Uj Ember

2006.03.26
LXII. évf. 13. (3006.)

Kilencven
évvel ezelőtt
született
Kaszap István

Főoldal
Címlap
Gyógyulást keresni a történelmi sebekre
Kiengesztelődés magyarok és szlovákok között
Felelősséggel a társadalomért
Veres András püspök: a vallás nem magánügy
A pápa és a moszkvai pátriárka levélváltása
Riasztó jelenségekről
Ők már választottak
Lelkiség
A kereszt a dicsőség trónusa
Szentírás-magyarázat
Ahány ember, a hitnek annyi kalandja
Homíliavázlat
A szenteltvíztartók
LITURGIA
"Íme, az Úr szolgálóleánya"
A hős fiak anyja
NŐK A BIBLIÁBAN (6.)
A hét liturgiája
B év
Katolikus szemmel
Hazánk sorsával törődni: kötelesség
Mosolygó pénzügyminisztert ritkán látni
Először élhetnek állampolgári jogukkal
Mocskolódás és bűnvallomás
Élő egyház
Hivatásokat a nemzeti megújulásért
Templom épül Táborfalván
Végső nyughelyükre kerülnek a világháborúban elhunyt német katonák
Szent Fausztina-ereklye Balatonkeresztúron
Zarándokcentrummá válhat a község temploma
Apák napja
Tanúságot tettek
Keresztút Debrecenben
Élő egyház
"Vallási Nobel-díj" egy brit kozmológusnak
Az élet gyöngyei
Szent Jakab útjának magyarországi újjáéledése
Fórum
Nem csak a fiatalok példaképe
Kilencven évvel ezelőtt született Kaszap István
Múltidéző
Jenő bácsi
Olvasói levél
A szavazás előtt tájékozódjunk a tényekről
Fórum
Pilisszentkereszt út menti feszületei
Fórum
Krisztusi vérátömlesztés kell a világba
Balás Béla kaposvári püspök hatvanöt éves
A szeretet kihívása
Fórum
Hívom a családokat és küldöm
2006 áprilisában
Brown atya botránya (6.)
Ifjúság
A világ láthatja, hogy közösen cselekszünk
Szólj hozzá!
Farizeusok
Hangulatjelentés
Látlelet
REJTVÉNY
A megfejtésben János evangéliumából olvashatnak egy gondolatot.
Kultúra
"Bennünk és velünk él"
Hangok Mozartról
Bizonyítás
NÉZŐTÉR
Sorok Szokolay Sándorról
József-legenda
Egy ritkán játszott balettzene a Tavaszi Fesztiválon
Paletta
Fórum
Rex et Imperator
Kiállítás Luxemburgi Zsigmond koráról
Ikonfestők a harmadik évezredben
Megújuló freskók Bonyhádon
Ünnepi konferencia Prohászka Ottokár emlékére
Mozaik
Várakozással telve...
Égbekiáltó
Csobánkán a hatvan évvel ezelőtti kitelepítésre emlékeztek
Ezrek az autonómiáért - Székelyföldön
A szivárvány istennője és a nőszirom
Megszólalt a "Kispásztor"

 

LITURGIA

A szenteltvíztartók

(Liturgikus eszközök - 10.)

Amikor templomainkba belépünk, az első tevékenységünk, hogy kezünket a szenteltvíztartóba mártva keresztet vetünk. Ezzel kérjük, hogy megtisztultan lépjünk Isten házába, valamint részesedjünk Isten oltalmában és védelmében. A szenteltvíztartó a szenteltvíz tárolására és tartására alkalmas edény.


A szenteltvíztartó története abba a korba nyúlik vissza, amikor az első századokban az oszlopos folyosókkal körülvett bazilikák előcsarnokában (atrium) volt egy díszes kút, amely a híveknél szokásos szimbolikus mosakodáshoz szolgáltatta a vizet. De innen merítették a miséhez és a kereszteléshez szükséges vizet is. Sokszor a keresztelőmedence egy-egy forrásra épített medence lett.

A szenteltvíz szentelését nem templomokban végezték, hanem magánházaknál, mert a házaknak és lakóinak a meghintésére használták. A templomokban csak a VII. századtól szenteltek vizet. Ekkor vált szükségessé, hogy megfelelő tárolóedényeket alakítsanak ki.

A szenteltvíztartók kialakulásában az a középkori szokás is szerepet játszott, hogy a vasárnapi mise előtt ünnepélyesen meghintették a híveket a szenteltvízzel, emlékeztetve őket a keresztségükre. Mivel ezt a hintést hétköznap nem végezték, ezért a szenteltvíztartókat a templomok bejáratához helyezték, hogy a hét folyamán a templomba belépő hívek is meghinthessék magukat.

A szenteltvíztartó kezdetben a padlóhoz rögzített, oszlopon álló, pohárformához hasonlító edény vagy a falhoz rögzített kagyló alakú edény volt. Természetesen a nagy bazilikákban először nemes anyagból (például márvány) művészien kialakított építmény, amely szorosan kapcsolódott a templom stílusához. Amikor az imádságon kívül templomaink építészeti szépségeiben akarunk gyönyörködni, sohasem hagyhatjuk ki a szenteltvíztartók megtekintését sem.

Mivel a hívek a szenteltvizet otthonaikban is használják, azért a templomokban van olyan edény, ahonnan a hívek meríthetnek szenteltvizet. Van, ahol nemesebb anyagból készült, tetővel lefedett edény, de olyan is van, amelynek oldalán egy kis csap található a szenteltvíz vételére. Számos családi otthonban is elhelyeznek egy kis egyszerű, valamilyen díszítéssel rendelkező fali szenteltvíztartót.

A hordozható szenteltvíztartót a gyakorlati élet igénye miatt alakították ki. A templomokban nemesfémből (általában ezüstből vagy ezüstözött fémből) készült nagyobb, pohárszerű edény, amelynek mozgatható füle van. Hozzátartozik még a szenteltvízhintő, amely lukacsos gömbben végződő fémrúd, benne egy kis szivacs, hogy a szenteltvizet magába szívja. Ezzel hintik meg a híveket a liturgikus cselekmények alkalmával. Még praktikusabb, amikor egy fémtokba teszik a szenteltvízhintőt a könnyebb szállítás végett.

Az egyház liturgikus életében és a hívek magánéletében gyakran szerepel, ezért nagyon gondosan kell kezelni ezeket a tárolóedényeket. A középkori zsinatok többször is a plébánosok kötelességévé teszik, hogy hetente töltsék fel a szenteltvíztartókat szenteltvízzel, és ügyeljenek azok tisztaságára.

Verbényi István

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu