Homíliavázlat

Ahány ember, a hitnek annyi kalandja

Aki csak a legparányibb résre is nyitja éjszakájának ajtaját, lopva-lopakodva bemerészkedik Jézushoz, mint Nikodémus, a dúsgazdag főtanácsbeli főember, az vigyázzon, az örüljön, mert a Világosság legyőzi vak sötét éjjelét.

Ha egyszer ajtót nyit a Világosságnak, már nehéz lesz nélküle. Ideig-óráig (évig-évekig) megpróbál menekülni előle, nehogy kiderüljön szívének árvasága, önzésének pokoli unalma, de ezzel csak még "csúfabb mélyre hull le szolgád" (Babits Mihály), oda, ahol vergődve, de már formálódik a könyörgés, a kiáltás: "Ragyogd be szívem sötétjét!" (Assisi Szent Ferenc). A fényt szomjazó sötétség újra és újra a forráshoz, a fényforráshoz űzi.

János, evangéliuma végén azt mondja Nikodémusról, hogy ő az, "aki először éjszaka kereste fel Jézust". (19,39) Ebből a tömör kijelentésből azt olvashatjuk ki, hogy többször is fölkereste Jézust, és azt is, hogy ezek a látogatások később már nem éjszaka történtek. Azzal pedig, hogy a főtanácsban, bár bátortalanul, de pártját fogja a Mesternek, már akarva-akaratlanul sodródik is az ő táborába, részese lesz veszélyeztetettségének, gyanúba keveredik: "Csak nem vagy magad is galileai?" (Jn 7,52) Hogy ez a kérdés mennyire fenyegető volt, láthatjuk Péter összeroppanásából. A tanítványi belső kör embere, a "Szikla", amikor hallja a főpap udvarában, hogy "biztosan közéjük tartozol, hiszen galileai vagy. Átkozódni kezd és esküdözni: "Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek." (Mk 14,70-71)

Inog Nikodémus főtanácsbeli széke. Már képtelen a tanácsbeliekkel egy nótát fújni, már képtelen velük egy ízlésen lenni. Nem szereti, amit ők szeretnek: a sötétséget. Nem gyűlöli, amit ők gyűlölnek: a világosságot. Ellenkezőleg. Nikodémus megszerette azt a világosságot, amit Jézusban ismer fel, és kavarog a gyomra, irtózik attól a gonoszságtól, amit a főtanácsban ismer fel. Már nem tud az ő emberük lenni.

Nikodémust kiveti a sötétség. S a kivetettségnek ebben a kegyelmi állapotában világossá lesz az első látogatás minden szava. A Golgota sötétjében fölfénylik az igazság. E fényben nyilvánvaló lesz, hogy a "fölemeltetett Emberfia", a halott Krisztus megtépázott arca a tökéletes, a beteljesülő evangélium, amely hirdeti, hogy "úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda..." (Jn 3,16)

Nikodémus látja, és hittel fogadja a halott Krisztus arcának evangéliumát, ezért "hoz mintegy száz font (körülbelül harmincöt kilogramm) mirha és áloé keverékét" (Jn 19,39) a győztes királynak kijáró ünnepélyes temetéshez. Tette hitvallás, hirdeti, hogy Jézus halálával a mindenség királyává lett, megmentővé, mindazok üdvözítőjévé, akik megismerve szeretetét hisznek benne.

Zatykó László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu