az egyik édesanya, akivel a szentmise után a sekrestyében beszélgetek. Fiatal, energikus, mosolygós asszonyka, senki sem mondaná, hogy a tizenötödik gyermekét várja. Ebben a templomi közösségben az idősebbek is jól érzik magukat, mert, mint mondják: látjuk, hogy van jövő. Miközben a fiatalasszony segít a legkisebbeknek a ministránsruhát összehajtani, egy szent életű lelkipásztor szavait idézi, aki szerint korunkban nekünk, keresztényeknek legalább olyan határozottan kell képviselnünk a meggyőződésünket, az értékeinket, mint annak idején az apostolok tették. Mennyivel messzebbre lát ez az édesanya, mint egy-egy négyéves kormányzati programmal előálló politikus - állapítom meg magamban -, pláne, hogyha az illető maga is jól tudja, amit ma megígér, azt holnap korrigálnia kell. Ezek a bátor szülők az elmúlt négy évben is két gyermeknek adtak életet. Azt megelőzően szintén, és így tovább. Az egymást váltó kormányoktól függetlenül az életre szavaztak. Mindazonáltal a szülők jól tudják, melyik kormány idején jutott több pénz a gyermekek öltöztetésére, nyaraltatására vagy lakásfelújításra. Mivel a gyerekeik közül többen egyházi iskolába járnak, azt is pontosan tudják, hogy melyik négy évben kényszerültek az utcán megvédeni gyermekeik jogait. És azt is, hogy mit jelent a püspöki konferencia választási felhívásának ez a mondata: olyan képviselőket válasszunk, akik tiszteletben tartják a vallásos emberek egyenlő jogait, és biztosítják az egyházi iskolák és szociális intézmények igazságos támogatását. Lehet, hogy megköveznek ezért a felvetésemért, de, ha rajtam múlna, nagyobb szavazati jogot adnék azoknak a szülőknek, akik elöregedett, kihalófélben lévő társadalmunkban tizen-egynéhány vagy akár négy-öt gyermeket nevelnek, mint azoknak, akik jóval kevesebb ember jövőjéért felelnek.

A másik fiatal hölgy, akivel ugyancsak a templomban találkoztam, szintén sok gyermekért felelős. Nincs családja, egyedül él, eközben mások gyermekeit neveli. Pedagógus egy önkormányzati iskolában. Őt a püspökkari választási levél egy másik pontja ragadta meg: az élet és a család védelme, az ifjúság nevelése, a munka becsülete, az emberi személy méltóságának tisztelete, olyan értékek, amelyekhez feltétlenül ragaszkodnunk kell. Mint mondja, manapság sok szülő szinte csak az anyagiakat hajszolja. A hamis fogyasztói szemlélet mindent elural. Nincs idő egymásra. Sokszor a szülők közti érintkezés is kimerül abban, hogy: add ide a sót, takarítsd ki a szobát, vidd el a gyermeket az iskolába. Hol maradnak a becéző szavak? Nem csoda, hogy a házasságok többsége tönkremegy, sokan egyedül kényszerülnek nevelni a gyermeküket. Éjt nappallá téve dolgoznak, és a gyermekek a legnagyobb vesztesei ennek a kiszolgáltatott helyzetnek. Remélem - teszi hozzá -, azért ennyire nem kilátástalan a helyzet. Egy jó választással az értékek is jobban a helyükre kerülhetnek.

Papp Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu