Illés Sándor

Az özvegy almája

Amikor meghallottam a szívmelengető történetet, először nem hittem el. Olyan, mintha mese lenne. Karácsonyi mese. De Klárika bizonygatta, hogy ő saját szemével győződött meg róla. És Klárikának hinni kell, ő a szegények és elesettek istápolója, mindenütt megjelenik, ahol segítségre van szükség, szalad a patikába, hívja az orvost, ha kell, bevásárol. Hozzánk is rendszeresen eljár, amióta ledöntött lábamról a betegség.

Íme a csodálatos történet:

Özvegy Halászné zuglói lakos, aki már a hetvenötödik évét taposta és teljesen egyedül élt, a Bosnyák téri templomba járt lelki vigaszért. Elmorzsolt egy-két imát boldogult férje lelki üdvéért, utána körüljárta a piacot, és bevásárolt. A 7-es autóbuszon közlekedett, az majdnem a lakása előtt tette le.

Egyszer csak futva érte el a már indulni készülő járművet. Integetett is futás közben görbe botjával. Igyekezetét méltányolta a buszvezető, és megvárta. Pedig ilyesmi elég ritkán fordul elő, mert a lihegve odaérő utas előtt rendszerint becsapódik az ajtó.

Halászné kellőképpen méltányolta is a jóindulatot, és leszállásra előrefurakodott. Aztán benyúlt a szatyrába, előkotort két szép piros almát és a buszvezető elé rakta. A műszerfalra.

"A szívességéért, fiam. Fogyassza jó egészséggel!..."

Csattant a becsukódó ajtó, és a jármű máris rohant tovább. Az özvegy még integetett utána, talán látta is ezt a buszvezető, mert pittyentett a dudával. Csak alig hallhatóan és nagyon röviden. Így köszönte meg az almát.

Amikor aztán otthon kicsomagolt, észrevette, hogy sárgarépát meg elfelejtett venni. Az öregaszszonyok már ilyen feledékenyek. No de sebaj, van ideje bőven, a busz se kerül pénzbe, visszamegy a Bosnyák térre. Legalább mozog, mert néha napok is eltelnek, hogy ki se lép az utcára. Amióta szegény férje megboldogult, úgy érezte, értelmetlenné, üressé vált az élete.

Vissza is ment még aznap a piacra, megvásárolta a sárgarépát, és egy darab sütőtököt is vett. Mikor is evett utoljára sült tököt?

Kislány korában. Az apja hozta a határból, és berakták a kemencébe, este meg, vacsora után elmajszolták. Amikor erre gondolt, szinte érezte szájában annak a régi sütőtöknek az ízét.

És micsoda meglepetés! A végállomáson ugyanaz a busz, amelyiken az előbb utazott, megismeri a sofőrt. Most érkezhetett meg, még üres. Azaz dehogyis üres, egy kamasz-forma gyerek áll az első feljáró ajtajában, almát eszik. Kabátja kidudorodásán látja, hogy a másik alma meg a zsebében van. Az ő két almája! Szólni akar, de a buszvezető megelőzi:

"A fiam! - mondja, majd csendes, szomorú hangon hozzáteszi: iskola után meglátogatta. - Az anyja kórházban van, beviszi majd neki az egyik almát. Ezt meg megeszi uzsonnára, nagyon köszönjük a kedvességét..."

Megtudja, hogy a sofőr feleségét néhány nappal karácsony előtt beszállították a kórházba, kivizsgálásra, egyetlen fia gondozása rá maradt, nagyon szomorú karácsony elé néznek.

Közben perceken belül megtelt a busz, már indult is, abbamaradt a beszélgetés. De Halászné még otthon is hallotta szomorú csengését. Mint amikor mélyhegedűn játszanak. A szomorúság szólhat csak így. Eszébe villant, hogy neki is ilyen kék szemű gyermeke volt. Ötvenesztendeje meghalt. Elvitte egy influenza.

Átmelegedett a szíve, megtelt szeretettel, sajnálkozással. Hirtelen elhatározással kitárta a szekrény ajtaját. Volt az alján egy kisebb doboz, abban gyűjtögette az elhunyt Imriske fiától visszamaradt apró emlékeket. Kutatni kezdett a sok régi játékszer között. Volt ott minden. Pörgőcsiga, kirakó dominó, tréfás kártyajáték, egy halas nyelű bicska, egy fütyülő, olyan, amilyet régen a kalauzok használtak, aztán egy gombfoci. Mindent átrakott egy kisebb dobozba. Aztán szalaggal átkötötte, és aztán útra kelt. Lesbe állt a Bosnyák téri végállomáson. Aznap nem volt szerencséje, de másnap befutott a várva várt busz. Amint kiszálltak az utasok, az öregasszony átadta a sofőrnek a csomagot, majd köszönés nélkül eltűnt a forgatagban.

És ez nem mese. Klárika mondta el nekem a történetét, és amíg hallgattam, egy égve maradt karácsonyi gyertyára gondoltam, ami bennem lobbant lángra.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu